21. My Life

Az esemény dús este már aggasztó kezdett lenni. Gi Kwang és Jung Shin ott hagytak minket a szórakozóhelyen, mi meg barátnőmmel nem tudtuk, hogy most mi a fenét csináljunk. Seung Yeon felvetette azt az ötletet, hogy nézzük meg a CNBLUE dormban. Elindultunk, barátnőm szólt a sofőrének, hogy amilyen gyorsan csak tud, vezessen egyenesen oda. Nem nézett ránk szép szemmel...

 -Hölgyek, már elég késő van. Mit fognak szólni, ha kiderül, hogy az éjszaka közepén fiúkat hajkurásznak? -csóválta a fejét.

 -Nem fiúkat hajkurászunk, ajusshi, hanem keresünk és nem sima fiúkat, hanem a barátom és a munkatársamat. -mondtam sürgetően. "Hajh, miért kell mindig mindenről tudni?"

 -Rendben, indulunk. -adta be a derekát. Először azért a biztonság kedvéért benéztünk a CUBE koleszába.

 -Sziasztok... -nyitottam be a híres-neves BEAST lakásának ajtaján. -Bocsi a késői zavarásért.

 -Ember! Mi a ...-t keresel itt? -jött elém káromkodva Jun Hyung oppa. "Tényleg! Ők már hazajöttek?"

 -Nyugi, csak én vagyok. -nyugtattam, hátha nem ismert fel. Felkapcsolta a lámpát.

 -Jaj! Min Ah! Aish!! Hány óra van?? Bocs, nem akartam így beszélni, de engem nem érdemes felkelteni ILYENKOR.

 -Jó. Gondoltam, hogy nem fogsz örülni.

 -Jun Hyung oppa!! De rég láttalak!!! -lökött félre izgatottan Seung Yeon.

 -Szia! Mi van veled? Hallom fiúzni voltál.

 -Honnan tudod? -pislogott nagyokat.

 -Az újdonsült barátod mesélte. -röhögött a fiú.

 -Mi van? -értetlenkedett szegény lány.

 -Nem ám! Csak ugratlak. -borzolta össze a lány haját. -Igazából az van, hogy ami az idolok között történik ezen a helyen, arról én mindig elsőként értesülök. -húzta ki magát a rapper.

 -Uwo! Akkor.... ja, fiúztam. -pirult el. -Majd akkor elsőként neked fogom bemutatni.

 -Ööö... Srácok... Most fontosabb dolgunk is van ám. -szóltam közbe.

 -Ja, tényleg! Gi Ki hazajött? -érdeklődött Seung Yeon.

 -Nem. Még nem. De nem veled volt? -nézett rám.

 -De igen, csak aztán... -kezdtem el a sztorit. -És most nem tudjuk hol vannak. -fejeztem be.

 -Ahaaa. Értem. Nos, az biztos, hogy itt nincs. Talán... Min Ah, nincs ötleted, hogy Jung Shin milyen helyre szokott menni, amit mások nem ismernek?

 -Ha rajta kívül senki sem ismeri azt a helyet, én honnan tudnám hol van? Vagyis.... De! Tudom! Köszi oppa!!

 -Gi Kwang meg valószínűleg utána ment. -jött ki a szobából Doo Joon. -Jung Shin a legjobb haverja, ha ilyeneket mond, akkor biztos nem hagyja egyedül. Azt a lelkiismerete nem engedi. Utánad is azért ment a kórházba. -mondta komolyan.
 -Aha. -helyeselt Jun Hyung.
"Utánam jött?? Mikor? Én miért nem láttam?"
 -Hát... Köszönöm az infókat. Akkor GO! -mutattam a kijárat felé. -Remélem odatalálunk. Eddig csak egyszer voltam ott... Mondjuk akkor is sötét volt... Hát bízom a megérzéseimben. -néztem Seung Yeon-ra. -Jung Shin, kitartás! Jövök!! -mondtam az ég felé nézve.
"Nagyon féltem Jung Shin-t."
Annyira aggódtam a két fiúért, hogy miközben irányítottam a sofőrt, 5 perces sírógörcsök kaptak el, és rossz irányba navigáltam. Ilyenkor barátnőm próbált nyugtatni több-kevesebb sikerrel.
 -Nyugi! Nem lesz semmi gáz. Biztos megbeszélték a dolgokat. Lehet, hogy ha később megyünk, addigra kibékülnek. -simogatta a vállam.
 -Remélem igazad van. Itt álljon meg! -kiáltottam. Pont előttünk volt az autópálya kijárata. Azon az úton volt a kilátó. Nagyon paráztam.
 -Itt kell lemenni a pályáról. -mondtam.- De lassan menjen! Vagyis ne! Mi kiszállunk és gyalog megyünk. Nincs messze. -néztem Seung Yeon-ra.
 -Rendben. Én addig mit csináljak?
 -Valahova parkoljon le és várjon! -utasítottam. Kiszálltunk és a sötétben elindultunk.
 -Te, Gwiyomi! Mi van, ha meg...megtámadnak?
 -Itt? Alig ismerik ezt a helyet. Nincs itt rajtunk kívül senki. -nyugtattam. Mentünk egy darabig, majd a város fényében megláttam Jung Shin kocsiját. Ezer hála Jun Hyung-nak.
Csöndben egy fához lopakodtunk, majd elestem valamiben... Vagyis valakiben. A fájdalomtól felszisszentem és egy kezet éreztem a számon. Ijedten megragadtam a kezet és ellöktem magamtól. Nem mertem el kezdeni sikítozni, hogy "ki az?" Mit akar?", mert nem akartam, hogy barátom meglásson.
 -Nyugi! Én vagyok. -suttogta a kéz tulajdonosa.
 -Gi Kwang? Mit csinálsz?
 -Azon ügyködöm, hogyan kéne kibékülnöm Ezzel a sráccal.
 -Miért nem ez volt a célod? Megbántod, eltűnik, én elhiszem neked ezeket a baromságokat és hozzád megyek. -forgattam a szemem.
 -Miről beszélsz? A legjobb haverom. Hogy kívánhatnám a halálát? Az úgy nem lenne kihívás. Úgy nem lenne akadály a szívedhez.
 -Te egy szánalmas barom vagy! Azt hiszed, hogy van esélyed? Ezek után? Úristen, mekkora ego vagy! -fintorogtam.
 -Ö... Srácok, ezt nem most kéne megvitatni. -szólt Seung Yeon. -Min ah, csinálj valamit! Jung Shin...
 -Hol van? Aigoo! Elment.
 -Nem... ott van! -mutatott a korlát külső részére.
 -Jung Shin! Jung Shin-ah, állj! -kiabáltm rá!
 -Mi... Min Ah? Hogy kerülsz ide?
 -Hozzád jöttem? -küszködtem a könnyeimmel.
 -Nézd milyen magasan vagyunk! -mutatott lefelé. A korláton ült és a mélységet bámulta. -Gyere ide! -hívott magához. Körbenéztem és egy halom alkoholos üveget pillantottam meg. "Részeg!"
 -Azokat mind te ittad meg? -kérdeztem.
A fa levelei táncolni kezdtek. Ez azt jelentette, hogy sietnem kell, mert barátnőm nem bírja tovább idegekkel.
 -Igen én. Emlékszel arra a napra, mikor az a gyökér (Gi Kwang) megbántott és az én vállamon sírtál? -Bólintottam. -Na, most ugyanez van, csak most én fogok sírni. -mondta könnyes szemekkel.
 -Nem kell sírnod! Nem történt semmi. Ne foglalkozz a ma estével. Gi Kwang piás volt és csak azért mondta. -vigasztaltam.
 -De igaza van! Egy deka izmom sincs, orbitális az orrom és vicsorogva röhögök, nem tudok énekelni és még sorolhatnám. Iszonyatos vagyok barátnak. Menj Gi Kwang-hoz, engem meg felejts el. Tűnés! -kiáltotta.
 -E-Erre emlékszel? -vettem elő a hangjegyes nyakláncomat. -Ezt tőled kaptam. Az a "gyökér" mondhatja 1000-szer, hogy szeret, de ő csak ennyit tud. Nézd ezt a helyet, ha te nem vagy sose jutok el ide!
 -De ezt a helyet is Gi Kwang miatt mutattam meg. Emlékszel? Akkor is miatta vesztünk össze és ez volt a legideálisabb hely a békülésre.
 -Jung Shin, hagyd ezt abba! Kinek a pólójában, ágyában és házában aludtam? -az "ágyában" szót direkt kihangsúlyoztam. -Na kinek? Hát nem az övében!
 -Az enyémben. Oh, az az este... Olyan... Annyira... Olyan szép voltál, én meg... Pfújj! -borzongott meg a gondolattól. -Nem illek hozzád Min Ah!
 -Azon az estén mégis egyek voltunk! -mentem közelebb hozzá, mire ő végre a korláton belülre rakta a lábait és felállt. Ő is közelebb jött és átölelt.
 -Egyek voltunk. -ismételte. Legördült egy könnycsepp az arcán.
 -És mi az, hogy egy deka izmod nincs?? Én nem így láttam. -mosolyogtam. Egyik kezével megfogta pólója nyakát és bekukkantott alá. Az én kezem a hasán pihentettem. Éreztem, hogy most már nem tiszta ideg.
 -Szeretlek! -suttogtam.
 -Én is szeretlek! -válaszolt és egy forró csókkal ajándékozott meg.
"Bár sose ért volna véget ez a pillanat!"
 -Gyere, menjünk haza! -mondtam a csók után. Ám barátom habozott.
 -Hozzánk menjünk! Nem akarok összefutni azzal a gyerekkel.
 -Rendben. -nyomtam egy puszit az arcára. -Ugye nem akartál leugrani?! -álltam meg.
 -De! -ugrott elő a fa mögül Gi Kwang.
"Ez mekkora egy barom!"
 -Mi a francot keres ez itt? -kérdezte az oldalamon álló srác.
 -Utánad jöttem, Min Ah meg utánam.
 -Te elme roggyant! Én Jung Shin után jöttem, Seung Yeon jött utánad! -kezdtem begurulni.
 -Ja, persze, akkor miért rajtam estél át?
 -Te negyon beteg vagy! -kezdett már tényleg betelni a pohár. -Különben is. Te nem azért vagy itt, hogy kibékülj vele?
 -Először igen, aztán jöttél TE.
 -Jung Shin, gyere. -húztam magam után.
 -Nem mentek sehová! -áll be elénk az a már nem is tudom minek nevezzem "lény".

~Lee Gi Kwang szemszöge

Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Amit egyedül tudtam, az az volt, hogy várnom kell. "De meddig? Örökké nem várhatok."

Ahogy ott guggoltam, Jung Shin megivott egy tucat alkohol tartalmú piát. Nem láttam belőle semmit, de a szagát éreztem. "Az alkohol szaga... Bah..."

Már kb. egy 10 perce kuporogtam ott, amikor valaki átesett rajtam. A szisszenését, amit a fájdalom miatt adott ki, azonnal felismertem. Kiskorunkban játék közben sokat hallottam. Min Ah volt az. Jung Shin felé néztem, aki a hangot meghallva felénk fordult. Gyors a lány szája elé tettem a kezem és muszáj volt odasúgnom neki, hogy én vagyok, különben el kezd kiabálni és az gáz lett volna. A kérdése, amit feltett, meglepett. "Mi az, hogy ez volt a célom? Ez a csaj megőrült?"

 -Miről beszélsz? -suttogtam. Mérlegeltem a kérdése súlyát és először józan ésszel, majd az egómmal kezdtem érvelni. Ezzel csak azt értem el, hogy "lebaromozzon", meg szánalmassá váltam a szemében. Ekkor Seung Yeon közbeszólt, hogy csinálni kéne már valamit, mert Jung Shin tök részegen kiült a korlát szélére a szakadék felé néző lábakkal. Motyogott valamit és úgy nézet ki, mint aki éppen ugrani készül. Ez Min Ah-nak is leesett és odarohant hozzá.

 -Hát, most már tudom, hogy ha kémkedni kell, akkor fix nem hívom! -gondoltam. A lány megállt a srác mögött, az hátrafordult és felismerte, majd visszafordult. Beszélgetni kezdtek. Seung Yeon nem bírta nézni és el kezdte rázni a fát. Tovább beszélgettek, de Jung Shin egyszer sem nézett hátra.

 -Omona! Giki mi lesz most? -rángatott Seung Yeon.

 -Nem tudom, de nyugi, Min Ah megoldja, elvégre a ba...

 -Tűnés! -hallottam Jung Shin hangját. Nem tűnt dühösnek, inkább szomorúnak. Már indultam volna, de kém társam visszatartott. Min Ah elővett egy nyakláncot, amit eddig még nem is láttam. "Miért nem mutatta még meg? Jung Shin vette volna neki?"

 -Kinek a pólójában, ÁGYÁBAN és házában aludtam? Hát nem Gi Kwang-éban. -mondta a lány. "ÁGYÁBAN???"

 -Azon az estén mégis egyek voltunk...

"EGYEK VOLTAK?Mégis mikor? És hogyan? És hol? De... Úristen. Csak nem akkor, mikor megismerkedtem Na Eun-nel?" Elborult az agyam.

 -Te is hallottad? -fordultam Seung -yeon felé. -Mi az, hogy már lefeküdtek? -akadtam ki.

 -Igen, hallottam és én is meglepődtem. De ha ennyire szereti, akkor szeresse. -mosolygott. -Nézd, milyen cukik együtt! Aigoo, mit meg nem tennék azért, hogy engem is így szeressen valaki! -mutatott feléjük, miközben ők épp egy szenvedélyes csók kellős közepén voltak. Miután nagy nehezen abbahagyták, elindultak a kocsi felé.

 -Ugye, nm akartál le ugrani?!

 -De igen! -ugrottam eléjük. Most már nem hagyhattam annyiban a dolgot. Most már porig kellett aláznom a gyereket, hogy az enyém legyen a csaj.

Jung Shin nem nézte jó szemmel, ahogy ott állok, de hát... Így tudott járni.

 -Utánad jöttem. -kezdtem a sztorimat. -Min Ah meg utánam. -fajt, hogy őt is bele kellett rángatnom.

 -Te elme roggyant! -próbált oltogatni, de nem érdekelt. Annyira ideges és dühös voltam, hogy Min Ah már nem lehet teljesen az enyém, hogy mondatának másik felét nem is hallottam.

 -Aha, persze, akkor miért estél belém?- kérdeztem.

 -Te beteg vagy! -ezzel fején találta a szöget. -És különben is, te nem békülni jöttél? -meredt rám. Na, erre tudom mit mondok!: -Először igen, aztán jöttél TE! -ezzel a mondattal elértem kibukásom tetőpontját.

Jung Shin megrogyott, és ha Min Ah nem fogja a karját, akkor összeesik.

 -Jung Shin, gyere!

 -Nem mentek sehová! -álltam eléjük.

 -Gi Kwang! -ugrott rám hátulról Seung Yeon. Megfordultam és...