- Na, csak annyi, hogy szegény gyereknek hasi sérve van és mi el drága mulatság lenne kétszer műteni, most megcsinálják mind kettőt. - magyarázta Jung Shin.
- Értem. Azt hittem, valami nagyobb gáz van.
- Nagyobb? Nem elég nagy ez is? - értetlenkedett.
- Nem, nem. Vagyis de, ez is elég nagy baj, csak azt hittem, hogy életveszélyben van...
- Miért lenne? Aish, szegény hyung. Remélem sikerül a műtét!
- Én is. - mondtam és a földre rogytam.
- Min Ah, jól vagy? - kapott utánam. Basszus, ma mindenkinek baja van? Nehogy már te is kórházba kerülj! Hogy jössz így a kirándulásra? - Erre a kérdésre hányingerem lett és szédülni kezdtem.
- Jung Shin... - próbálkoztam. - A kirándulás... - Erre jött egy doki és gyorsan felpattantam. Az orvos nem jött oda hozzánk, de Jung Shin furcsán nézett rám, így leültem egy székre.
- Na szóval a kirándulás - fogtam a fejem, mert még mindig szédültem. Jung Shin kíváncsian nézett rám. -, csak két napot leszek ott. - nyögtem ki.
- Mi van? Miért? - meredt rám. - Mi a francot csinálok én ott nélküled?
- Majd az osztálytársaiddal leszel. - mosolyogtam.
- Ja, de miért? Hisz miattad nyertük meg! - kiabált.
- Csst! Csendesebben! - szóltak ránk.
- Jung Shin-ah mit kiabálsz? - talált meg minket a banda két hiányzó tagja. - Szia Min Ah. - Meghajoltam. - Hol van Min Huk?
- Ott bent. - mutattunk a kórszoba felé. Yong Hwaék elmentek.
- Na akkor mi van?
- Csak az, hogy lesz egy újabb videó, amiben szerepelnem kell. Ezért csak két napra engednek el.
- Értem. Aish, miért kellett elvállalnod már az elején? - akadt ki.
- Mert ott nem közösítenek ki; foglalkoznak, barátkoznak velem és sokkal többet tanultam, mint a suliban! Végre igazi életem lehet. - kaptam föl a vizet.
"Szeretem Jung Shint, de azért ne kössön bele abba, hogy mi a jó nekem."
- Min Ah... Én... én csak azt hittem, hogy végre...
- Végre mi?
- Végre együtt legettünk volna. Mármint nyugodt körülmények között... Eddig mindig minden a klipről, Gi Kwangról és a munkáról szólt, és most lehetett volna egy nyugodt, csendes hetünk. De te...
- Szóval az én hibám? Jól van. Ha egy hét miatt ennyire kiakadsz, akkor soha többé ne menj koncertezni, turnézni, hisz akkor se lehetnénk együtt, de eddig érdekes módon kibírtad. És most is mentél volna. Akkor ez hogy van? Te elmehetsz, én nem?
- Arra nem is gondoltál, hogy az előbb felsorolt okokon kívül ott van az is, hogy én ezt szeretem. Ja és lehet, hogy leszerződtetek, mert tehetségesnek találtak. Akkor még ennyit se találkoznánk. De lehet, hogy ez lesz a legjobb. Te elmész turnézni, én meg gyakornokoskodnék, majd sztár lennék és én is koncerteznék. - dühöngtem.
Átgondoltam, hogy miket is mondtam ezelőtt, amiket meg is bántam és hogy visszatartsam a könnyeim lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam Gi Kwanggal találtam magam szemben.
"Aish! Mit hallhatott? Egy szörny vagyok!"
- Te mit csinálsz itt? Mit hallottál? Miért vigyorogsz? Miért? - kiabáltam.
- Ne kiabálj, kórházban vagyunk. - tette a számra a kezét. - Min Hyuk a barátom, ezért vagyok itt. Te meg itt ülsz egyedül összetörve és fel szerettelek volna vidítani. - mosolygott.
- Nem vagyok egyedül. Jung Shin...
- Basszus, ő is itt van? Most hogy jutok be Hyukiehoz, hogy ne fussak össze vele?
- Nem is láttad? De hát az előbb még előttem állt. Hol van? - förmedtem Gi Kwangra. - Ajj, remélem, nem bántottam meg nagyon.
- Akkor az előbb vele kiabáltál? Mert... ő nagyon érzékeny arra, mikor valaki a koncertekkel és egyéb Cnblues dolgokkal dobálózik. - mondta komolyan.
- De miért? Ezt eddig nem vettem észre. - Leült mellém.
- Ahogy azt te is tudod, ő a legfiatalabb a bandában, így neki sokkal többet kell güriznie ahhoz, hogy a banda méltó tagjának érezhesse magát. Éjjel-nappal dolgozik és van, hogy nem is alszik. Erre jön még pluszba a drámákban való szereplései. Ezzel a beszélgetéssel te, az imádottja, azt mondtad neki, hogy mindezt hagyja elveszni. És ahogy ismerem, most beül valahová és teletömi magát kajával, vagy leissza magát és azon gondolkozik, már amennyire megy részegen, hogy megtegye-e, annak érdekében, hogy neked jó legyen és ne veszítsen el. De gratulálok, ezt jól megcsináltad! - bólogatott gúnyosan.
Fogtam magam, bementem Min Hyuk-hoz, hogy megkérdezzem tud-e valamit Jung Shin-ról, de csak annyit mondott, hogy elment.
"Na király!"
~Lee Gi Kwang szemszöge
Próbáltam Son Na Eun-t elérni, de sehogy sem ment. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lehet a baja.
Elrohantam a deszkapályához... Senki. Benéztem egy videó-játék üzletbe... ott sincs. Végig néztem az összes helyet, ahol Na Eun-nel voltunk, azonban sehol sem volt. Azt hittem, Jong Sun-nal lesz, de nem. "Aish, most mehetek az APink-hez..."
1 óra alatt megjártam az állomásaim, de sehol senki. Feladva a reményt leültem egy padra.
- Hát te? - kérdezte valaki.
- Yong Hwa hyung! De rég láttalak! Hova mentek? És miért csak ketten...? - pislogtam.
- Min Hyuk kórházba került. - szomorkodtak.
- Uhh, szegény! Jöhetek veletek? - kérdeztem.
- Ja, legalább addig is elvonod a figyelmünket a helyzetről.
- Hyung, a te figyelmed te magad is el tudod vonni, annyit beszélsz. - nevetett Jong Hyun.
- Hahaha. Na, menjünk! - adta a parancsot. "Igazi vezér!"
Gyalog mentünk, mert közel van a kórház. Az út alatt a nem megtartott turnéjukról beszélgettünk. Ez elsősorban Min Hyuk műtétje miatt történt, aztán jött Jung Shin kötelező részvétele a kiránduláson.
"Ez azzz! Nem lesz itt jövő héten és egyenes utam lesz Min Ah-hoz. Végre nem lesz, hogy megakadályozza az együtt létünket. Vagy mi? Basszus! Egy suliba járnak, akkor Min Ah is elmegy... Aish, ő se lesz itt... Aigoo!"
- Gi Kwang, hol kalandozol? - zökkentett ki Yong Hwa.
- Ja, csak elgondolkodtam... Hol is tartottál? Épp elmondtam, hogy hogyan értesültünk arról, hogy Hukkie kórházba került. - "Hú, gyorsan váltott témát!"
- Ja, igen. Folytasd. - mondtam neki, mert tudom, hogy ha el kezd beszélni, nehéz leállítani és nekem nem kell megszólalnom.
Hamar megérkeztünk, de nem mentem be velük, ugyanis megláttam valakit.
- Son Na Eun! - kiáltottam és a lányhoz rohantam. Balszerencsémre nem ő volt az. "Aish!"
Felmentem az emeletre, ahol Min Hyuk szobája volt. Mikor kiléptem a liftből heves vitára lettem figyelmes:
- Ha egy hét miatt ilyen vagy, akkor soha többé ne menj turnézni, mert akkor se lehetek veled, de ezt eddig kibírtad...
A másik fél próbálta csitítgatni a lányt, de nem sikerült. Nem láttam őket, mert egy fal mögül hallgatóztam
"Ez mi már? Egy kórházban ilyen dolog miatt veszekednek? Ekkora hanggal? Turné? Leszerződtet? Hú, csak nem egy új munkatárs?"
Megvártam, míg lecsendesedik a csaj és befordultam a fal mellett…
„Min Ah? Mit keres itt? Csak nem történt vele valami?”
Lehunyt szemekkel ült a fejét fogva. A szeme könnyes volt. Leguggoltam elé és mosollyal az arcomon vártam, hogy kinyissa a szemét. Mikor végre kinyitotta, meglepetten nézett rám.
„Hát persze… A hajnali történések után… Mit is gondoltam?! Hogy a nyakamba ugrik? Kis híján öngyilkost csináltam a barátjából!”
Kérdezősködni kezdett, mire én egyszerű válaszokat adtam neki.
- Nem vagyok egyedül! Jung Shin is itt… - Ahogy kimondta ezt a nevet, rettegés fogott el. „Hogy állíthatnék be Min Hyuk-hoz úgy, hogy ő is ott van, azok után, ami történt? Gondolhattam volna, hogy mivel egy bandában játszanak, valószínűleg ő is itt lesz...”
Min Ah azt mondta, hogy az előbb még előtte állt, de most nincs itt. Szóval vele veszekedett...
- Hahaha. Na, menjünk! - adta a parancsot. "Igazi vezér!"
Gyalog mentünk, mert közel van a kórház. Az út alatt a nem megtartott turnéjukról beszélgettünk. Ez elsősorban Min Hyuk műtétje miatt történt, aztán jött Jung Shin kötelező részvétele a kiránduláson.
"Ez azzz! Nem lesz itt jövő héten és egyenes utam lesz Min Ah-hoz. Végre nem lesz, hogy megakadályozza az együtt létünket. Vagy mi? Basszus! Egy suliba járnak, akkor Min Ah is elmegy... Aish, ő se lesz itt... Aigoo!"
- Gi Kwang, hol kalandozol? - zökkentett ki Yong Hwa.
- Ja, csak elgondolkodtam... Hol is tartottál? Épp elmondtam, hogy hogyan értesültünk arról, hogy Hukkie kórházba került. - "Hú, gyorsan váltott témát!"
- Ja, igen. Folytasd. - mondtam neki, mert tudom, hogy ha el kezd beszélni, nehéz leállítani és nekem nem kell megszólalnom.
Hamar megérkeztünk, de nem mentem be velük, ugyanis megláttam valakit.
- Son Na Eun! - kiáltottam és a lányhoz rohantam. Balszerencsémre nem ő volt az. "Aish!"
Felmentem az emeletre, ahol Min Hyuk szobája volt. Mikor kiléptem a liftből heves vitára lettem figyelmes:
- Ha egy hét miatt ilyen vagy, akkor soha többé ne menj turnézni, mert akkor se lehetek veled, de ezt eddig kibírtad...
A másik fél próbálta csitítgatni a lányt, de nem sikerült. Nem láttam őket, mert egy fal mögül hallgatóztam
"Ez mi már? Egy kórházban ilyen dolog miatt veszekednek? Ekkora hanggal? Turné? Leszerződtet? Hú, csak nem egy új munkatárs?"
Megvártam, míg lecsendesedik a csaj és befordultam a fal mellett…
„Min Ah? Mit keres itt? Csak nem történt vele valami?”
Lehunyt szemekkel ült a fejét fogva. A szeme könnyes volt. Leguggoltam elé és mosollyal az arcomon vártam, hogy kinyissa a szemét. Mikor végre kinyitotta, meglepetten nézett rám.
„Hát persze… A hajnali történések után… Mit is gondoltam?! Hogy a nyakamba ugrik? Kis híján öngyilkost csináltam a barátjából!”
Kérdezősködni kezdett, mire én egyszerű válaszokat adtam neki.
- Nem vagyok egyedül! Jung Shin is itt… - Ahogy kimondta ezt a nevet, rettegés fogott el. „Hogy állíthatnék be Min Hyuk-hoz úgy, hogy ő is ott van, azok után, ami történt? Gondolhattam volna, hogy mivel egy bandában játszanak, valószínűleg ő is itt lesz...”
Min Ah azt mondta, hogy az előbb még előtte állt, de most nincs itt. Szóval vele veszekedett...
„Haha! Ez most nem miattam történt akkor már nem kell összeugrasztanom őket, hiszen megtették maguktól.”
- Jung Shin nagyon érzékeny a CNBLUE-s dolgokra. Sokat dolgozik… Nem is alszik egy csomószor… Drámák… Klipek… Suli… Koncertek…
- Ezt nem is tudtam! – „Mivel nem kérdezted”
Próbáltam nem mutatni elégedettségem a vitájuk miatt és igyekeztem aggódóan beszélni. Leültem mellé és mondtam neki, hogy ezt most nagyon elcseszte. De közben előjött a gondolat, miszerint Jung Shin a barátom és rájöttem, hogy őszintén beszéltem, mikor azt mondtam, hogy fogja és leissza magát, majd felmond. Ez valódi aggodalommal töltött el és mihamarabb túl akartam esni Min Hyuk látogatásán, hogy megkeressem, mert ez már nem játék. A megélhetését és a jövőjét kockáztatja e miatt a lány miatt.
„Mikor fogok felnőni, hogy az érzelmeim ne tudjanak önálló életet élni?” Ezzel a beszélgetéssel megutáltam kicsit Min Ah-t és Jung Shin fontosabbnak tűnt, mint hogy felszedjem. A lány elrohant én meg utána. Meg akartam állítani, hogy én hamarabb a lelkileg összetört gitáros után mehessek. Megragadtam a kezét és visszarántottam, amitől hátraesett.
- Aucs! Mi ütött beléd? Hova rohansz?
- Nem engedem, hogy még jobban megbántsd! – kiáltottam vissza.
Yong Hwa-ék kinéztek az ajtón:
- Min Ah, jól vagy? Kit bántottál meg? WHAT HAPPENED? – hallottam Yong Hwa hangját.
Kirohantam az épületből és felhívtam Jung Shin-t. Elrejtettem a számom, hogy ne tudja, ki vagyok. A harmadik csörgetésre fel is vette, s remegő hanggal szólt bele:
- I-igen?
- Hali, hol vagy most? – kérdeztem Nem válaszolt. – HOL VAGY?? – ismételtem egy kicsit hangosabban.
- Miért érdekel? Még jobban a föld alá akarsz süllyeszteni? Ebből nem kérek!
- Nem. Egyáltalán nem ezért hívtalak… Bocsánatot szeretnék kérni… - hatásszünet - … de nem telefonon.
- Rendben… A Fridays-ben vagyok… De előre szólok, hogy egy rossz szó… Ne feledd: SWORD AND FLOWER! – mondta fenyegetően. „Ja, megtanították árny boxolni, de ha igazi bunyóra kerülne sor, nem merne ütni.”
- Oks, értem. Félóra múlva találkozunk!
- Jung Shin nagyon érzékeny a CNBLUE-s dolgokra. Sokat dolgozik… Nem is alszik egy csomószor… Drámák… Klipek… Suli… Koncertek…
- Ezt nem is tudtam! – „Mivel nem kérdezted”
Próbáltam nem mutatni elégedettségem a vitájuk miatt és igyekeztem aggódóan beszélni. Leültem mellé és mondtam neki, hogy ezt most nagyon elcseszte. De közben előjött a gondolat, miszerint Jung Shin a barátom és rájöttem, hogy őszintén beszéltem, mikor azt mondtam, hogy fogja és leissza magát, majd felmond. Ez valódi aggodalommal töltött el és mihamarabb túl akartam esni Min Hyuk látogatásán, hogy megkeressem, mert ez már nem játék. A megélhetését és a jövőjét kockáztatja e miatt a lány miatt.
„Mikor fogok felnőni, hogy az érzelmeim ne tudjanak önálló életet élni?” Ezzel a beszélgetéssel megutáltam kicsit Min Ah-t és Jung Shin fontosabbnak tűnt, mint hogy felszedjem. A lány elrohant én meg utána. Meg akartam állítani, hogy én hamarabb a lelkileg összetört gitáros után mehessek. Megragadtam a kezét és visszarántottam, amitől hátraesett.
- Aucs! Mi ütött beléd? Hova rohansz?
- Nem engedem, hogy még jobban megbántsd! – kiáltottam vissza.
Yong Hwa-ék kinéztek az ajtón:
- Min Ah, jól vagy? Kit bántottál meg? WHAT HAPPENED? – hallottam Yong Hwa hangját.
Kirohantam az épületből és felhívtam Jung Shin-t. Elrejtettem a számom, hogy ne tudja, ki vagyok. A harmadik csörgetésre fel is vette, s remegő hanggal szólt bele:
- I-igen?
- Hali, hol vagy most? – kérdeztem Nem válaszolt. – HOL VAGY?? – ismételtem egy kicsit hangosabban.
- Miért érdekel? Még jobban a föld alá akarsz süllyeszteni? Ebből nem kérek!
- Nem. Egyáltalán nem ezért hívtalak… Bocsánatot szeretnék kérni… - hatásszünet - … de nem telefonon.
- Rendben… A Fridays-ben vagyok… De előre szólok, hogy egy rossz szó… Ne feledd: SWORD AND FLOWER! – mondta fenyegetően. „Ja, megtanították árny boxolni, de ha igazi bunyóra kerülne sor, nem merne ütni.”
- Oks, értem. Félóra múlva találkozunk!
