Jung Shin nem mondott semmi, csak az útra figyelt. Nem láttam az arcát, így nem tudtam leolvasni róla semmit. Még egy darabig mentünk, aztán letért az autópályáról és egy eldugott kilátó szerűséghez értünk. Itt még nem voltam. Kiszálltam az autóból és csodálkozva mondtam:
-Gyönyörű! -Szöul éjjel.
Több ezer fényes pont, több, mint az égen!
-Pont, mint Te! -állt mellém és az arcom fürkészte. Ránéztem.
-Miért hoztál ide? -kérdeztem.
-Mert ez a legideálisabb hely.
-Mihez? Jung Shin, ne titkolózz! Így is nagyon haragszom rád. -szóltam rá.
Megfogta a kezem és magához húzott.
-"Say my name.." -kezdte el Kang Nam (M.I.B.) dalát. Imádom ezt a dalt!! -...jigeum eodie inni
My girl say my name bami gipeogajanha Oh no
Say my name gati itgo sipeunde
No way, no way nan ganghan namjajanha. -énekelte tovább.
Az autóban elindult a zene és azzal együtt énekelt. Átölelte a derekam és lassúzni kezdtünk. Magával ragadt a dal és mindent elfelejtetett velem. Még azt is, hogy ki a táncpartnerem. A végén már én is énekeltem. Teljesen megrészegültem a daltól, a friss levegőtől és az azzal elkeveredett Jung Shin illattól. Teljesen elvesztem. Olyan volt, mint amikor az ember bedrogozott...
Az utolsó refrénnél Jung Shin megállt és nem táncolt tovább. Közelebb húzott magához, megint megrándította a fejét, így mindkét szemével mélyen az enyémekbe tudott nézni. Elvesztem bennük. A szemei csillogtak és őszinték voltak. Láttam rajta, hogy most teljességgel igazakat fog mondani.Elfelejtettem, hogy haragszom rá és hogy tartozik egy magyarázattal. Erősen ölelt, én meg a vállába fúrtam a fejem és mélyen magamba szívtam az illatát. Ahogy ott álltunk éreztem, hogy lassan elengedi a derekam és a zsebébe nyúl, majd lassan megfordított a tengelyem körül. Nm tudtam, mit akarhat, de nem is igazán izgatott. Engedelmeskedtem neki. A nyakamba akasztott egy láncot, majd a fülemhez hajolt. Éreztem a leheletét a nyakamon, amitől kirázott a hideg. Hátulról átölelt és a fülembe súgta:
-Ez a tiéd!
Felemeltem a lánc medálját, hogy megnézzem mi az. Egy drágakövekkel kirakott hangjegy volt, a közebén egy szívvel. Csodálatos volt.
-Kö...Köszönöm! De ezzel még nem érted el, hogy megbocsássak. -tértem észhez.
-Tudom, nem is ez volt vele a célom. -mondta. Visszafordultam és eltoltam magam tőle.
-Hanem?? -értetlenkedtem.
-Hanem az, hogy kifejezzem... Szeretlek! -nyögte ki. A zenelejátszó újra elindult (ezt nem ismerem) és megint énekelni kezdett.
-Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni! -mondtam. Elkezdtünk táncolni, de most olyan közel álltunk egymáshoz, hogy még egy lágy se fért volna el köztünk. A lejátszó tovább játszotta a dalokat és mi pedig, mivel eddig fogtuk egymás kezét, most elengedtük. Ő a derekamnál húzott magához, én meg a nyaka mögött fontam össze a karomat. Ilyen közel még nem voltam senkihez. Jung Shin eltolt magától egy picit, hátra lökte a haját és:
-Szeretlek! És nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb, hogy ki is vagyok valójában. Most akartam elmondani, de már tudod... És a esetleg Gi Kwang miatt is haragszol...
-Gi Kwang-gal már tisztáztuk a dolgokat. -nyugtattam, mire ő megcsókolt.
De ez a csók... khm... Több volt, mint egy normális csók. Ez sokkal forróbb és szenvedélyesebb volt, mint a többi, amit eddig kaptam. Most a nyelvét is használta. Csók közben nem engedett, majd egy cuppanással elvette ajkait az enyémektől, de tovább ölelt.
Nem tudom meddig ölelhettük egymást, de mikor elengedett el kezdtem fázni.
-Mondtam, hogy hozz pulcsit! -nézett rám.
-De nem mondtak hideget mára. -értetlenkedtem.
Levette a dzsekijét és rám terítette.
-Nekem úgy is melegem van. -mondtam. Megköszönte, hogy nem engedett megfagyni és én is bocsánatot kértem.
-Oppa, köszönöm. Én is sajnálom, hogy túlreagáltam a dolgokat! -mondta,. mire újra megcsókolt.
-Gyere, menjünk! Mutatok valamit. -fogta meg a kezem. Na, erre kíváncsi leszek. Beszálltunk az autóba és elindultunk.
Nem mentünk sokáig, ezért nem indította el e lejátszót. Egy gyönyörű házhoz értünk.
-Itt lakom a CNBlue tagokkal, de ők most nincsenek itthon. -mondta, miközben beléptünk az ajtón. A házban mindenhol hangszerek, erősítők, dobverők szanaszét, kották, jegyzetek, mikrofon állványok... Körbevezetett a házban, megmutatta a CD-ket és a koncerten készült fotókat. Azt mondta, azért nem mondta el, hogy egy K-rock bandában játszik, mert tudja, hogy szeretem az ilyen stílusú zenéket, és akkor nem azért szerettem volna, amiért, hanem mert zenész.
-Hát, azt hiszem ezt elfogadom magyarázatnak. -mosolyogtam.
Jung Shin a karjaiba vett és megmutatta az emeletet. Bevitt a szobájába és ott letett.
-Mindjárt jövök! -mondta és lerohant.
Amíg egyedül voltam, körbenéztem a szobában. A falak poszterekkel kitapétázva, gitárpengető gyűjtemény, és még több CD. Megakadt a szemem egy plafonra ragasztott fényképen. Jung Shin és én vagyunk rajta egyenruhában ülünk és béke jelet mutatunk. Ez még kilencedikben készült. Nem hittem volna, hogy még meg van neki. Jung Shin visszajött egy tál keksszel és üdítővel. Ja, és másik fölsőben.
-Tetszik a szobád! -mondtam elismerően. -Nem hiszem el, hogy ez a kép még megvan.
-Nem szoktam fontos dolgokat kidobni. -mondta, aztán megcsikizte az oldalam.
-A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy 3 fiúval élsz együtt?
-Az elején nagyon nem akarták, sőt azt sem, hogy rocksztár legyek, de Yong Hwa jó a rábeszélésben.
-Ő a leader, ha jól tudom. Omo, nagyon jól néz ki az a srác!
-Mi vaan??? -hőkölt hárta.
-Csak vicceltem! Nálad nem helyesebb. -nevetem ki. Jung Shin ledőlt az ágyra, én meg nem tudtam, hogy mit tegyek.
"Úristen, most mit csináljak? Még nem voltam fiúval egyedül! Most nincs senki a közelünkben. Ez nem olyan, mint a koleszban... Itt nincsenek szomszédok!"
Elvettem egy kekszet, majd mielőtt beleharaptam volna, megkérdeztem:
-Ugye ezt nem te csináltad?!
-Nem, ez bolti. -mondta. -Miért?
-Hát ezért :http://www.youtube.com/watch?v=gJWzAmb1jUI -nevettem.
-Haha. Azóta már megtanultam, hogy kell! -durcizott.
Beleharaptam a sütibe, majd megállapítottam, hogy ez iszonyatosan finom.
-Oppa, te nem eszel? -csodálkoztam.
-Nem. -mondta, majd lefektetett.
-Jung Shin oppa, miért én? -kérdeztem utalva arra, hogy miért engem választott barátnőjének, amikor biztos van egy pár hódolója.
-Ne szólíts "oppa"-nak, hisz' nem vagyok a bátyád. A barátod vagyok. -mondta. Felém fordult, majd megcsókolt, majd újra és úrja és úrja...
~Lee Gi Kwang szemszöge
Mint minden klip forgatás, ez is kimerített. Annyira fáradt voltam, hogy még enni sem bírtam. Most az egyszer irigy voltam Yo Seob-ra, mert ő tudott enni. De még mennyit. Most, hogy már majdnem kész van az MV, el kellett kezdeni foglalkozni, az A-PINK-kel és a közös dallal. Szép lányok azt biztos, és ez a BTOB-nak is feltűnt. A forgatás után a lányok lakásához mentem, hogy köszönthessem őket (ők is a kollégiumban laknak)
Befordultam a kanyarban és 7 kíváncsiskodó fiút láttam, akik azon veszekedtek, hogy ki nézhessen át a kulcslyukon.
-Hát ti mit csináltok? -kérdeztem.
A 7 fiú egyszerre ugrott fel.
-Gi Kwang hyung! Mi... Mit keresel itt? -kérdezte Hyun Sik.
-Ezt én kérdeztem hamarabb!
-Nem, te azt kérdezted, hogy "mit csinálunk"! Nem mindegy ám! - okoskodott Il Hoon.
-De az! Mindegy én kérdeztem hamarabb. -vágtam vissza.
-Jól van... Tudod mostanában kevés lány jár ide. Sokkal több a fiú banda... És most, hogy itt vannak... Tudod... Fiúk vagyunk...
-Oké, oké, nem érdekelnek a részletek. -fojtottam belé a szót.
-És te mit csinálsz it?? -kérdezte Eun Kwang.
-Jöttem köszönteni őket.
-Lécci, mondj a nevünkben néhány jó szót! -Nézet rám boci szemekkel Sung Jae.
-Jó. De most tűnés! -szóltam rájuk.
-Igenis, Gi Kwang hyung! -mondták egyszerre és elfutottak. Ha jól láttam Il Hoon a nagy sietségben neki is ment a falnak.
Bekopogtam az ajtón.
-Szabad! -jött a válasz.
-Sziasztok! Gi Kwang vagyok. Csak azért jöttem, hogy köszöntselek titeket. Szeretném, ha tudnátok, hogy ha bármi gond van nyugodtan szóljatok nekünk! Az fölöttetek lévő lakásban lakunk.
-Köszönjük! -mondta Eun Ji mindenki nevében.
-Nincs mit. Ja és ha minket nem találtok, akkor a BTOB-hoz is mehettek segítségért! Rendes srácok. És bármire rá lehet őket venni. -tettem hozzá. A lányok összenéztek, majd kuncogni kezdtek. Na, ezekkel jól jár a BTOB.
-Na, én mentem. Sziasztok! -léptem ki az ajtón.
-Várj! -kiáltott utánam az egyik lány. -Hova mész?
-Kajálni! Jössz? -kérdeztem. Amúgy is le vagyok törve, kell valami, hogy elvonja a figyelmem.
-Megyek! -ugrándozott.
Becsuktuk magunk után az ajtót, aztán csak ennyit hallottunk:
-Húú! Son Na Eun csak 2 napja van itt és már is felszedte magának Gi Kwang-ot? -szűrődött ki az ajtón.
-Tényleg csak 2 napja vagy itt?
-Igen... De ne hidd el, azt amit mondtak! Csak nem akartam egyedül enni.
-Rendben.
Lementünk kajálni és közben beszélgettünk. Aranyos, okos, szép és vicces egyben. Egyszer pont egy ilyen lánnyal álmodtam. Evés közben végig " déjà vu " érzésem volt. "Lehet, hogy az a lány az álmomban nem is Min Ah volt, hanem Na Eun?"
Mindenesetre élveztem a délutánt vele.Elmentünk sétálni, lementünk a Han-folyóhoz, bementünk egy szórakozó helyre és kiderült, hogy imád videó játékozni. Bementünk egy játékboltba és bevásároltunk.
-Van kedved kipróbálni őket? -kérdeztem.
-Igen! De hol? -pislogott nagyokat.
-Nálam... Vagyis a lakásban, ahol a BEAST lakik... -habogtam.
-Omo! Szabad? És a többiek??
-Ők most erősítenek. Későn érnek haza. Na... Jössz? -kérdetem. Először hívtam fel lányt hozzánk. Visszaindultunk és Na Eun végig arról áradozott, hogy milyen jó, hogy én is szeretek játszani,mert az A-PINK-ben csak ő szeret és nincs kivel játsszon. Felértünk a lakáshoz, de mielőtt bementünk volna, muszály volt neki mondanom valamit.
-Figyi, a látvány ami majd a szemed elé tárul... Hát bocsásd meg nekünk a runlit. Nincs bejárónőnk.
-És a barátnőitek? Ők nem járnak ide? -kérdezte.
-Csak Jun Hyung hyung-nak van barátnője.
-Neked nincs? És az a lány? Min Ah, ha jól tudom, Vele mi van?
-Neki van barátja. -mondtam szomorúan.
-Óó! Értem -bólintott. Kinyitottam az ajtót. Na Eun nem futott el sikítozva a látvány elől.
-Ez neked rumli? Akkor nem láttad még a sminkes dobozom! -mondta.
Elnevettem magam, majd bevezettem a szobámba. Bekapcsoltam a játékot és elkezdtük.
Az állás: 1:0-nekem; 1:1; 1:2...3:2-nekem és így tovább. Ezután az én általam választott játékkal játszottunk, amit Na Eun nem ismert. Szegény nem értette meg elsőre, így végül én nyertem. Elegem lett az így szerzett nyereségekből és abból, hogy nem tud rendesen játszani, ezért odamentem hozzá. Hátulról előrenyúltam és megfogtam a kezét, úgy irányítottam. A haja illata... a puha bőre... a hangja... Minden tökéletes volt. Ráadásul fiúk nélkül.
-Son Na Eun! -súgtam a fülébe.
-Mi az? -kérdezte és hátra fordult. Kaptam az alkalmon és megcsókoltam.
Megcsókoltam! Úristen! Megcsókoltam egy lányt!! És ő is visszacsókolt! Még soha sem éreztem ilyet! A puha ajkai...
