27. My Life

  - Ezt csinálta volna? Ez nem rá vall, hogy csakúgy lealázza a legjobb haverját. – akadt ki Yong Hwa.
  "Nem mondtam el, hogy igazából rajtam vesztek össze… de erőt kellett vennem magamon."
  - Yong Hwa… tulajdonképpen…. nem csakúgy támadta le… Miattam vesztek össze…. – vallottam be halkan.
  - Miattad? Akkor azért…
  - Igen, miattam. Gi Kwang-nak ötezer év múlva leesett, hogy belém van zúgva; én akkor már együtt voltam Jung Shin-nal. Meglátott minket együtt a kórházban és elborult az agya. Aztán mikor összevesztünk a maknae-tekkel a hazugsága miatt, kapva az alkalmon, bevallotta nekem. Ekkor adtam neki egy utolsó esélyt, de közben becsajozott. Ezért nem értem, miért csinálja ezt. A barátnőjét meg elméletileg szereti. A buliban bekattant és hirtelen nagyon kellettem neki… biztos történt valami… Így bedobta az egóját és be akarta bizonyítani, hogy vele jobban járok…. – fejeztem be a mesémet.
  - És most mi történt? Mert a kis drágánknak csak a csitítgatásait hallottuk.
  - Most közöltem vele, hogy…
  - Hogy Gi Kwangot szereted? – vágott közbe Jong Hyun.
  - Mi? Dehogyis! Nem, csak, hogy nem lehetek végig a kiránduláson csak két napot. Én meg az érted való aggódásom miatt – néztem Min Hyuk-ra.
  - Persze! Fogd csak a betegre!
  - Mindegy. Szóval sok dolog kavargott a fejemben, sok minden történt és hamar fölkaptam a vizet és olyan dolgokat vágtam a fejéhez, amiket nem kellett volna. Ezt akartam volna tisztázni vele, de NEM HAGYTATOK!
  - Óhh… Akkor most mi lesz? Szólj, ha segíthetünk!
  - Nah, elmondtam, most már boldogok vagytok?
  - Hogy lennénk már boldogok, mikor ti balhéztok? Mi most legbelül sírunk. – mondta Yong Hwa. – Hyukkie mikor műtenek? – fordult a doboshoz.
  - Most. – jött be az orvos. – Pár perc múlva végeznek a mostani pácienssel és egyből visznek is le. Kitartás!
  - Fel kell hívni Jung Shin-t! – pattant föl Yong Hwa és elvonult telefonálni. Ahogy hallottam egyből felvette neki és megbeszélték, hogy maximum két perce van, hogy ideérjen. Lerakta a telefont és leült Min Hyuk mellé az ágyra, aki sírt.
  - Hyukkie, tarts ki és ne félj! A legjobb orvosok látnak el. Amikor visszahoznak, mi itt fogunk várni, jó? Csak nyugodj meg! – nyomott egy „apai puszit” a homlokára. Ez elég furán nézett ki. A döbbenet Jong Hyun arcára is kiült, mert Yong Hwa értetlenül nézett ránk.
  - Mi van? Én töltöm be a szerető apa szerepét ebben a bandában. Nem adhatok puszit nyugtatásképp? – pislogott. A döbbent gitárossal egymásra néztünk.
  - De olyankor nem szokás becsukni a szemet! És nem ilyen LASSAN adjuk! – mondtuk egyszerre.
Min Hyuk erre végre elnevette magát, a leader pedig elpirult.
  - Most elrontottátok a pillanatot! – durcázott.
  - Hyung, ne itt melegedj! – lökte le az ágyról a kis dobos.
  - Nem melegedtem! Én csak meg akartalak nyugtatni! És különben is, ha meleg lennék, nem a Min Hyuk féle fiúk érdekelnének. Ő túl cuki hozzám. – nevetett magán és mi is elnevettük magunkat. Nem sokkal ez után Jung Shin is megérkezett.

- Ő mit keres még itt? – mutatott rám.

~ Lee Gi Kwang szemszöge

„A volt legjobb haverommal ülök egy étteremben és békét szeretnék kötni…”
  - Hogy tudtál 1, 2, 3… 6 kehely fagyit megenni ennyi idő alatt? – csodálkoztam.
  - Mit tudom én?! Csak jöttek maguktól… - bambult el.
  -Föld hívja Jung Shin-t! – lengettem előtte a kezem.
  - Ja, itt vagyok. Amúgy ez tök jó, hogy még nincs nyár és már adnak fagyit! – lelkendezett.
  - Hülye! Jövő héten nyár van. – veregettem vállba.
  - Akkor azért adtak! – csettintett ujjával. – De lényegtelen, IMÁDOM A FAGYIT! – mondta, mint egy ötéves.
  - Látom. Na, szóval megbocsájtasz? – néztem rá.
  - Ha elfelejted Min Ah-t! – nézett mélyen a szemembe.
  - Mit akarsz még tőle? Hát nem fogod fel, hogy mit művelt? Soha nem veszekedtünk! Fagyit se ettél még ennyit egyszerre… Mi az a piros folt? – mutattam arcára. – Verekedtél???
  - Dehogyis! Este részegségemben és szomorúságomban… megfejeltem párszor a falat… - suttogta.
  - Sajnálom! És most? Hogy vagy? Hallottam a veszekedést.
  - Hát azt… Azt mondta leszrződtet és nem találkozunk többet.. és hogy nem járhatok koncertezni… Kiabált velem… 4 éve másodszor… - mondta gyermek lelkű barátom. – Áh, hogy tehette ezt?Mit ártottam neki? Tudod mit? Megváltoztatom a feltételem: nyugodtan legyél vele, csak mikor veled vagyok ő ne legyen ott. Rendben?
  - Akkor… most szakítani akarsz vele? – pislogtam.
  - Igen… - könnyezett be. – Bocs, telefonom van! – vonult félre. Eltöprengtem.
„Szegényt 1-2 szóval így befolyásolni lehet…? Jobban kell rá vigyáznom!”
  - Yong Hwa hívott, Hyukkiet most fogják műteni… Vissza kell mennem. Te is jössz? – nézett rám idegesen és a könnyes szeméből két nagy könnycsepp hullott alá.
  - Elkísérlek, de nem maradok ott. Dolgom van.
  - Oké. – törölte le a könnyeit és elindultunk. Mikor a kórház elé értünk elköszöntem és elváltak útjaink.
  -Hyung! Az igazgató keresett! – rohant felém Hyun Sik.
  -Mikor? Hol van most? – ragadtam meg.
  - Asszem visszament az irodájába. de nagyon ideges volt…
  - Gondolom… - mondtam és futottam is az említett irányba. – Elnézést kérek, egy barátommal találkoztam.
  - Hát most öt perced van, hogy átöltözz és elindulj. Mert el fogsz késni. Nyomás! – utasított.
„De mit vegyek fel? És egyáltalán hova megyünk? Aish! Mindegy! Felveszek egy lazább, de elegáns szmokingot meg egy farmert aztán kész!” Felöltöztem, majd lementem a kocsihoz.
Sötétített ablakain se ki, se be nem lehetett látni.
„Na jó, akkor most zacskót húznak a fejemre és túsz leszek? Fuh, csak érjünk már oda!”
Egy félórás utazás után megérkeztünk a helyszínre: Színház. „Hálleluja..!”
Az ajtóra felfüggesztett plakátra néztem:
  - Ki lehet ez a srác a főszerepben? Mintha már láttam volna… Ajusshi! Ki ez a fiú?
  - A Nemzeti Balett egyik legjobb táncosa. – mondta.
  - Balett?? Mit keresek én itt?? – ragadtam meg a telefonom. – Doo Joon hyung! Hozz haza!
  „- Hol vagy?”
  - Balett előadáson…
  „-Pff, akkor ott is maradsz! Jó szórakozást!” – tette le a telefont.
„Fhuuuh, ha végre haza jutok én esküszöm, hogy leütöm!!”
Bevonszoltam magam a nézőtérre és elfoglaltam a menedzserem mellett foglalt helyemet, aki már várt rám.
  - Hol a fenében voltál? Egy perc és kezdődik,! – szidott le.
  - Egy perc és én sehol nem leszek.
  - Dehogynem! – rántott vissza a székbe. – És élvezni fogod!
   - Mit? Azt, hogy pár hülye gyerek… - kezdtem kiabálni, mire lekapcsolódtak és kezdődött az előadás.

  - Mielőtt elkezdenénk, kérjük, hadd mutassuk be önöknek az új csillagpárunkat: Son Na Eunt és Kim Jong Sunt! – mondta egy hang a hangszóróból. „Én azt hittem, Na Eun neve ritka… ezek szerint mégse..”
Ekkor felszaladt a színpadra egy lány egy fiúval kézen fogva. A srác volt a plakátról. Úgy helyezkedtem, hogy jobban lássak.
„Várjunk csak! Az a lány…. az a lány Na Eun… mármint akit ismerek… akit szeretek… A fiú meg… Mégis mi a franc folyik itt??”
Ki akartam osonni, de a két jól ismert gorilla mellettem termett
  - Most miattatok végig kell néznem ezt a nyáladzást! – vetettem oda nekik, szinte köpködve a szavakat.
El kezdtem gondolkodni, de a hangos zene megzavart.

„Majd a „show” után rendet rakok a fejemben, addig is… A tánc az tánc. Nyugodtan nézhetem, hisz nem én vagyok ott és röhöghetek rajtuk…”

26. My Life

Elrohantam és benéztem Min Hyuk-hoz. Jung Shin nem volt ott, így tovább akartam menni, de egy kéz hátrarántott, amitől seggre estem.
  - Aú! Te barom ez fájt! – üvöltöttem Gi Kwang-ra. – Hova rohansz? – tápászkodtam fel.
  - Jung Shin-hoz! Nem akarom, hogy még jobban megbántsd! – kiáltott vissza.
„Hát ez kész! Azt hiszi, hogy szívesebben találkozna, mint vele?”
  - Mi folyik itt? Min Ah, jól vagy? Kit bántottál meg? What happened? – jött ki a kórteremből Yong Hwa. Mikor felálltam és körbenéztem, Gi Kwang-ot már nem sehol.

  - Sajnálom oppa, de ez hosszú történet. – próbáltam szabadulni, de a leader nem egy könnyű eset.
  - Nem! Mindent elmesélsz elejétől a végéig! – parancsolta.
  - De nem engedhetem, hogy Gi Kwang hamarabb megtalálja!
  - De MIÉRT? Mit tett? Legjobb haverok…
  - VOLTAK! – fejeztem be mondatát. Yong Hwa iszonyatosan meglepődött, így úgy éreztem, muszáj elmondanom, hogy mégis mi történik körülöttük. – Figyelj, elmondom. – kezdtem bele. Most már biztos nem én jutok hamarabb Jung Shin-hoz úgy hogy mindegy. „Kösz, Yong Hwa!”
  - Gyere be a szobába és ülj le! Látom rajtad, hogy állva nem fogod bírni végig mondani. – invitált be.
  - Akkor azzal kezdem, hogy mi történt tegnap…
  - Amikor elmentetek szórakozni?
  - Igen… Amúgy, mikor Jung Shin hazament, nem láttatok rajta, vagy nem csinált valami furcsát? – emlékeztem vissza a foltra a szeme alatt.
  - De! Felment, elkezdett sírni, aztán annyit hallottunk, hogy bőg és valami koppan a falon. Felmentünk mi is és azt láttuk, hogy a fejét veri az ajtófélfába. – mesélte Min Hyuk. – Kérdezgettük, hogy mi történt, de válaszul csak bement a fürdőbe és egy órát antiszockodott.
  - Aigoo! Ebből ma miért nem látszott semmi? Ma teljesen friss volt, mikor találkoztunk és még mosolygott is! – értetlenkedtem.
  - Ne feledd: SZÍNÉSZ! – figyelmeztetett Jong Hyun.
  - Renden. Áááááh! Ezt tényleg elcsesztem!
  - Min Ah! Ne magadat okold! Elvégre, ha nem hoznak ide, akkor ez nem történik! – próbálta magára vállalni Min Hyuk.
  - De igen! Mert én hívtam el magammal tegnap és miattam vesztek össze. Most is miattam ment el és ki tudja, mit csinál?! – szöktek könnyek a szemembe.
  - Jól van! Nyugodj meg és kezd el higgadtan mesélni, hogy mi történt a buliban!
 Bólintottam, nyeltem egyet és vettem egy nagy levegőt, majd mesélni kezdtem.

~Lee Gi Kwang szemszöge

  Miután felhívtam Jung Shin-t sietve haladtam a legközelebbi Fridays-hez. Szerencsémre hamar megtaláltam és leültem mellé. Nem nézett fel rám, csak az étlapot böngészte.
  - Sajnálom. – mondtam halkan. - Bocsánatodért esedezem! – hangosítottam.
  - Miért kéne megbocsátanom?

  - Jaj, tudod, hogy milyen vagyok, ha valamit meg akarok kapni és nem lehet az enyém….
  - Ja, és ezért kell a béka feneke alá tipornod? Ha ennyire kell Min Ah, akkor magadtól szerezd meg é ne rám támaszkodva. – kérte lehajtott fejjel. – Tudod… én eddig csodáltalak, te voltál a példaképem, de most hangya méretűre zsugorodtál a szememben. – jelentette ki.

  - Eddig is pici voltam, hagyjál már ezzel! – nyafogtam.
  - Hyung, nem vagyunk most olyan viszonyban, hogy komédiázz. – mérgelődött. – Csak ennyit akartál? – nézett végre rám. – Ha igen, akkor kérlek, most távozz! Nyugodt körülmények között szeretnék enni. – játszotta a nagyfiút.
  - Nem. Nem csak ennyit akartam. Én nem így akartam ezt az egészet. Igen, persze tisztában tarthattam volna az érzéseid. Lehet… Sőt biztos, hogy egy barom voltam, de kérlek bocsáss meg! Vagy ha nem is, akkor legalább azt ígérd meg, hogy soha senki és semmi miatt nem hagyod ott a CNBLUE-t és nem hagyod abba színészkedést és a modellkedést!
  - Honnan tudsz a modellkedésről?
  - Haver, szerinted egy ilyen alap dolgot nem tudok? Mindegy, nem ez a lényeg!
  - De Min Ah-nak ne mondd el! – kérte.
  - Ez az! Megint Min Ah! Megértem, hogy nagyon odavagy érte és minden körülötte forog, de nézd meg, mit csinált! – mutatok az előttem sorakozó fagyi kehely hadra, amiket még csak most vettem észre. – Miatta vesztünk össze! – mondtam halkan.
  - Nem! Miattam! Én akadtam ki rá túlságosan, holott igaza van! Ha én is koncertezhetek, akkor ő is forgathat! Aish! – állt fel. – Meg kell keresnem! – indult meg.
  - Chingoo! – kiáltottam utána – Már megint! Most hagyd, had gondolkozzon. Maradj itt és beszélgessünk!
  - Most taktikázol? – jött vissza. - Hm?
  - Mi van? Ha azt hiszed, hogy most is azon munkálkodom, hogy ne legyetek együtt, akkor azt gyorsan verd ki a fejedből!
  - Ezt kérdeztem….
  - Na, mindegy… Miattad vagyok itt és miattad mondom ezt. Min Ah-t az előbb nagyon megutáltam, hidd el. Csak te érdekelsz! – mondtam őszintén. Jung Shin furcsán nézett rám. – Vagyis… hogy ne csinálj hülyeséget! Ne értsd félre…
  - Aha… De még mindig haragszom. – durcizott.
  - Tudom, csak ülj le! – nyomtam le a székre.

 „Na, akkor beszélgessünk…”