19. My Life

 -Jung Shin! -kiáltottam utána. Nem jött vissza. Kétségbe esésemben sírni kezdtem. "De hisz én csak vicceltem!" -szipogtam.
 -Azt hitted ennyitől megsértődök? -lépett be az ajtón. Hirtelen nem is fogtam fel, hogy mi történt, majd odamentem hozzá.
 -Hogy tehetted ezt?? -csapkodtam a vállát. -Miért kellett így megijesztened? -sírtam a megkönnyebbüléstől.
 -Ha te is szívatsz, akkor én is! -nevetett.
 -Ne nevess!! Ez nem vicces! Azt hittem le kell csapnom Ji Young-ot, mert elvesztettelek miatta. -mondtam és ő megölelt.
Kopogtak.
 -Szabad! -kiáltottam.
Seung Yeon jött meg, épp jókor. Ha egy kicsit előbb, akkor szemétládaként ismeri meg barátomat, ha később, nem látta volna, mennyire szeretjük egymást. De így, hogy egymást öleltük könnyes szemmel (én a sírástól, Jung Shin a nevetéstől) minden világossá vált számára.
 -Omo! De cukik vagytooook!! -tette össze a két kezét és nézett ránk, mint a kisgyerekekre.
 -Seung Yeon! -ugrottam a nyakába.
 -Talán rosszkor jöttem? -kérdezte.
 -Nem dehogy! Seung Yeon, bemutatom a barátomat, Jung Shin-t. Jung Shin, neked nem kell bemutatnom Seung Yeon-t mert ismered.
 -Igen. Lee Jung Shin vagyok, örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. -fogtek kezet.
 -Ugyan, én jobban örülök! Indulhatunk? Itt a sofőröm, ő visz el minket, hogy ne kelljen tömegközlekedési eszközzel mennünk. -kacsintott.
 -Tőlem indulhatunk. -mondtam.
 -Tőlem is. -fogta meg a kezem Jung Shin. Az út alatt kiderült, hogy Jung Shin is járt már azon a helyen. Azt mondta, hogy máskor kellett volna mennünk, mert ilyenkor vannak a legtöbben. Seung Yeon-nal összenéztünk és egymásra mosolyogtunk.
 -Megérkeztünk! -szólt hátra a sofőr.
Kiszálltunk és egy... -Egy sikátor?
 -Egy sikátorban eldugott szórakozó hely. -javított ki Jung Shin. És tényleg, az egyik plakát mögött volt a bejárati ajtó.
 -Aztaa! -ámultam el, mikor beléptünk. Gyönyörű volt. Temérdek szín és ember. Befurakodtunk és leültünk egy szabad helyre.
 -Juj! Gwiyomi táncoljunk! -rángatott Seung Yeon.
 -Oké, Jung Shin?
 -A tánc nem az én műfajom. -vont vállat.
El kezdtünk táncolni. Jobbnál jobb dalok váltották egymást. Tánc közben összefutottunk Jun Hyung-gal és a barátnőjével. Meg a BTOB tagok közül is láttam egy-kettőt.
 -Sziasztok!! -kiáltottam nekik.
 -Min Ah! -kiabált vissza Sung Jae.
 -A többiek? -érdeklődtem.
 -Épp a héliumos lufikkal baromkodnak. Én is mindjárt visszamegyek hozzájuk.
"Hát oké... 7 srác és a héliumos lufi. El tudom képzelni...http://www.youtube.com/watch?v=N2UyZQPsrvw
Mikor Seung Yeon kitáncolta magát, visszamentünk Jung Shin-hez. Aztán megszólalt egy CNBLUE dal és Jung Shin felpattant, elkérte a DJ-től a mikrofont, felment a színpadra és énekelni kezdett. Az első sorból figyeltem és... NO COMMENT: http://www.youtube.com/watch?v=9nD_b8ufOZ4
A dal után visszamentünk az asztalunkhoz, de ott a barátosnőm éppen flörtölt valakivel, így nem akartunk zavarni és arrébb mentünk.
 -Ki az a srác? -kérdeztem.
 -Hm... Láttam már valahol...Ööö... Taemin! -jutott eszébe. -A Shinee-ban énekel.
 -Aha... -mondtam volna még valamit, de odajött hozzánk két srác.
 -Nagyon király voltál Jung Shin!
 -Ja, te mit szívsz? Adj nekem is! -baromkodtak.
 -Köszi és nem adok! -mondta.
 -Na, lécciii!!!
  Kérj Danieltől. -röhögött rajtuk.
 -Jaj már! -hagytak ott minket.
Nem sokkal utánuk megtalált minket 2 lány is. Nagyon csinosak voltak...
 -Oppa, nagyon gyönyörű hangod van! -nyávogták. -Taníts meg minket is énekelni!
 -Bocs, de annyira nem volt jó és nem vállalok énekórákat. -mondta nekik barátom közömbösen.
 -Miért vagy ilyen gonosz? -kérdeztem.
 -Mert látszik rajtuk, hogy részegek és valószínűleg, ha józanul meglátnak, akkor majd 6-szor megkérdezik, hogy ki vagyok és mit akarok tőlük. Ezért aki részeg az hagyjon békén. Vele nem foglalkozom.
 -Akkor... Nem rendelek alkohol tartalmú koktélt.
 -Ki mondta, hogy te is "ilyen" vagy? -pislogott nagyokat.
 -Még nem vagyok, de most már nem is leszek.
 -Majd csinálok én neked koktélt, de amúgy most is ihatsz, mert veled mindenhogy foglalkoznék. -mosolygott kedvesen.
 -Te? Koktélt? Ettől félek én is. -húztam el a számat.
 -Most miért? Még nem is csináltam neked!
 -"Friday". -vetettem oda. Nah ekkor olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy még Seung Yeon-ék is felénk fordultak.
 -Pszt! Ne ilyen hangosan! -szóltam rá, mire megölelt.
Ekkor esett csak le, hogy a két lány még mindig ott áll előttünk és értelmetlenül meredtek ránk. Aztán fogták magukat és arrébb mentek.
 -Senki értelmes. -csatlakozott hozzánk sóhajtva barátnőm.
  -És az előbbi srác? -kérdezte Jung Shin.
 -Nem az esetem. Ó "Let's go crazy"! -kezdte énekelni az előbbi dalt.
 -Hé! Az hogy lehet, hogy ezt a számot ismered, engem meg nem? Ez az én verzióm! -akadt ki Jung Shin.
 -Ki mondta, hogy nem tudom, ki vagy? a CNBLUE basszus gitárosa és rappere. -válaszolt Seung Yeon.
 -Ja, de akkor miért akarsz megismerni?
 -Mert csak ennyit tudok rólad.
 -Elnézést, el kell mennem egy pillanatra. Mindjárt jövök. -mutattam a telefonom villogó képernyőjére, ugyanis csörgött. Ott hagytam őket és felvettem:
 -Halló?
 "-Szia, Gi Kwang vagyok. Miért nem nyitod ki az ajtót?"
 -Mert nem vagyok otthon? -válaszoltam neki egy kérdéssel.
"-Akkor most hol vagy? Várj! Milyen zene szól a háttérben? Usher?"
 -Igen, egy szórakozó...
"-Megvagy!" -fordított meg a tengelyem körül.
 -Te meg mit keresel itt? -csodálkoztam.
 -Ez volt, amit elfelejtettem mondani. Ide akartalak elhívni, de már itt vagy.
 -Omo! Egyedül jöttél? És ha nem lettem volna itt?
 -Akkor Jun Hyung hyung-hoz mentem volna.
 -Értem. Gyere, menjünk a többiekhez! -húztam magam után.
 -Kikkel vagy?
 -Giki!! -ugrott a nyakába Seung Yeon!
 -Szia! -fogott kezet Jung Shin-nal.
 -Hát te? -kérdezte Jung Shin.
 -Táncolni jöttem. -válaszolta.
 -Nem volt elég az a napi 6 óra? -csodálkozott.
 -Az más! Itt azt táncolok, amit akarok. -kezdett bele.
 -Na, megismertétek egymást? -néztem barátaimra.
 -Hát, nagyjából. De még ezek után sem értem, hogy miért nincs még barátja. -hitetlenkedett a basszus gitáros.
 -Hidd el, én sem! Giki! Állj csak meg! Beszédem van veled! -ragadta meg Seung Yeon.
 -Húú! Az amit énekeltél tök jó szám! -ugrándoztam.
 -Na látod? Ezért nem mondtam el már mindjárt az elején. -méregetett. -Táncolunk?
 -Az előbb nem azt mondtad, hogy.... -kezdtem, de befejezni már nem tudtam, mert a táncparkett felé kezdett vonszolni.
Hát, Jung Shin és a tánc... Kb. annyiból állt, hogy rázza a fejét meg a lábával üti a ritmust.
"Akkor az a múltkori lassúzás vagy kínkeserves gyakorlás miatt sikerült nki olyan jól, vagy alapjáraton jól táncol, csak itt nem villogtatja magát..."

~ Lee Gi Kwang szemszöge

 -Gi Kwang mit mondtam, mi lesz ha sírni fog? -hallottam Jong Sun hangját.

 -Mi? Én... -állt meg bennem az ütő. "Végig utánunk jött?"

 -Semmi baj, oppa! Nem miatta sírok... Vagyis miatta, de nem a szomorúság miatt. -futott a lány a srác elé. -Örömömben sírok!

Odamentem hozzá és megfogtam a kezét.

 -Nem érdekel! Ne védd! -kiabált és megindult felém. Hátráltam két lépést, megemelte a kezét és....

Sötétség. Az első kép, amit láttam, az az volt, hogy Na Eun kiabál a haverjával.

 -Mit csinálsz? Most ezt miért kellett?? -hallottam Na Eun-t.

A srác nem mondott semmit csak megfordult és eltűnt a sötétségben.

 -Gi Kwang oppa, minden rendben? -segített fel a földről Na Eun.

 -Aha... Asszem... -tápászkodtam fel. Az arcomhoz kaptam a kezem, mert hirtelen éles fájdalom hasított át rajta. -Hova megy? Jong Sun, hova mész? -kiabáltam a semmibe.

 -Gyere, haza kísérlek. -karolt belém a lány.

Haza felé nem szóltunk egymáshoz. Végig a mai beszélgetéseinken kattogott az agyam.

"Ha nem követed el azt a hibát, akkor nem ülnél itt velem, hanem Min Ah-val lennél."

Felkísért a lakásomba, majd egy finom csókkal elváltunk egymástól.

"Ennek a hibának köszönhetjük..."

Azonnal felpattantam és Min Ah-hoz rohantam. Éppen készülődött. Kizártam mindent, aminek nincs köze a lányhoz és egy mosolyt erőltettem fájós arcomra. Kicsit meglepődött, amikor meglátott, aztán... Nem tudom mi történt... "Aigoo! A monokli!" Gyorsan tereltem a témát és megint ott lyukadtunk ki, hogy veszekszünk. Keresztül húzta a számításaimat és elfelejtettem, hogy mi okból is jöttem. Visszamentem a lakásunkba.

 -Jössz bulizni? -kérdezte Jung Hyun. "Észre se vettem" 

 -Ez az! Mindjárt jövök! -mondtam és visszarohantam Min Ah-hoz. Beléptem az ajtón és már mondani akartam a mondandóm, de a látvány, ami fogadott... Kevesebb, mint 10 perc alatt teljesen átváltozott.

"Nem tudom felfogni! Hogy tudott ilyen kevés idő alatt teljesen átöltözni és teljes sminket felrakni MAGÁNAK?" Teljesen leblokkoltam a látványtól. Annyira gyönyörű volt abban a ruhában. És hát persze, megint kiment a fejemből, az ami miatt már másodjára voltam ott.

 -Ja, jövök! -mondtam Jun Hyung-nak,mikor visszaértem a lakosztályomba.

 -Ok. Még először beugrok valakiért és mehetünk.

 -A barátnődért?

 -Aha, hogy felvághassak vele előtted! -röhögött ki.

 -Ha nem tudnád, nekem is van barátnőm!

 -De az enyém itt lesz velem. -nyújtotta ki a nyelvét. -Eljössz velem, vagy egyedül mész?
 -Majd inkább utánatok megyek. Még rendbe kell szednem magam.
 -Hát ja, nem ártana. A fekete szerkódban elvesznél a sötétben. -röhögött, aztán elment.
"Ő észre sem vette a monoklimat..."
Gyors átöltöztem és felraktam egy enyhe alapozót. Örömmel néztem végig magamon.
 -Na, így már kellemesebb. Igaz, úgy nézek ki, mint egy szivárvány, de legalább színes.
Az alapozóval kicsit bajlódtam, mert vagy nagyon sötétet raktam fel, vagy nagyon világosat. Már kezdtem feladni, amikor megtaláltam a megfelelő árnyalatot.

-Még egyszer átmegyek Min Ah-hoz. -jelentettem ki és elindultam. Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz. tapasztottam a fülem, de nem hallottam mozgást. Újra kopogtam, aztán már dörömböltem. "Miért nem nyitja ki az ajtót?", "Már megint haragszik rám?". Legyintettem, aztán Jun Hyung-ék után mentem. Fogtam egy taxit, aki rossz néven vette, hogy egy sikátorba megyek, de aztán addig rágtam a fülét még végül elvitt. Kiszálltam a kocsiból és előkaptam a telefonomat.
 -Szia! Gi Kwang vagyok. Miért nem nyitod ki az ajtót? -szóltam bele. "Ha Min Ah nem mondja, hogy nincs otthon, akkor hülyén halok meg." Usher szólt a háttérben. Beléptem a szórakozóhelyre és megláttam Min Ah-t. Odamentem hozzá és végre nem felejtettem el, hogy mit akartam. Nem gondoltam volna, hogy nem én fogom őt ide először elhozni. "Aish!! Ez bosszantó!"
Odamentünk Jung Shin-ékhez és Seung Yeon a nyakamba ugrott. Na, erre végképp nem számítottam. Szerettem volna Min Ah-val lenni, de Jung Shin megelőzött és egyenesen a tömeg közepébe vonszolta, meg aztán Seung Yeon is beszélni szeretett volna velem.
 -Mi a francot csinálsz? -rángatott.
 -Táncolok?
 -Nem... Hogy lehet barátnőd? -akadt ki.
 -Mi van? Most miért? Legyen inkább barátom? -nevettem.
 -Hülye! -vágott vállba. -Egy pár hete még Min Ah-ért hajtottál, most meg pont tőle tudom meg, hogy más a barátnőd?
 -Jaa! Hát... Ez van. -vontam vállat.
 -Ne vonogasd itt a vállad! -förmedt rám.
 -Figyelj! Úgy sem jött volna össze...
 -Honnan tudod? Amikor megtudtam, a lányon nem az látszott, hogy nagyon hidegen hagyja a dolog. Szerintem inkább bántja...
 -De... Na Eun olyan... Ő lehet a "nagy Ő"! Mindent imádok benne. Meg amúgy is Jung Shin lecsapott rá, és nem akarom elvenni a barátnőjét. -halkult el a hangom.
 -Nem akarod, vagy... Akkor még mindig érzel valamit iránta! Ha már nem éreznél, akkor ezt nem mondtad volna! -nézett rám "okosan".
 -De nekem itt van Na Eun.
 -Ugyan már néhány napja ismered! Mit tudsz róla?
 -Hát, hogy gördeszkázik, szereti a videojátékokat és van egy emo haverja.
 -Azta. Ez aztán az információ. -gúnyolódott.
 -Jól van, de most nem azért jöttem, hogy vitatkozzunk, hanem, hogy kikapcsolódjak. -mondtam és az italpulthoz mentem. Rendeltem, majd a tánc parkett felé néztem. Nehezen, de felismertem Jung Shin alakját, aki mellett nem Min Ah táncolt.
 -Mit iszol? -kérdezte valaki, mire megugrottam ijedtemben.
 -Egy kólát. Hát te? Miért nem Jung Shin-nel vagy? -meredtem Min Ah-ra.
 -Mert odajött hozzánk az egyik volt osztálytársa és inkább hagytam, had beszélgessenek. Seung Yeon fiúzik -mutatott a lány felé, aki mellett egy piros hajú srác ült -, így csak te maradtál, ezért idejöttem. -sóhajtott.
 -Szóval én voltam ez egyetlen lehetőség és idejöttél...
 -Hát igen. -motyogta és aztán egyszerre nevettünk fel.
 -Nem gondoltam volna, hogy egyszer itt ülünk majd és mint két barát beszélgetünk... -szaladt ki a számon. 
 -Ezt hogy érted?
 -Aigoo! Ezt nem akartam kimondani... -vertem a fejem a pultba, majd a pultos szólt, hogy hagyjam abba így befejeztem.
 -De már kimondtad. Na, magyarázatot kérek! -csapott az asztalra.