26. My Life

Elrohantam és benéztem Min Hyuk-hoz. Jung Shin nem volt ott, így tovább akartam menni, de egy kéz hátrarántott, amitől seggre estem.
  - Aú! Te barom ez fájt! – üvöltöttem Gi Kwang-ra. – Hova rohansz? – tápászkodtam fel.
  - Jung Shin-hoz! Nem akarom, hogy még jobban megbántsd! – kiáltott vissza.
„Hát ez kész! Azt hiszi, hogy szívesebben találkozna, mint vele?”
  - Mi folyik itt? Min Ah, jól vagy? Kit bántottál meg? What happened? – jött ki a kórteremből Yong Hwa. Mikor felálltam és körbenéztem, Gi Kwang-ot már nem sehol.

  - Sajnálom oppa, de ez hosszú történet. – próbáltam szabadulni, de a leader nem egy könnyű eset.
  - Nem! Mindent elmesélsz elejétől a végéig! – parancsolta.
  - De nem engedhetem, hogy Gi Kwang hamarabb megtalálja!
  - De MIÉRT? Mit tett? Legjobb haverok…
  - VOLTAK! – fejeztem be mondatát. Yong Hwa iszonyatosan meglepődött, így úgy éreztem, muszáj elmondanom, hogy mégis mi történik körülöttük. – Figyelj, elmondom. – kezdtem bele. Most már biztos nem én jutok hamarabb Jung Shin-hoz úgy hogy mindegy. „Kösz, Yong Hwa!”
  - Gyere be a szobába és ülj le! Látom rajtad, hogy állva nem fogod bírni végig mondani. – invitált be.
  - Akkor azzal kezdem, hogy mi történt tegnap…
  - Amikor elmentetek szórakozni?
  - Igen… Amúgy, mikor Jung Shin hazament, nem láttatok rajta, vagy nem csinált valami furcsát? – emlékeztem vissza a foltra a szeme alatt.
  - De! Felment, elkezdett sírni, aztán annyit hallottunk, hogy bőg és valami koppan a falon. Felmentünk mi is és azt láttuk, hogy a fejét veri az ajtófélfába. – mesélte Min Hyuk. – Kérdezgettük, hogy mi történt, de válaszul csak bement a fürdőbe és egy órát antiszockodott.
  - Aigoo! Ebből ma miért nem látszott semmi? Ma teljesen friss volt, mikor találkoztunk és még mosolygott is! – értetlenkedtem.
  - Ne feledd: SZÍNÉSZ! – figyelmeztetett Jong Hyun.
  - Renden. Áááááh! Ezt tényleg elcsesztem!
  - Min Ah! Ne magadat okold! Elvégre, ha nem hoznak ide, akkor ez nem történik! – próbálta magára vállalni Min Hyuk.
  - De igen! Mert én hívtam el magammal tegnap és miattam vesztek össze. Most is miattam ment el és ki tudja, mit csinál?! – szöktek könnyek a szemembe.
  - Jól van! Nyugodj meg és kezd el higgadtan mesélni, hogy mi történt a buliban!
 Bólintottam, nyeltem egyet és vettem egy nagy levegőt, majd mesélni kezdtem.

~Lee Gi Kwang szemszöge

  Miután felhívtam Jung Shin-t sietve haladtam a legközelebbi Fridays-hez. Szerencsémre hamar megtaláltam és leültem mellé. Nem nézett fel rám, csak az étlapot böngészte.
  - Sajnálom. – mondtam halkan. - Bocsánatodért esedezem! – hangosítottam.
  - Miért kéne megbocsátanom?

  - Jaj, tudod, hogy milyen vagyok, ha valamit meg akarok kapni és nem lehet az enyém….
  - Ja, és ezért kell a béka feneke alá tipornod? Ha ennyire kell Min Ah, akkor magadtól szerezd meg é ne rám támaszkodva. – kérte lehajtott fejjel. – Tudod… én eddig csodáltalak, te voltál a példaképem, de most hangya méretűre zsugorodtál a szememben. – jelentette ki.

  - Eddig is pici voltam, hagyjál már ezzel! – nyafogtam.
  - Hyung, nem vagyunk most olyan viszonyban, hogy komédiázz. – mérgelődött. – Csak ennyit akartál? – nézett végre rám. – Ha igen, akkor kérlek, most távozz! Nyugodt körülmények között szeretnék enni. – játszotta a nagyfiút.
  - Nem. Nem csak ennyit akartam. Én nem így akartam ezt az egészet. Igen, persze tisztában tarthattam volna az érzéseid. Lehet… Sőt biztos, hogy egy barom voltam, de kérlek bocsáss meg! Vagy ha nem is, akkor legalább azt ígérd meg, hogy soha senki és semmi miatt nem hagyod ott a CNBLUE-t és nem hagyod abba színészkedést és a modellkedést!
  - Honnan tudsz a modellkedésről?
  - Haver, szerinted egy ilyen alap dolgot nem tudok? Mindegy, nem ez a lényeg!
  - De Min Ah-nak ne mondd el! – kérte.
  - Ez az! Megint Min Ah! Megértem, hogy nagyon odavagy érte és minden körülötte forog, de nézd meg, mit csinált! – mutatok az előttem sorakozó fagyi kehely hadra, amiket még csak most vettem észre. – Miatta vesztünk össze! – mondtam halkan.
  - Nem! Miattam! Én akadtam ki rá túlságosan, holott igaza van! Ha én is koncertezhetek, akkor ő is forgathat! Aish! – állt fel. – Meg kell keresnem! – indult meg.
  - Chingoo! – kiáltottam utána – Már megint! Most hagyd, had gondolkozzon. Maradj itt és beszélgessünk!
  - Most taktikázol? – jött vissza. - Hm?
  - Mi van? Ha azt hiszed, hogy most is azon munkálkodom, hogy ne legyetek együtt, akkor azt gyorsan verd ki a fejedből!
  - Ezt kérdeztem….
  - Na, mindegy… Miattad vagyok itt és miattad mondom ezt. Min Ah-t az előbb nagyon megutáltam, hidd el. Csak te érdekelsz! – mondtam őszintén. Jung Shin furcsán nézett rám. – Vagyis… hogy ne csinálj hülyeséget! Ne értsd félre…
  - Aha… De még mindig haragszom. – durcizott.
  - Tudom, csak ülj le! – nyomtam le a székre.

 „Na, akkor beszélgessünk…”