18. My Life

"Gi Kwang-nak barátnője van? És ezt mégis hogy képzelte? A múlt hét előtti héten azt mondja szeret, most meg kb. egy hete összefutottam  a barátnőjével. Nem mintha baj lenne, mert boldog vagyok Jug Shin-nal, de azért mégis..."
Nem tudtam mit kezdeni magammal semmit, mert már nagyjából kész vagyunk a klippel. Elindultam vásárolni, de eszembe jutott, hogy egyedül nem buli. Felhívtam az első embert, aki eszembe jutott.
 -Szia, van kedved eljönni velem shoppingolni? -szóltam bele a telefonba.
 -Szia! Most?
 -Igen... Mondd, hogy nincs más dolgod!
 -Éppenséggel lenne, de "Gwiyomi (cukiság)" kedvéért más korra halasztom. -mondta, én meg felnevettem. "Amióta ismerjük egymást, így becéz."
 -Akkor egy fél óra múlva? Bocsi, de nagyon unatkozom.
 -Rendben! -nevetett. Elmondtam, hogy hol találkozzunk és letettük. Életem leghosszabb félórája volt.

 -Gwiyomi!! -kiáltott Seung Yeon.
 -Itt vagyok!
 -Látom, azért kiabálok! -nevetett.
 -Jóó... Na, annyira örülök, hogy itt vaaaagy!! -ugrottam a nyakába. -Ha nem lennél most itt, nem tudom mit csinálnék. Jung Shin dolgozik, Gi Kwang meg a barátnőjével van...
 -Miiiiiiii????? -szakított félbe. -Ba...ba...BARÁTNŐJÉVEL???????? Akkor te... Te mi vagy?? -hüledezett.
 -Én Jung Shin barátnője... De várj! Te tudtad, hogy Gi Kwang mit érez irántam?
 -Aha, amikor te a kórházban volát Giki eljött velem kávézni és akkor elmondta nekem. Én az igazat megvallva neki szurkoltam, de látom nem jött össze... De amúgy boldog vagy? -kérdezte.
 -Igen, csak egy kicsit zavar, hogy Gi Kwang ilyen hamar túllépett rajtam. De én szeretem Jung Shin-t, úgyhogy Gi Kwang is szeretheti azt a lányt. -mosolyogtam.
 -De...Dedede...Dedededede... -habogott.
 -Omo!!! 50%-os leárazás!!!! -pattantam fel. Seung Yeon még mindig sokkos volt, ezért megragadtam a kezét és húzni kezdtem magam után. "Nem értem, mi olyan különös ebben?" Nagyon jól éreztem magam a barátnőmmel. Késő délután beültünk egy cukrászdába és beszélgettünk.
 Ezt nem hiszem el! Nekem miért nincs barátom? -szomorkodott.
 -Nem tudom, nem is értem. Pedig egy csomószor hallottam, hogy olvadoznak tőled a fiúk. -csóváltam a fejem.
 -Segíts!! -ragadta meg a kezem, de hamar elengedte, mert közben meghozták a sütijeinket.
 -Köszönjük! -mondtam. -Segítek. Mennyire akarsz "bepasizni"? -hajoltam közel hozzá.
 -Nagyon!
 -Akkor... Kezdjük egy szórakozó helyen.. Várj! Idol barátot szeretnél, vagy civilt? -kérdeztem.
 -Civilekkel nem jó kezdeni, mert azok nem önmagamért szeretnek, hanem a pénzemért. Maradjunk az idoloknál.
 -Oké. Hova járnak az ilyen K-POP sztárok szórakozni?
 -Ezt nem szabad ilyen helyen hangoztatni!
 -Rendben. Akkor mutasd az utat! Ma menjünk?
 -Aha aha aha! Este érted megyek. Hívd Jung Shin-t is! Meg akarom ismerni.
 -Rendben. Akkor? Én végeztem. Megyek, szólok Jung Shin-nek, aztán gyere!
 -Okés. Szia! -integetett.

Hazaindultam, de közben, ugye, benéztem A CNBlue dormba. Jung Shin nem volt, így hagytam üzenetet neki. Haza mentem. Kiválasztottam egy ruhát, majd vártam. Kopogtak az ajtón és belépett egy tetőtől talpig fekete ruhába öltözött srác. Először nem ismertem fel.
 -Hova készülsz? -kérdezte. A hangjáról felismertem.
 -Ki halt meg? -pislogtam. Mi ez a monokli?
 -Ja, csak volt egy kis félreértés... De nem ezért van rajtam fekete, hanem...
 -Hanem mi? Randid volt a halállal? Legalább elmondhattad volna!
 -Mit? Azt hogy a halállal volt dolgom?
 -Gi Kwang ne játszd meg magad! Tudom, hogy van barátnőd! Ha elmondtad, volna, akkor könnyebben fogadom vissza Jung Shin-t! Azt hittem tényleg szeretsz!
 -Szeretlek, csak az elmúlt hetekben alig beszéltünk, a forgatáson sem találkoztunk és közbejött ez a lány...
 -Oké, értem. Nem baj. Nyugodtan legyetek együtt, szeressétek egymást. Sok szerencsét! Hwaiting!!
 -Köszi. Aish! Elfelejtettem, hogy miért jöttem. Na, majd később visszajövök. -indult az ajtó felé.
 -De később nem... -Becsukta az ajtót.
Ez a beszélgetés azért fájt:
 "...és közbejött a lány."
-Nem beszéltünk, nem találkoztunk? Mégis hogy találkozhattunk volna, amikor mindig dolgoztunk? Vagyis ő nem mindig, mert volt ideje felszedni azt a lányt. -ilyen gondolatokkal szórakoztam el az időt.
A gondolkodásomból kopogás zökkentett ki.
 -Na, eszem bejutott! -mondta az ajtón belépő Gi Kwang. Felálltam, hogy úgy hallgassam. A srác végig pásztázta a ruhám, aztán:
 -Aigoo! Már megint elfelejtettem! -ment ki.
Rögtön utána megérkezett a CNBlue maknae-ja.
 -Oké, mi a probléma? -tettetett unalmat.
 -Han Seung Yeon-nak kell fiút szerezni. -kacsintottam. Jung Shin-nek meg leesett az álla.
 -Még nincs barátja? De hát az a csaj... -furcsán néztem rá, ezért így folytatta: -Nagyon tehetséges és SZAKMAI szemmel csinos is! -direkt kihangsúlyozta, hogy csak "szakmai" szemmel csinos, Jung Shin szemmel nem.
 -Én is meglepődtem rajta. 10 perc múlva jön, aztán indulunk.
 -Mármint én is?
 -Igen.
 -Aigoo! Miért nem mondtad, hogy bulizni megyünk? Most nézz rám! Hogy nézek ki? -háborgott.
 -Mint Lee Jung Shin. -pusziltam meg az arcát. -Amúgy Seung Yeon meg akar ismerni. -kacsintottam.
 -Omo! Tényleg? -játszotta a hülyét. "Színészek..."
Megszólalt G-Dragon Heartbreaker című száma és egyből tudtam, hogy Seung Yeon hív. Ő állította be nekem ezt a számot, mert azt mondja, hogy imádja Ji Young-ot.
 -Heartbreaker? -csodálkozott Jung Shin. -Azt hittem a rock-os dalokat szereted!
 -Azokat is. De G-Dragon...Wááá! Olyan helyes és vicces és idióta és minden! Ááááh! -kezdtem áradozni. Láttam Jung Shin-on, hogy sokkot kapott, ezért elnevettem magam.
 -Látnod kellene magad! Megint elhitted! Ennyire nem bízol bennem? -nevettem.
 -Hát nem! Legyél boldog Ji Young-gal, engem nem érdekel! -állt fel mérgesen.
 -Jung Shin! -kiáltottam utána, de már becsapta az ajtót.

~Lee Gi Kwang szemszöge

 -Mondtam, hogy a videó játékon kívül más fiús dolgot is csinálok? -kérdezte Na Eun.

 -Hogy nevetés közben röfögsz? -viccelődtem.

 -Opaa! Egyáltalán nm erre gondoltam.

 -Jó, bocsi. -nevettem tovább.

 -Na, szóval...Gördeszkázok. -nyögte ki.

 -Tényleg? Ez király!

 -Nem gáz? -fordult velem szembe.

 -Sosem kedveltem a hercegnőket rózsaszín vattacukor várban. -mosolyogtam.

 -Hát, én inkább boszi vagyok. -mondta huncut módon.

 -Akkor mostantól "Manyeo (boszorkány)" lesz a beceneved. Várj... És akkor a gördeszkád a seprűd?

 -Mondhatjuk úgy is. -nyomott egy puszit az arcomra. -Megnézed? Akkor bemutatlak a barátaimnak.

 -Rendben!

 -De nincs itt a deszkám... -szomorkodott.

 -Használd az enyémet! -ajánlotta fel egy emo srác, aki eddig még nem volt itt...

 -Oké! -fogadta el. -Gi Kwang, Ő itt Kim Jong Sun. Kis korom óta barátok vagyunk. -mutatott be minket egymásnak.

 -Szóval te vagy a híres-neves Lee Gi Kwang. Sokat hallottam már rólad. -mondta a srác, miközben Na eun elment a gördeszkapályára. -Na Eun csak jókat mondott rólad, de előre szólók, hogy ha EGYSZER is sírni fog miattad, nem fogod megérni, hogy olyan híres legyél, mint Jae Joong vagy Kim Hyun Joong. -fenyegetett.

 -Ígérem, hogy nm fog sírni, maximum örömében.

Bólintott, majd Na Eun-höz ment.

 -Amúgy tetszik a szerelésed! -kiabált vissza.

 -Gi Kwang oppa, nézd! Jong Sun chingoo tanította! -kiáltott és megcsinálta a trükköt, én meg odamentem hozzájuk, hogy jobban lássam.

 -Én miért nem tudok ilyen extrém dolgokat csinálni? -gondolkodtam.

 -Hogy mondod? -kérdezte Jong Sun. "Hupsz! Úgy látszik hangosan gondolkodtam!"

 -Semmi, semmi. -válaszoltam, miközben csodálattal néztem Na Eun-t. Olyan ügyes és olyan szép egyben. A mutatványai alatt egyszer sem esett el. Ezt örömmel vettem, mert nem akartam öt is a kórházban látni...

Úgy látszik bevágódtam Jong Sun-nál, mert amíg a deszkapályánál voltunk nem méregetett, nem nézett rám gyilkos tekintettel, hanem beszélgetett velem és divat tanácsokat adott.

 -Bocsi kezdő emo vagyok. -füllentettem védekezés képpen.

 -Azt látom! -mondta. Legközelebb nem vegyél fel csillogós feketét! A zöld öv és a kék karkötő viszont telitalálat! -bólogatott elismerően.

 -Köszönöm. -mondtam.

 -Figyelj! Nem kell fekete cuccokban járkálnod ahhoz, hogy tetsszél neki. Ő se emo.

 -Mi?Mi?Mi?? Honnan tudtad, hogy csak ezért vagyok feketében??

 -Látszik rajtad. -kacsintott -De legközelebb nem hazudj! -nézett rám. Bólintottam, jelezve, hogy megértettem. -Na, úgy látom végzett és nem törte össze magát. -nézett Na Eun-re.

 -Na, milyen volt?? -pislogott nagyokat.

 -Tök jó! Nagyon ügyes vagy! -öleltem meg.

 -Örülök, hogy tetszett. Éhes lettem. Gi Kwang oppa gyere, meghívlak!

 -Nem! Én fizetek. -kezdtem vitatkozni.

 -A múltkor is te fizettél ! Most én jövök. Chingoo, jössz velünk? -kérdezte Jong Sun-tól.

 -Nem, Menjetek csak. Én itt maradok gyakorolni.

 -Aigoo, kár. Hát, rendben, szia! -köszönt el.

 -Szia! Örülök, hogy, megismerhettelek. -Köszöntem el én is. -Remélem még találkozunk.

 -Én is remélem. Sziasztok, jó szórakozást! -integetett, aztán sarkon fordult és elment.

 -Hova menjünk? -kérdeztem.

 -Együnk pizzat. Tudok egy jó helyet! Kövess! -ráncigált maga után.

 -Oké, követlek!

Anyira szeretek vele enni. Olyan viccesen eszik és mindig összekeni magát (az arcát). De a legjobb mindig az, mikor az utcán "kommandózunk", hogy a rajongók meg ne lássanak. Kommandózásunk során eljutottunk az étteremhez. Leültünk az egyik asztalhoz.

 -Hogy találkoztatok Min Ah-val? -kérdezte.

 -Az egyik barátom szomszédja volt és elhívtuk bújócskázni. -kezdtem és elmeséltem az egész történetet. Na Eun figyelmesen hallgatott.

 -Szóval jóban vagytok. -mondta végül.

 -Igen, körülbelül. -bólintottam.

 -Annyira utálom, hogy az emberek ilyenek! Miért kell kiközösíteni valakit azért, mert más mint ők? Ez olyan igazságtalan! Szegény lány, miken mehetett keresztül? Most attól, hogy csak félig koreai, még még ugyanolyan ember, ugyanolyan érzésekkel. -mérgelődött. Ettől egy kicsit elszégyelltem magam, hiszen én is ítélkeztem felette így.

 -Igen. Én sem értem. Sajnos kevés az ilyen ember, mint te, aki nem ítélkezik ránézésre. 

 -Ezt miért mondod? Miért csak én? Te nem?

 -Hát... -vakargattam a tarkóm. -Egyszer én is elkövettem ezt a hibát. -hajtottam le a fejem.

 -Akkor ennek a hibának köszönhetjük, hogy most itt ülünk és beszélgetünk.

 -Ezt meg hogy érted? Mi köze van ennek a hibának ahhoz, hogy együtt vagyunk?

 -Ha nem követed el azt a hibát, akkor nem ülnél itt velem, hanem Min Ah-val lennél. -mondta komolyan.

 -De még akkor is ott van Jung Shin.

 -Az ki? -kérdezte.

 -Nem ismered? Pedig már találkoztatok.

 -Tényleg? -keresgélt az emlékei között.

 -Ő Min Ah barátja és az én legjobb barátom. Ő az a magas, hosszú hajú, vékony srác, aki Min Ah-val volt, mikor bemutatkoztál nekik. Amúgy a CNBlue basszusgitárosa.

 -Jaa! Már tudom ki az. De lehet, hogy ha nem bántod meg, akkor téged választ.

 -Lehet, de hagyjuk ezt a témát. Én örülök, hogy ez így alakult. -mondtam, mire elpirult. -Most nem látnám, ahogy a pizzáról rácsöppen a ketchup a fölsődre. -mondtam és gyorsan odakaptam a kezem, hogy arra csöppenjen.

 -Jók a reflexeid, de ne tapizz nyilvánosan! -nevetett.

 -Óóh! Bocsánat. -kaptam el onnan a kezem. -Többet nem fog előfordulni! -mondtam illedelmesen és elpirultam.

 -Semmi gond. Komolyan mondtad, hogy örülsz, hogy így alakult?

 -Komolyan. -mosolyogtam.

 -Ne mondj ilyeneket! -fogta az arcát, hogy ne látszódjon, milyen piros.

Mikor sikeresen elfogyasztottuk  a pizzánkat, tovább kommandóztunk egy parkba. Sötét volt már, csak egy lámpa világított gyéren. Nem láttam Na Eun arcát, de éreztem, hogy valami nincs rendben.

 -Mi a baj? -kérdeztem. Gyors letörölte a könnyeit, legalábbis úgy láttam.

 -Semmi, semmi csak...

 -Gi Kwang mit mondtam mi lesz, ha sírni fog? -kiabált rám valaki.

17. My Life

Az este jól sikerült...Reggel,mikor felébredtem, Jung Shin nem volt mellettem.Ennyit arról, hogy reggel egy csodálatos fiú mellett ébredek. Amúgy igen, Jung Shin-nál aludtam, aki nem volt mellettem, hanem, ha jól hallottam Yong Hwa opppa-val beszélgetett a földszinten. Kikeltem az ágyból és visszavettem az én pólómat, mert eddig Jung Shin-é volt rajtam.

"Az illata egészen beleivódott a pólóba..."

Felöltöztem és lementem hozzájuk.

-Jó reggelt! -köszöntem.

-Jó reggelt! Min Ah, érezd magad otthon, mostantól úgyis biztos sokat leszel itt! -kacsintott rám a leader. -Üdvözöllek a "családban"!

-Köszönöm...-mondtam.

-Min Ah, mi van rajtad? -kérdezte Jung Shin.

-A ruhám? -kérdeztem vissza.

-Hát ez az! Vedd vissza a pólómat! Meg szeretném mutatni Yong Hwa hyung-nak, hogy milyen helyes vagy benne. -mosolygott.

-Rendben! -indultam vissza a szobába. Amilyen gyorsan csak tudtam átvettem a pólót, aztán visszamentem a fiúkhoz.

Sajnos mire visszamentem már nem csak ketten vártak rám, hanem a másik kettő CNBlue tag is.

Hát... jól nézhettem ki: sötét barna, bő rövid ujjú és lila, lolita fazonú szoknya..

-Na, mit mondtam? -nézett körbe Jung Shin elégedett fejjel.

-Hát..Ha az a lila szoknya nem lenne... -kezdte a gitáros Jong Hyun oppa.

-Nem fogom levenni! -vágtam bele felháborodva a szavába.

Jung Shin fejbe vágta Jong Hyun opppa-t. (Most már nem oppa-zom Jung Shin-t, mert azt kérte az este.)

-HYUNG!-szólt rá a kis maknae Jung Shin. -Ő a barátnőm! Hogy mondhatsz neki ilyet?? Ő nem olyan lány, mint akiket TE szoktál ide hívogatni! -állt mellém és megfogta a kezem.

Rámosolyogtam, Jong Hyun oppa-ra meg kinyújtottam a nyelvem.

-Yong Hwa hyung, te hagyod, hogy nyelvet öltsön??? -nézett kétségbe esetten a gitáros.

-Megérdemled! -nevetett rajta Yong Hwa. -Hogy haladtok a klip forgatással?

-Már nem sok van hátra. Ha minden jól megy a kirándulásig pont kész lesz. -mondtam Jug Shin-nek. Ő erre csak bólintott, nem mondott semmit.

-És veletek most mi lesz, hogy nem mentetek Japánba? -érdeklődtem.

-Hát... Lehet, hogy elvesztettük a Warner Music Japan-nel való debütálást, de bízunk benne, hogy megértették azt, hogy az iskola az első. -nézett a maknae-ra.

-Ne őt hibáztassátok! Az én "hibám", mert ha nem én oldom meg azt a feladatot, akkor nem nyerünk! -védtem szegényt.

-Dehogy is! Ha így is lett volna, akkor sem mehettünk volna, mert nekem is dolgom van. -szólalt meg a dobos, Min Hyuk.

-Ja tényleg! El is felejtettem! Túlságosan lefoglalt ez a kis drágaság! -borzolta meg Jung Shin haját Yong Hwa, aztán felröhögtek.

-Amúgy tényleg jól áll ez a póló! -mondta elismerően Min Hyuk.

-Köszönöm! -pirultam el.

Ebédig ott maradtam a dorm-ukban. Sokat nevettünk és Jung Shin természetesen végig velem volt. Örülök, hogy vele is kibékültem.

Az este emlékei nem hagytak nyugton egész idő alatt.

"Jung Shin, ahogy hátradől, ahogy lefektet, a csodálatos mosolya, ahogy felém fordul és megcsókol, ahogy fölém hajol és a barna tincsei előre hullanak, ahogy újra és újra megcsókol és ami utána jött..." Többe nem írok le az estéből, mert az csak rám és Jung Shin-ra tartozik! Ahogy észre vettem, nem is haragudtam annyira Jung Shin-ra, csak magyarázatot vártam vagy azt hogy megmutassa, hogy tényleg szeret és ezt meg is kaptam, ezért történtek ezek a dolgok est...

Egy párszor el is bambultam, ilyenkor Jung Shin keze zökkentett ki gondolataimból. Ebédre pizzát rendeltünk, aztán Jung Shin haza vitt. Kiszálltunk a kocsiból és mielőtt elindultunk volna Jugn Shin nyomott a fejemre egy puszit. 

 A koleszban összefutottunk Du Jun-nal és Yo Seob-bal.

-Jaj de jó, hogy kibékültetek!! Akkor már nem kll azon törnünk a fejünket, hogy hogy békítsünk ki titeket. -mondta Yo Seob, mire Du Jun vállba vágta.

-Auucs, ez fájt! Du Jun hyung mi lenne, ha leszállnál rólam? Egész nap bántott, mert nem jutott semmi az eszembe. -suttogta nekünk.

-Yo Seob ezzel csak arra utalt, hogy mindent meg akartunk tenni annak érdekében, hogy újra jóban legyetek. -Jung Shin ekkor megfogta a kezem és közelebb húzott magához, erre Du Jun-nak ez volt a hozzászólása: -De amint látom megoldottátok! -magyarázta.

-Értjük!. -mondtuk egyszerre Jung SHin-nal.

-Menjetek fiatalok! -dramatizált Du Jun. Ezen elnevettük magunkat és tovább mentünk.

Felmentünk a lakásomhoz és a lépcsőn összefutottunk egy lánnyal.

-Min Ah, te tényleg gyönyörű vagy! -mondta.

-Aha... Ismerjük egymást? -pislogtam rá.

-Ja, még nem. Son Na Eun vagyok és elméletileg Gi Kwang barátnője. En is ezen az emeleen lakom az APink lány bandával. Sokat hallottam már rólad és rólatok. -nézett ránk. Amikor azt mondta, hogy Gi Kwang "barátnője" Jung Shin-nal összenéztünk. Nem kicsit lepődtünk meg ezen a kijelentésen.

"A múlt héten szerelmet val, most meg összefutok a barátnőjével?"

-Mióta vagytok együtt? -kérdezte Jung Shin.

-Umm... Tegnap óta. -mondta.

-Hát... Gratulálok! -mondtam kelletlenül. Jung Shin-nel bementünk a lakásomba, majd leültünk az ágyra.

-Gi Kwang becsajozott? -értetlenkedett. -Dehát.. és pont tegnap? -értetlenkedett tovább. -És mi az az APink?

-Egy lány banda. -mondtam még mindig megdöbbenve.

-Azt, nem mondod! -nevetett.

-Azt hiszem velük fognak együtt dolgozni. Mármint a BEAST.

-És ezért felszedni egy csajt? Ilyen rövid időn belül? Nekem 3 évembe telt! -csodálkozott.

-3 évbe? -döbbentem le még jobban.

-Basszus, ezt miért mondtam?? -vágta magát fejbe. -de ha már itt tarunk, akkor elmondom. Valami megfogott benned. Talán az ártatlanságod... vagy csak megsajnáltalak, mert mindenki utált és ez alakult át szerelemmé.

Átöleltem."3 éve vár rám? És én azon kiakadtam, hogy nem mondott el valamit? Akkor ő már egy csomószor kiakadhatott, talán nagyobb dolgokon is. Pl. amit az újságban írtak rólam és Gi Kwang-ról... Nem adta fel. Még akkor is szeretett és én  múltkor is majdnem összetörtem őt!"

-Sajnálom! Sajnálom, hogy nem vettem észre és, hogy futnod kellett utánam. Meg a múltkorit... Az én hibám volt!

-Nem! Ne hibáztasd magad! Miattad vagyok még életben és miattad vagyok most a CNBLue tagja.

-Miattam? Életben??????

-Igen. Engem is cikiztek, mert más vagyok. Csak engem a hosszú hajam és a colosságom miatt, hogy ennyire magas vagyok és hogy ilyen vékony. DE te nem foglalkoztál ezzel. Végig mellettem voltál és...Talán nem tudod, de mindig akkor jöttél, amikor a legnagyobb szükségem volt rád. Köszönöm! -mondta és elérzékenyült. Még nem láttam sírni, pedig ezek szerint sokat sírhatott. Nem akartam, hogy sírjon, ezért még erősebben öleltem. Az ölelésem viszonzásra talált. "Nem hittem volna, hogy valaha mond nekem valaki ilyeneket! Miattam nem lett öngyilkos!"

-Engem nem zavar, hogy magas vagy (185 cm), hiszen én sem vagyok alacsony. És az. hogy hosszú a hajad, az csak különlegessé tesz. Így legalább kitűnsz a többi diák közül. Persze megértelek, ennek van sötét oldala is, de ezzel nem szabad foglalkozni! Magukra vessenek, hogy ők nem tűnnek ki a sorból. -vigasztaltam és közben megsimítottam a haját. Válaszul egy csókot kaptam. Jung Shin csókja... "Beletudnék halni, annyi érzés van benne. De jó értelemben. Nem tudok mit mondani. Ezt valahogy nem vártam volna tőle."

Jung Shin nem maradhatott sokáig így a csók után el is ment.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Reggel 5 kíváncsi és értetlenkedő szempárral találtam szembe magam.

-Mit bámultok? -kérdeztem.

-Bekapcsolva hagytad a videó játékot!! És ki az a Gong Ju (*hercegnő*)? -förmedt rám Yo Seob.

-Ja, igen játszottam.

-Egyedül 2 karakterrel? -kérdezték.

-Nem, Son A Eun-nel. Ott a pulcsija. -mutattam kómásan a fogasra.

-Nem mondod, hogy egy lánnyal voltál tegnap! Este is? -akadt ki Du Jun hyung.

-Este is! -mondtam.

-Akkor mi lesz Min Ah-val? -mondta Hyun Seung.

-Min Ah Jung Shin-é lesz. Engem úgy sem szeret és ha jól tudom tegnap vele volt, úgy hogy kibékültek. -magyaráztam.

-Aha, de ki ez a lány? -kérdezték.

-Az APink egyik tagja. Velük fogunk együtt dolgozni, tudátok...

-Omo! Hogy csináltad? Hogy szedted fel? -kérdezte Jun Hyung hyung.

-Nem tudom, csak sétáltunk, meg ettünk, meg videó játékoztunk...

-Aztán egyből az ágy? Már rögtön? -értetlenkedett Dong Woon.

-Nem, dehogy! Éjfél körül elment! -védtem magam. -Én nem vagyok ilyen!

-Biztos a kaja volt! -érvelt Yo Seob.

-Biztos... Basszus egy lánnyal voltam este! -esett le a dolog.

 Még egy hét után sem tudtam felfogni, hogy Son Na Eun-nel voltam. De hiszen én Min Ah-t szeretem! Aigooo! De Na Eun olyan szép és vicces és... Jaj, most mi legyen?

-Jól éreztem magam a múltkori estén! Nem ismételjük meg? -szóltam bele a telefonba.

-De! Szívesen! Én is jól éreztem magam és...

-Mindent megismétlünk! -biztosítottam.

-Rendben! Hol találkozzunk?? -kérdezte.

-A Cube Cafe bejárati ajtajánál. Hánykor?

-Umm... Délután 5:30?

-Az jó! Akkor ma? Legyen ma, mert holnaptól hétvége és pihenni is szeretnék.

-Rendben, akkor ma! -tette le a telefont.

"Húú, annyira várom! Találnom kell egy normális öltözéket! Vajon milyen stílust kedvelhet?  Meg kell tudnom!"

-Hyun Sik! -pillantottam meg a lakásunkból kilépve.

-Hyung! Most tényleg nem csináltam semmit! -mondta.

-Mi van? Mind egy! Segítened kell! -nem hittem volna, hogy egyszer tőle kérek majd tanácsot, de csak ő volt a közelben.

-Tényleg? Szívesen segítek!, hyung! -hajlongott. -Mi a feladatom?

-Ki kéne derítened valamit! -mondtam halkan.

-Oké! -kalandozott el.

-Azért kém felszerelésre és kommandó egységre nem lesz szükséged! -romboltam össze az álom várát.

-Ajj! -biggyesztette le a száját és a földet nézte.

-Na, arról van szó, hogy ma délut... Vagyis ki kéne derítened, hogy Na Eun milyen stílust szeret.

-Son Na Eun az APink-ből?

-Aha! Délutánig ki kell derítened!

-Megértettem hyung! -ment.

Egész nap Na Eun-t figyeltem, de nem lettem okosabb. Bár azt láttam, hogy egy emo lánnyal beszélgetett. Hm... 

-Gi Kwang hyung! -futott hozzám Hyun Sik. -Kiderítettem!

-Na? Mondd már! -sürgettem.

-A sötét színeket kedveli, de titkolja és egy picit emo.

-Rendben, köszönöm. -indultam a lakásba.

-Jáá! És a jutalom? -kiáltott utánam.

-Milyen jutalom? Nem ígértem jutalmat!

-De azért mégis! -hisztizett, de már ott hagytam.

Bementem a szobámba és a szekrényemből kiválasztottam a legsötétebb ruhadarabokat és átöltöztem. Mikor magamra aggattam a ruháimat, félve a tükörhöz léptem. "Hát... még az a szerencse, hogy a ruhák jól néznek ki, de amúgy úgy nézek ki, mint aki most jött egy temetésről. Túl kevés a szín!"

Fogtam magam és felvettem egy kék karkötőt. Ez nem volt elég, így zöldre cseréltem a fekete övemet. "Oké, így már elfogadható!"

Készen álltam és a Cube Cafe felé vettem az irányt.

"5:00" mutatta a telefonom kijelzője. Amíg Na Eun-t vártam leültem és ittam egy epres shake-t.

"5:20"-már csak 10 perc volt a találkáig.

-Gi Kwang! -szólt valaki a hátam mögül.

-Igen? Jung Shin! Hát te? -örültem meg neki.

-Min Ah-tól jövök.

-Aha, ezek szerint tényleg kibékültetek.

-Igen, szerencsére. -mosolygott le rám. "Annyira utálom, hogy 15 cm-rel magasabb, mint én."   -Ki a franc kérte, hogy öltözz halottnak?

-Senki. Én döntöttem így.

-Mi? Gi Kwang ne legyél emo! -kérte.

- Nem leszek, csak egy lánynak szeretnék tetszeni. -mondtam gyorsan.

-Son Na Eun-nek? Hát nem úgy néz ki, mint egy emo.

-Ismered? -kerekedett el a szemem.

-A múltkor összefutottunk. És ő mondta, hogy elméletileg a barátnőd.

-Azt mondta, hogy a barátnőm??

-Aha. -bólogatott hevesen.

-Akkor tetszem neki? Basszus! "5:27". Fel kell mennem átöltözni! -rohantam el.

-Neked is szia! -kiáltott utánam.

Rohantam a kávézó kijárata felé, de Na Eun hamarabb ért ide, így összefutottunk.

-Gi Kwang oppa, hova futsz?

-Átöltözöm! Mindjárt jövök! -mondtam.

-De minek? Jól vagy így! -mosolyogtt.

-Tényleg? AKkor jó, "barátnőm". -kacsintottam rá.

-Oh! Szóval hallottad... De nem azt mondtam, hogy tényleg ez vagyok, csak...a videó játék... a csók...

-Nem mondtál hülyeséget! -adtam a fejére egy puszit. Kuncogott egy sor, aztán elindultunk.