-Most ezért hívtál a tömegbe, hogy csak én táncoljak? -rángattam barátom pólóját.
-Tulajdonképpen ezért. -bólintott.
-Na, nem! Te is táncolj!
-De én nem tudok táncolni! -görbítette le a száját.
-Akkor hogy tudtál lassúzni? -értetlenkedtem.
-Érted bármit. -fogta meg a vállát.
-Ooh, te..! -böktem vállba.
-Áuuu! -kapott vállához.
-Ezt a hangot ezer közül is felismerem. -jótt oda hozzánk egy srác.
-Chingoo! -ölelte meg Jung Shin.
-Ember! Mi van veled? Hogy kerülsz egy ilyen helyre? Egy diszkóban vagy! -döbbent le a srác.
-Ezt én sem értem. De őt -mutatott rám. -kellett elkísérnem.
Ennek az "ő"-nek neve is van ám. Park Min Ah vagyok. Örülök a találkozásnak! -mutatkoztam be illedelmesen.
-Park Eun Jae vagyok. -fogott velem kezet. -Jung Shin egyik volt osztálytársa.
-Akkor nem is zavarok tovább. Viszlát, Eun Jae! -hagytam ott őket.
Elindultam Seung Yeon felé, de egy srác ült vele szemben, jól elvoltak együtt így nem akartam zavarni, egyedül hülyén éreztem magam, új emberekkel nem akartam ismerkedni, ezért utolsó lehetőségként megkerestem Gi Kwang-ot. Éppen ivott valamit. Úgy láttam a frászt hoztam rá, mikor megszólítottam.
-Mit iszol? -kérdeztem. Nem kellett volna válaszolnia, mert láttam, hogy kólát, csak nem tudtam hogyan szólítsam meg. Erre ő akkorát ugrott, hogy azt hittem leesik a székről. Aztán, mintha semmi sem történt volna, fapofával beszélt hozzám.
-Miért nem Jung Shin-nal táncolsz? -érdeklődött. "Na, tessék! Máris elküld a fenébe?"
Elmondtam neki a z okot, aztán elkotyogott valamit.
-Már megint azzal jössz, hogy szeretsz? -akadtam ki.
-Igen, de...
-És Na Eun? Most ő a barátnőd. Őt szeresd!
-Én is ezen vagyok, de ő csak azért van, hogy elterelje a gondolataimat rólad. Tudom, hogy a legjobb haverom, de... Most komolyan? Hogy szeretheted őt? Pont Őt? Most nézz rám és nézz rá...! -elhallgatott. Arra néztem, amerre ő és .. "Ez egy orbitális bukta!" Jung Shin mögöttem állt és le volt fagyva.
-Ó, szia Jung Shin! -mondta, mintha csak most vette volna észre.
-Ne játszd meg magad! Mindent hallottam. -szólalt meg végre. Jung Shin szemében a döbbenet átváltott szomorúságra, majd gyűlöletre. -Ezzel arra céloztál, hogy ronda vagyok, meg hogy nekem nincs olyan testem, mint neked? Az lehet, hogy helyesebb, idősebb és izmosabb vagy nálam, de én 10 centiméterrel magasabb vagyok, és így lenézek rád. -alázta. A körülöttünk lévők "húú"-ztak. -Azt hittem haverok vagyunk! De most már tudom, hogy NEM! -mondta szomorúan, majd elment. Leült egy asztalhoz és ha jól hallottam alkoholos italt kért az egyik pincértől.
-Min Ah! -ugrált hozzám Seung Yeon.
-Nanana???? -vonogattam a szemöldököm.
-Hát... Azt hiszem megtaláltam! -visította.
-Jaj, de jó! -ujjongtam vele. -És?
-Jövő héten talizunk! -mondta. -Hihetetlen! 2 órán keresztül keresgéltem és végül megtaláltam!
-Úristen! Így elment az idő? -néztem az órámra.
-"Uristen"? -pislogott. " Hupsz! Úgy látszik magyarul beszéltem..."
-Ez az "Aigoo" magyar változata. -magyaráztam gyorsan.
-Jaaa! Értem. "Uristen". Jung Shin-ék hol vannak? -kérdezte. "Úgy látom gyorsan tanul".
-Jung Shin ott ül... -mutattam az asztal felé, de barátom nem volt ott. Gyors kerestem egy hangszigetelt helyet ( a mosdó volt az), és tárcsáztam.
-Vedd fel! Vedd fel! Vedd fel!! -motyogtam magyarul. -Vedd fel! VEDD FEL!!! -kiabáltam, mire a mellettem kezet mosó lány arrébb húzódott tőlem.
-Nem veszi fel! -mondtam még mindig magyarul Seung Yeon-nak.
-Nem veszi phfvel? -próbálkozott.
-Sajnálom, azt hiszem elfelejtettem koreaiul.
-Semmi gond. Megértem. Ilyen esetben én is más nyelven beszélnék. De így legalább megtanulok a te nyelveden. -mosolygott.
-Ya! Most Jung Shin-t kell megkeresni, majd később adok nyelvórákat.-sürgettem. -Szóljunk Gi Kwang-nak.
-De, Giki sincs itt! -aggodalmaskodott.
-Most mit csináljunk?
-Nem tudom... Nézzünk körül a koleszben! -vetette fel az ötletet.
-Ááh, biztos nem megy oda ilyen későn.
-Akkor Jung Shin-éknél??
-Nézzük meg!
~Lee Gi Kwang szemszöge
"Mit művelek? Miért hitetem el Min Ah-val, hogy még mindig szeretem, ha van barátnőm? Teljesen elment az eszem. De már mindegy.
-Hogy választhattad Jung Shin-t? 6 méter magas , csont és bőr, igénytelen a haja, orbitális orra van...
-Úgy választhattam őt, hogy ő az a fiú, aki nekem kell. Ő nem mondja, hogy szeret, aztán 2 hétre rá már barátnője van. Ő mindig velem van, ha szükségem van rá, nem pedig X év után jelentkezik. -morgolódott.
-De én akkor is...! Nézz rám és nézz rá...! -kezdtem, kikelni magamból, mikor megláttam Jung Shin-t Min Ah mögött lefagyva és nem fejeztem be. "Aish! Mióta állhat itt? Már megint ítélkezem és ráadásul a legjobb haverom..."
Úgy tettem, mintha semmit se mondtam volna, de nem jött össze, ugyanis Jung Shin mindent hallott és le is reagálta.
Nagyon bántott a dolog. "Hogy tehettem ilyet? Tényleg azt gondoltam, hogy, hogy majd azért otthagyja a srácot, mert nem olyan, mint én? Az meg csak szégyen, hogy úgy akartam ezt az egészet, hogy összehasonlítom magunkat és magamat fényezem, őt meg lealacsonyítom! Nem vagyok normális!"
Szerencsémre Seung Yeon odaugrált Min Ah-hoz és elvonta a figyelmét, így leléphettem.
Gyalog indultam haza. A második házat hagytam el, amikor elhajtott mellettem egy sötétkék sportkocsi. Vagyis inkább elszáguldott mellettem és belement egy pocsolyába, amiből az összes víz rám fröccsent. Káromkodtam egy sort, majd rájöttem, hogy ez a kocsi csakis egy emberé lehet. A rendszám egyezett...
Fogtam egy taxit és utasítottam, hogy kövesse azt az autót mindenáron. Kellő távolságról követtük, és amikor megállt, mi is megálltunk. Úgy éreztem magam, mit egy kém, aki egy bűnözőt követ. Ez kb. így is volt, csakhogy én voltam a "bűnös".
-Uram, meddig óhajt utazni? -kérdezte a sofőr, miközben az utat és a taxiórát figyelte.
-A pénz nem kérdés. Csekket elfogad, ugye?!
-Természetesen, de egy autogram is jön hozzá.
-Magának? -néztem rá hitetlenül, mire megrázta a fejét.
-Nem, dehogy. A lányomnak. De figyelmeztetem: minél jobban nő az út ára, annál több mindent kell írnia!
-Rendben, de maga csak hajtson! -utasítottam.
Még kb. egy fél órán keresztül követtük , majd végre magállt. Egy utca hosszal távolabb parkoltunk le mi is. Vagyis annyi lehetett, hiszen itt nem voltak utcák, valahol az autópálya mellett egy kilátó szerűségnél állt meg. Csak egy lámpa világított gyéren. Jung Shin kiszállt a kocsijából és a kilátó szélén lévő korláthoz ment. Nem láttam az arcát, de a tartásán látszott, hogy nincs minden rendben. "Mondjuk, miért is lenne rendben, ha így megbántottam?"
-Köszönöm az együtt működését! Hova írjam a dolgokat?
-Itt egy kép önről. A lányom mindig magánál tartja. -tette hozzá.
"Ez de jó érzés! Egy rajongó, aki mindenhova magával viszi a képem? El tudom képzelni, mekkora örömöt okozok neki ezzel."
Mivel a taxióra sokat mutatott, névre szólóan írtam és teleírtam a képet mindenféle jóval. Plusz csináltam egy közös képet a sofőrrel, majd odaadtam a csekket.
-Maga igazán kedves. -mondta az úr meghatottan.
-A rajongókért bármit. -legyintettem. -Viszlát! -szálltam ki. Közelebb mentem Jung Shin-hez, de elég távolról figyeltem. Nem tudtam egy helyben maradni, annyira fájt, ahogy mardosott a lelkiismeret. "Szegény srác! Aigoo, ezzel lehet, hogy rátettem egy lapáttal a depressziójára! Most végre helyre jött Min Ah miatt és én meg elcsesztem. Mit csináljak? Odamenjek hozzá és közöljem, hogy kell a barátnője? Nem! Várok, hátha történik valami."
-Úgy választhattam őt, hogy ő az a fiú, aki nekem kell. Ő nem mondja, hogy szeret, aztán 2 hétre rá már barátnője van. Ő mindig velem van, ha szükségem van rá, nem pedig X év után jelentkezik. -morgolódott.
-De én akkor is...! Nézz rám és nézz rá...! -kezdtem, kikelni magamból, mikor megláttam Jung Shin-t Min Ah mögött lefagyva és nem fejeztem be. "Aish! Mióta állhat itt? Már megint ítélkezem és ráadásul a legjobb haverom..."
Úgy tettem, mintha semmit se mondtam volna, de nem jött össze, ugyanis Jung Shin mindent hallott és le is reagálta.
Nagyon bántott a dolog. "Hogy tehettem ilyet? Tényleg azt gondoltam, hogy, hogy majd azért otthagyja a srácot, mert nem olyan, mint én? Az meg csak szégyen, hogy úgy akartam ezt az egészet, hogy összehasonlítom magunkat és magamat fényezem, őt meg lealacsonyítom! Nem vagyok normális!"
Szerencsémre Seung Yeon odaugrált Min Ah-hoz és elvonta a figyelmét, így leléphettem.
Gyalog indultam haza. A második házat hagytam el, amikor elhajtott mellettem egy sötétkék sportkocsi. Vagyis inkább elszáguldott mellettem és belement egy pocsolyába, amiből az összes víz rám fröccsent. Káromkodtam egy sort, majd rájöttem, hogy ez a kocsi csakis egy emberé lehet. A rendszám egyezett...
Fogtam egy taxit és utasítottam, hogy kövesse azt az autót mindenáron. Kellő távolságról követtük, és amikor megállt, mi is megálltunk. Úgy éreztem magam, mit egy kém, aki egy bűnözőt követ. Ez kb. így is volt, csakhogy én voltam a "bűnös".
-Uram, meddig óhajt utazni? -kérdezte a sofőr, miközben az utat és a taxiórát figyelte.
-A pénz nem kérdés. Csekket elfogad, ugye?!
-Természetesen, de egy autogram is jön hozzá.
-Magának? -néztem rá hitetlenül, mire megrázta a fejét.
-Nem, dehogy. A lányomnak. De figyelmeztetem: minél jobban nő az út ára, annál több mindent kell írnia!
-Rendben, de maga csak hajtson! -utasítottam.
Még kb. egy fél órán keresztül követtük , majd végre magállt. Egy utca hosszal távolabb parkoltunk le mi is. Vagyis annyi lehetett, hiszen itt nem voltak utcák, valahol az autópálya mellett egy kilátó szerűségnél állt meg. Csak egy lámpa világított gyéren. Jung Shin kiszállt a kocsijából és a kilátó szélén lévő korláthoz ment. Nem láttam az arcát, de a tartásán látszott, hogy nincs minden rendben. "Mondjuk, miért is lenne rendben, ha így megbántottam?"
-Köszönöm az együtt működését! Hova írjam a dolgokat?
-Itt egy kép önről. A lányom mindig magánál tartja. -tette hozzá.
"Ez de jó érzés! Egy rajongó, aki mindenhova magával viszi a képem? El tudom képzelni, mekkora örömöt okozok neki ezzel."
Mivel a taxióra sokat mutatott, névre szólóan írtam és teleírtam a képet mindenféle jóval. Plusz csináltam egy közös képet a sofőrrel, majd odaadtam a csekket.
-Maga igazán kedves. -mondta az úr meghatottan.
-A rajongókért bármit. -legyintettem. -Viszlát! -szálltam ki. Közelebb mentem Jung Shin-hez, de elég távolról figyeltem. Nem tudtam egy helyben maradni, annyira fájt, ahogy mardosott a lelkiismeret. "Szegény srác! Aigoo, ezzel lehet, hogy rátettem egy lapáttal a depressziójára! Most végre helyre jött Min Ah miatt és én meg elcsesztem. Mit csináljak? Odamenjek hozzá és közöljem, hogy kell a barátnője? Nem! Várok, hátha történik valami."
