21. My Life

Az esemény dús este már aggasztó kezdett lenni. Gi Kwang és Jung Shin ott hagytak minket a szórakozóhelyen, mi meg barátnőmmel nem tudtuk, hogy most mi a fenét csináljunk. Seung Yeon felvetette azt az ötletet, hogy nézzük meg a CNBLUE dormban. Elindultunk, barátnőm szólt a sofőrének, hogy amilyen gyorsan csak tud, vezessen egyenesen oda. Nem nézett ránk szép szemmel...

 -Hölgyek, már elég késő van. Mit fognak szólni, ha kiderül, hogy az éjszaka közepén fiúkat hajkurásznak? -csóválta a fejét.

 -Nem fiúkat hajkurászunk, ajusshi, hanem keresünk és nem sima fiúkat, hanem a barátom és a munkatársamat. -mondtam sürgetően. "Hajh, miért kell mindig mindenről tudni?"

 -Rendben, indulunk. -adta be a derekát. Először azért a biztonság kedvéért benéztünk a CUBE koleszába.

 -Sziasztok... -nyitottam be a híres-neves BEAST lakásának ajtaján. -Bocsi a késői zavarásért.

 -Ember! Mi a ...-t keresel itt? -jött elém káromkodva Jun Hyung oppa. "Tényleg! Ők már hazajöttek?"

 -Nyugi, csak én vagyok. -nyugtattam, hátha nem ismert fel. Felkapcsolta a lámpát.

 -Jaj! Min Ah! Aish!! Hány óra van?? Bocs, nem akartam így beszélni, de engem nem érdemes felkelteni ILYENKOR.

 -Jó. Gondoltam, hogy nem fogsz örülni.

 -Jun Hyung oppa!! De rég láttalak!!! -lökött félre izgatottan Seung Yeon.

 -Szia! Mi van veled? Hallom fiúzni voltál.

 -Honnan tudod? -pislogott nagyokat.

 -Az újdonsült barátod mesélte. -röhögött a fiú.

 -Mi van? -értetlenkedett szegény lány.

 -Nem ám! Csak ugratlak. -borzolta össze a lány haját. -Igazából az van, hogy ami az idolok között történik ezen a helyen, arról én mindig elsőként értesülök. -húzta ki magát a rapper.

 -Uwo! Akkor.... ja, fiúztam. -pirult el. -Majd akkor elsőként neked fogom bemutatni.

 -Ööö... Srácok... Most fontosabb dolgunk is van ám. -szóltam közbe.

 -Ja, tényleg! Gi Ki hazajött? -érdeklődött Seung Yeon.

 -Nem. Még nem. De nem veled volt? -nézett rám.

 -De igen, csak aztán... -kezdtem el a sztorit. -És most nem tudjuk hol vannak. -fejeztem be.

 -Ahaaa. Értem. Nos, az biztos, hogy itt nincs. Talán... Min Ah, nincs ötleted, hogy Jung Shin milyen helyre szokott menni, amit mások nem ismernek?

 -Ha rajta kívül senki sem ismeri azt a helyet, én honnan tudnám hol van? Vagyis.... De! Tudom! Köszi oppa!!

 -Gi Kwang meg valószínűleg utána ment. -jött ki a szobából Doo Joon. -Jung Shin a legjobb haverja, ha ilyeneket mond, akkor biztos nem hagyja egyedül. Azt a lelkiismerete nem engedi. Utánad is azért ment a kórházba. -mondta komolyan.
 -Aha. -helyeselt Jun Hyung.
"Utánam jött?? Mikor? Én miért nem láttam?"
 -Hát... Köszönöm az infókat. Akkor GO! -mutattam a kijárat felé. -Remélem odatalálunk. Eddig csak egyszer voltam ott... Mondjuk akkor is sötét volt... Hát bízom a megérzéseimben. -néztem Seung Yeon-ra. -Jung Shin, kitartás! Jövök!! -mondtam az ég felé nézve.
"Nagyon féltem Jung Shin-t."
Annyira aggódtam a két fiúért, hogy miközben irányítottam a sofőrt, 5 perces sírógörcsök kaptak el, és rossz irányba navigáltam. Ilyenkor barátnőm próbált nyugtatni több-kevesebb sikerrel.
 -Nyugi! Nem lesz semmi gáz. Biztos megbeszélték a dolgokat. Lehet, hogy ha később megyünk, addigra kibékülnek. -simogatta a vállam.
 -Remélem igazad van. Itt álljon meg! -kiáltottam. Pont előttünk volt az autópálya kijárata. Azon az úton volt a kilátó. Nagyon paráztam.
 -Itt kell lemenni a pályáról. -mondtam.- De lassan menjen! Vagyis ne! Mi kiszállunk és gyalog megyünk. Nincs messze. -néztem Seung Yeon-ra.
 -Rendben. Én addig mit csináljak?
 -Valahova parkoljon le és várjon! -utasítottam. Kiszálltunk és a sötétben elindultunk.
 -Te, Gwiyomi! Mi van, ha meg...megtámadnak?
 -Itt? Alig ismerik ezt a helyet. Nincs itt rajtunk kívül senki. -nyugtattam. Mentünk egy darabig, majd a város fényében megláttam Jung Shin kocsiját. Ezer hála Jun Hyung-nak.
Csöndben egy fához lopakodtunk, majd elestem valamiben... Vagyis valakiben. A fájdalomtól felszisszentem és egy kezet éreztem a számon. Ijedten megragadtam a kezet és ellöktem magamtól. Nem mertem el kezdeni sikítozni, hogy "ki az?" Mit akar?", mert nem akartam, hogy barátom meglásson.
 -Nyugi! Én vagyok. -suttogta a kéz tulajdonosa.
 -Gi Kwang? Mit csinálsz?
 -Azon ügyködöm, hogyan kéne kibékülnöm Ezzel a sráccal.
 -Miért nem ez volt a célod? Megbántod, eltűnik, én elhiszem neked ezeket a baromságokat és hozzád megyek. -forgattam a szemem.
 -Miről beszélsz? A legjobb haverom. Hogy kívánhatnám a halálát? Az úgy nem lenne kihívás. Úgy nem lenne akadály a szívedhez.
 -Te egy szánalmas barom vagy! Azt hiszed, hogy van esélyed? Ezek után? Úristen, mekkora ego vagy! -fintorogtam.
 -Ö... Srácok, ezt nem most kéne megvitatni. -szólt Seung Yeon. -Min ah, csinálj valamit! Jung Shin...
 -Hol van? Aigoo! Elment.
 -Nem... ott van! -mutatott a korlát külső részére.
 -Jung Shin! Jung Shin-ah, állj! -kiabáltm rá!
 -Mi... Min Ah? Hogy kerülsz ide?
 -Hozzád jöttem? -küszködtem a könnyeimmel.
 -Nézd milyen magasan vagyunk! -mutatott lefelé. A korláton ült és a mélységet bámulta. -Gyere ide! -hívott magához. Körbenéztem és egy halom alkoholos üveget pillantottam meg. "Részeg!"
 -Azokat mind te ittad meg? -kérdeztem.
A fa levelei táncolni kezdtek. Ez azt jelentette, hogy sietnem kell, mert barátnőm nem bírja tovább idegekkel.
 -Igen én. Emlékszel arra a napra, mikor az a gyökér (Gi Kwang) megbántott és az én vállamon sírtál? -Bólintottam. -Na, most ugyanez van, csak most én fogok sírni. -mondta könnyes szemekkel.
 -Nem kell sírnod! Nem történt semmi. Ne foglalkozz a ma estével. Gi Kwang piás volt és csak azért mondta. -vigasztaltam.
 -De igaza van! Egy deka izmom sincs, orbitális az orrom és vicsorogva röhögök, nem tudok énekelni és még sorolhatnám. Iszonyatos vagyok barátnak. Menj Gi Kwang-hoz, engem meg felejts el. Tűnés! -kiáltotta.
 -E-Erre emlékszel? -vettem elő a hangjegyes nyakláncomat. -Ezt tőled kaptam. Az a "gyökér" mondhatja 1000-szer, hogy szeret, de ő csak ennyit tud. Nézd ezt a helyet, ha te nem vagy sose jutok el ide!
 -De ezt a helyet is Gi Kwang miatt mutattam meg. Emlékszel? Akkor is miatta vesztünk össze és ez volt a legideálisabb hely a békülésre.
 -Jung Shin, hagyd ezt abba! Kinek a pólójában, ágyában és házában aludtam? -az "ágyában" szót direkt kihangsúlyoztam. -Na kinek? Hát nem az övében!
 -Az enyémben. Oh, az az este... Olyan... Annyira... Olyan szép voltál, én meg... Pfújj! -borzongott meg a gondolattól. -Nem illek hozzád Min Ah!
 -Azon az estén mégis egyek voltunk! -mentem közelebb hozzá, mire ő végre a korláton belülre rakta a lábait és felállt. Ő is közelebb jött és átölelt.
 -Egyek voltunk. -ismételte. Legördült egy könnycsepp az arcán.
 -És mi az, hogy egy deka izmod nincs?? Én nem így láttam. -mosolyogtam. Egyik kezével megfogta pólója nyakát és bekukkantott alá. Az én kezem a hasán pihentettem. Éreztem, hogy most már nem tiszta ideg.
 -Szeretlek! -suttogtam.
 -Én is szeretlek! -válaszolt és egy forró csókkal ajándékozott meg.
"Bár sose ért volna véget ez a pillanat!"
 -Gyere, menjünk haza! -mondtam a csók után. Ám barátom habozott.
 -Hozzánk menjünk! Nem akarok összefutni azzal a gyerekkel.
 -Rendben. -nyomtam egy puszit az arcára. -Ugye nem akartál leugrani?! -álltam meg.
 -De! -ugrott elő a fa mögül Gi Kwang.
"Ez mekkora egy barom!"
 -Mi a francot keres ez itt? -kérdezte az oldalamon álló srác.
 -Utánad jöttem, Min Ah meg utánam.
 -Te elme roggyant! Én Jung Shin után jöttem, Seung Yeon jött utánad! -kezdtem begurulni.
 -Ja, persze, akkor miért rajtam estél át?
 -Te negyon beteg vagy! -kezdett már tényleg betelni a pohár. -Különben is. Te nem azért vagy itt, hogy kibékülj vele?
 -Először igen, aztán jöttél TE.
 -Jung Shin, gyere. -húztam magam után.
 -Nem mentek sehová! -áll be elénk az a már nem is tudom minek nevezzem "lény".

~Lee Gi Kwang szemszöge

Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek. Amit egyedül tudtam, az az volt, hogy várnom kell. "De meddig? Örökké nem várhatok."

Ahogy ott guggoltam, Jung Shin megivott egy tucat alkohol tartalmú piát. Nem láttam belőle semmit, de a szagát éreztem. "Az alkohol szaga... Bah..."

Már kb. egy 10 perce kuporogtam ott, amikor valaki átesett rajtam. A szisszenését, amit a fájdalom miatt adott ki, azonnal felismertem. Kiskorunkban játék közben sokat hallottam. Min Ah volt az. Jung Shin felé néztem, aki a hangot meghallva felénk fordult. Gyors a lány szája elé tettem a kezem és muszáj volt odasúgnom neki, hogy én vagyok, különben el kezd kiabálni és az gáz lett volna. A kérdése, amit feltett, meglepett. "Mi az, hogy ez volt a célom? Ez a csaj megőrült?"

 -Miről beszélsz? -suttogtam. Mérlegeltem a kérdése súlyát és először józan ésszel, majd az egómmal kezdtem érvelni. Ezzel csak azt értem el, hogy "lebaromozzon", meg szánalmassá váltam a szemében. Ekkor Seung Yeon közbeszólt, hogy csinálni kéne már valamit, mert Jung Shin tök részegen kiült a korlát szélére a szakadék felé néző lábakkal. Motyogott valamit és úgy nézet ki, mint aki éppen ugrani készül. Ez Min Ah-nak is leesett és odarohant hozzá.

 -Hát, most már tudom, hogy ha kémkedni kell, akkor fix nem hívom! -gondoltam. A lány megállt a srác mögött, az hátrafordult és felismerte, majd visszafordult. Beszélgetni kezdtek. Seung Yeon nem bírta nézni és el kezdte rázni a fát. Tovább beszélgettek, de Jung Shin egyszer sem nézett hátra.

 -Omona! Giki mi lesz most? -rángatott Seung Yeon.

 -Nem tudom, de nyugi, Min Ah megoldja, elvégre a ba...

 -Tűnés! -hallottam Jung Shin hangját. Nem tűnt dühösnek, inkább szomorúnak. Már indultam volna, de kém társam visszatartott. Min Ah elővett egy nyakláncot, amit eddig még nem is láttam. "Miért nem mutatta még meg? Jung Shin vette volna neki?"

 -Kinek a pólójában, ÁGYÁBAN és házában aludtam? Hát nem Gi Kwang-éban. -mondta a lány. "ÁGYÁBAN???"

 -Azon az estén mégis egyek voltunk...

"EGYEK VOLTAK?Mégis mikor? És hogyan? És hol? De... Úristen. Csak nem akkor, mikor megismerkedtem Na Eun-nel?" Elborult az agyam.

 -Te is hallottad? -fordultam Seung -yeon felé. -Mi az, hogy már lefeküdtek? -akadtam ki.

 -Igen, hallottam és én is meglepődtem. De ha ennyire szereti, akkor szeresse. -mosolygott. -Nézd, milyen cukik együtt! Aigoo, mit meg nem tennék azért, hogy engem is így szeressen valaki! -mutatott feléjük, miközben ők épp egy szenvedélyes csók kellős közepén voltak. Miután nagy nehezen abbahagyták, elindultak a kocsi felé.

 -Ugye, nm akartál le ugrani?!

 -De igen! -ugrottam eléjük. Most már nem hagyhattam annyiban a dolgot. Most már porig kellett aláznom a gyereket, hogy az enyém legyen a csaj.

Jung Shin nem nézte jó szemmel, ahogy ott állok, de hát... Így tudott járni.

 -Utánad jöttem. -kezdtem a sztorimat. -Min Ah meg utánam. -fajt, hogy őt is bele kellett rángatnom.

 -Te elme roggyant! -próbált oltogatni, de nem érdekelt. Annyira ideges és dühös voltam, hogy Min Ah már nem lehet teljesen az enyém, hogy mondatának másik felét nem is hallottam.

 -Aha, persze, akkor miért estél belém?- kérdeztem.

 -Te beteg vagy! -ezzel fején találta a szöget. -És különben is, te nem békülni jöttél? -meredt rám. Na, erre tudom mit mondok!: -Először igen, aztán jöttél TE! -ezzel a mondattal elértem kibukásom tetőpontját.

Jung Shin megrogyott, és ha Min Ah nem fogja a karját, akkor összeesik.

 -Jung Shin, gyere!

 -Nem mentek sehová! -álltam eléjük.

 -Gi Kwang! -ugrott rám hátulról Seung Yeon. Megfordultam és...

20. My Life

"Az este eseménydúsan telt. Valaki szerzett egy barátot, valaki elvesztett."

 -Most ezért hívtál a tömegbe, hogy csak én táncoljak? -rángattam barátom pólóját.
 -Tulajdonképpen ezért. -bólintott.
 -Na, nem! Te is táncolj!
 -De én nem tudok táncolni! -görbítette le a száját.
 -Akkor hogy tudtál lassúzni? -értetlenkedtem.
 -Érted bármit. -fogta meg a vállát.
 -Ooh, te..! -böktem vállba.
 -Áuuu! -kapott vállához.
 -Ezt a hangot ezer közül is felismerem. -jótt oda hozzánk egy srác.
 -Chingoo! -ölelte meg Jung Shin.
 -Ember! Mi van veled? Hogy kerülsz egy ilyen helyre? Egy diszkóban vagy! -döbbent le a srác.
 -Ezt én sem értem. De őt -mutatott rám. -kellett elkísérnem.
 Ennek az "ő"-nek neve is van ám. Park Min Ah vagyok. Örülök a találkozásnak! -mutatkoztam be illedelmesen.
 -Park Eun Jae vagyok. -fogott velem kezet. -Jung Shin egyik volt osztálytársa.
 -Akkor nem is zavarok tovább. Viszlát, Eun Jae! -hagytam ott őket.
Elindultam Seung Yeon felé, de egy srác ült vele szemben, jól elvoltak együtt így nem akartam zavarni, egyedül hülyén éreztem magam, új emberekkel nem akartam ismerkedni, ezért utolsó lehetőségként megkerestem Gi Kwang-ot. Éppen ivott valamit. Úgy láttam a frászt hoztam rá, mikor megszólítottam.
 -Mit iszol? -kérdeztem. Nem kellett volna válaszolnia, mert láttam, hogy kólát, csak nem tudtam hogyan szólítsam meg. Erre ő akkorát ugrott, hogy azt hittem leesik a székről. Aztán, mintha semmi sem történt volna, fapofával beszélt hozzám.
 -Miért nem Jung Shin-nal táncolsz? -érdeklődött. "Na, tessék! Máris elküld a fenébe?" 
Elmondtam neki a z okot, aztán elkotyogott valamit.
 -Már megint azzal jössz, hogy szeretsz? -akadtam ki.
 -Igen, de...
 -És Na Eun? Most ő a barátnőd. Őt szeresd!
 -Én is ezen vagyok, de ő csak azért van, hogy elterelje a gondolataimat rólad. Tudom, hogy a legjobb haverom, de... Most komolyan? Hogy szeretheted őt? Pont Őt? Most nézz rám és nézz rá...! -elhallgatott. Arra néztem, amerre ő és .. "Ez egy orbitális bukta!" Jung Shin mögöttem állt és le volt fagyva.

 -Jung Shin! -álltam fel és mozgattam a kezem a szemei előtt, hogy magához térjen. De ő annyira le volt fagyva, hogy már a pólóját rángattam, de meg sem mozdult. Gi Kwang csendben ült és a poharát böngészte.
 -Ó, szia Jung Shin! -mondta, mintha csak most vette volna észre.
 -Ne játszd meg magad! Mindent hallottam. -szólalt meg végre. Jung Shin szemében a döbbenet átváltott szomorúságra, majd gyűlöletre. -Ezzel arra céloztál, hogy ronda vagyok, meg hogy nekem nincs olyan testem, mint neked? Az lehet, hogy helyesebb, idősebb és izmosabb vagy nálam, de én 10 centiméterrel magasabb vagyok, és így lenézek rád. -alázta. A körülöttünk lévők "húú"-ztak. -Azt hittem haverok vagyunk! De most már tudom, hogy NEM! -mondta szomorúan, majd elment. Leült egy asztalhoz és ha jól hallottam alkoholos italt kért az egyik pincértől.
 -Min Ah! -ugrált hozzám Seung Yeon.
 -Nanana???? -vonogattam a szemöldököm.
 -Hát... Azt hiszem megtaláltam! -visította.
 -Jaj, de jó! -ujjongtam vele. -És?
 -Jövő héten talizunk! -mondta. -Hihetetlen! 2 órán keresztül keresgéltem és végül megtaláltam!
 -Úristen! Így elment az idő? -néztem az órámra.
 -"Uristen"? -pislogott. " Hupsz! Úgy látszik magyarul beszéltem..."
 -Ez az "Aigoo" magyar változata. -magyaráztam gyorsan.
 -Jaaa! Értem. "Uristen". Jung Shin-ék hol vannak? -kérdezte. "Úgy látom gyorsan tanul".
 -Jung Shin ott ül... -mutattam az asztal felé, de barátom nem volt ott. Gyors kerestem egy hangszigetelt helyet ( a mosdó volt az), és tárcsáztam.
 -Vedd fel! Vedd fel! Vedd fel!! -motyogtam magyarul. -Vedd fel! VEDD FEL!!! -kiabáltam, mire a mellettem kezet mosó lány arrébb húzódott tőlem.
 -Nem veszi fel! -mondtam még mindig magyarul Seung Yeon-nak.
 -Nem veszi phfvel? -próbálkozott.
 -Sajnálom, azt hiszem elfelejtettem koreaiul.
 -Semmi gond. Megértem. Ilyen esetben én is más nyelven beszélnék. De így legalább megtanulok a te nyelveden. -mosolygott.
 -Ya! Most Jung Shin-t kell megkeresni, majd később adok nyelvórákat.-sürgettem. -Szóljunk Gi Kwang-nak.
 -De, Giki sincs itt! -aggodalmaskodott.
 -Most mit csináljunk?
 -Nem tudom... Nézzünk körül a koleszben! -vetette fel az ötletet.
 -Ááh, biztos nem megy oda ilyen későn.
 -Akkor Jung Shin-éknél??
 -Nézzük meg!

~Lee Gi Kwang szemszöge

"Mit művelek? Miért hitetem el Min Ah-val, hogy még mindig szeretem, ha van barátnőm? Teljesen elment az eszem. De már mindegy.

 -Hogy választhattad Jung Shin-t? 6 méter magas , csont és bőr, igénytelen a haja, orbitális orra van...
 -Úgy választhattam őt, hogy ő az a fiú, aki nekem kell. Ő nem mondja, hogy szeret, aztán 2 hétre rá már barátnője van. Ő mindig velem van, ha szükségem van rá, nem pedig X év után jelentkezik. -morgolódott.
 -De én akkor is...! Nézz rám és nézz rá...! -kezdtem, kikelni magamból, mikor megláttam Jung Shin-t Min Ah mögött lefagyva és nem fejeztem be. "Aish! Mióta állhat itt? Már megint ítélkezem és ráadásul a legjobb haverom..."
Úgy tettem, mintha semmit se mondtam volna, de nem jött össze, ugyanis Jung Shin mindent hallott és le is reagálta.
Nagyon bántott a dolog. "Hogy tehettem ilyet? Tényleg azt gondoltam, hogy, hogy majd azért otthagyja a srácot, mert nem olyan, mint én? Az meg csak szégyen, hogy úgy akartam ezt az egészet, hogy összehasonlítom magunkat és magamat fényezem, őt meg lealacsonyítom! Nem vagyok normális!"
Szerencsémre Seung Yeon odaugrált Min Ah-hoz és elvonta a figyelmét, így leléphettem.
Gyalog indultam haza. A második házat hagytam el, amikor elhajtott mellettem egy sötétkék sportkocsi. Vagyis inkább elszáguldott mellettem és belement egy pocsolyába, amiből az összes víz rám fröccsent. Káromkodtam egy sort, majd rájöttem, hogy ez a kocsi csakis egy emberé lehet. A rendszám egyezett...
Fogtam egy taxit és utasítottam, hogy kövesse azt az autót mindenáron. Kellő távolságról követtük, és amikor megállt, mi is megálltunk. Úgy éreztem magam, mit egy kém, aki egy bűnözőt követ. Ez kb. így is volt, csakhogy én voltam a "bűnös".
 -Uram, meddig óhajt utazni? -kérdezte a sofőr, miközben az utat és a taxiórát figyelte.
 -A pénz nem kérdés. Csekket elfogad, ugye?!
 -Természetesen, de egy autogram is jön hozzá.
 -Magának? -néztem rá hitetlenül, mire megrázta a fejét.
 -Nem, dehogy. A lányomnak. De figyelmeztetem: minél jobban nő az út ára, annál több mindent kell írnia!
 -Rendben, de maga csak hajtson! -utasítottam.
Még kb. egy fél órán keresztül követtük , majd végre magállt. Egy utca hosszal távolabb parkoltunk le mi is. Vagyis annyi lehetett, hiszen itt nem voltak utcák, valahol az autópálya mellett egy kilátó szerűségnél állt meg. Csak egy lámpa világított gyéren. Jung Shin kiszállt a kocsijából és a kilátó szélén lévő korláthoz ment. Nem láttam az arcát, de a tartásán látszott, hogy nincs minden rendben. "Mondjuk, miért is lenne rendben, ha így megbántottam?"
 -Köszönöm az együtt működését! Hova írjam a dolgokat?
 -Itt egy kép önről. A lányom mindig magánál tartja. -tette hozzá.
"Ez de jó érzés! Egy rajongó, aki mindenhova magával viszi a képem? El tudom képzelni, mekkora örömöt okozok neki ezzel."
Mivel a taxióra sokat mutatott, névre szólóan írtam és teleírtam a képet mindenféle jóval. Plusz csináltam egy közös képet a sofőrrel, majd odaadtam a csekket. 
 -Maga igazán kedves. -mondta az úr meghatottan.
 -A rajongókért bármit. -legyintettem. -Viszlát! -szálltam ki. Közelebb mentem Jung Shin-hez, de elég távolról figyeltem. Nem tudtam egy helyben maradni, annyira fájt, ahogy mardosott a lelkiismeret. "Szegény srác! Aigoo, ezzel lehet, hogy rátettem egy lapáttal a depressziójára! Most végre helyre jött Min Ah miatt és én meg elcsesztem. Mit csináljak? Odamenjek hozzá és közöljem, hogy kell a barátnője? Nem! Várok, hátha történik valami."

19. My Life

 -Jung Shin! -kiáltottam utána. Nem jött vissza. Kétségbe esésemben sírni kezdtem. "De hisz én csak vicceltem!" -szipogtam.
 -Azt hitted ennyitől megsértődök? -lépett be az ajtón. Hirtelen nem is fogtam fel, hogy mi történt, majd odamentem hozzá.
 -Hogy tehetted ezt?? -csapkodtam a vállát. -Miért kellett így megijesztened? -sírtam a megkönnyebbüléstől.
 -Ha te is szívatsz, akkor én is! -nevetett.
 -Ne nevess!! Ez nem vicces! Azt hittem le kell csapnom Ji Young-ot, mert elvesztettelek miatta. -mondtam és ő megölelt.
Kopogtak.
 -Szabad! -kiáltottam.
Seung Yeon jött meg, épp jókor. Ha egy kicsit előbb, akkor szemétládaként ismeri meg barátomat, ha később, nem látta volna, mennyire szeretjük egymást. De így, hogy egymást öleltük könnyes szemmel (én a sírástól, Jung Shin a nevetéstől) minden világossá vált számára.
 -Omo! De cukik vagytooook!! -tette össze a két kezét és nézett ránk, mint a kisgyerekekre.
 -Seung Yeon! -ugrottam a nyakába.
 -Talán rosszkor jöttem? -kérdezte.
 -Nem dehogy! Seung Yeon, bemutatom a barátomat, Jung Shin-t. Jung Shin, neked nem kell bemutatnom Seung Yeon-t mert ismered.
 -Igen. Lee Jung Shin vagyok, örülök, hogy személyesen is megismerhetlek. -fogtek kezet.
 -Ugyan, én jobban örülök! Indulhatunk? Itt a sofőröm, ő visz el minket, hogy ne kelljen tömegközlekedési eszközzel mennünk. -kacsintott.
 -Tőlem indulhatunk. -mondtam.
 -Tőlem is. -fogta meg a kezem Jung Shin. Az út alatt kiderült, hogy Jung Shin is járt már azon a helyen. Azt mondta, hogy máskor kellett volna mennünk, mert ilyenkor vannak a legtöbben. Seung Yeon-nal összenéztünk és egymásra mosolyogtunk.
 -Megérkeztünk! -szólt hátra a sofőr.
Kiszálltunk és egy... -Egy sikátor?
 -Egy sikátorban eldugott szórakozó hely. -javított ki Jung Shin. És tényleg, az egyik plakát mögött volt a bejárati ajtó.
 -Aztaa! -ámultam el, mikor beléptünk. Gyönyörű volt. Temérdek szín és ember. Befurakodtunk és leültünk egy szabad helyre.
 -Juj! Gwiyomi táncoljunk! -rángatott Seung Yeon.
 -Oké, Jung Shin?
 -A tánc nem az én műfajom. -vont vállat.
El kezdtünk táncolni. Jobbnál jobb dalok váltották egymást. Tánc közben összefutottunk Jun Hyung-gal és a barátnőjével. Meg a BTOB tagok közül is láttam egy-kettőt.
 -Sziasztok!! -kiáltottam nekik.
 -Min Ah! -kiabált vissza Sung Jae.
 -A többiek? -érdeklődtem.
 -Épp a héliumos lufikkal baromkodnak. Én is mindjárt visszamegyek hozzájuk.
"Hát oké... 7 srác és a héliumos lufi. El tudom képzelni...http://www.youtube.com/watch?v=N2UyZQPsrvw
Mikor Seung Yeon kitáncolta magát, visszamentünk Jung Shin-hez. Aztán megszólalt egy CNBLUE dal és Jung Shin felpattant, elkérte a DJ-től a mikrofont, felment a színpadra és énekelni kezdett. Az első sorból figyeltem és... NO COMMENT: http://www.youtube.com/watch?v=9nD_b8ufOZ4
A dal után visszamentünk az asztalunkhoz, de ott a barátosnőm éppen flörtölt valakivel, így nem akartunk zavarni és arrébb mentünk.
 -Ki az a srác? -kérdeztem.
 -Hm... Láttam már valahol...Ööö... Taemin! -jutott eszébe. -A Shinee-ban énekel.
 -Aha... -mondtam volna még valamit, de odajött hozzánk két srác.
 -Nagyon király voltál Jung Shin!
 -Ja, te mit szívsz? Adj nekem is! -baromkodtak.
 -Köszi és nem adok! -mondta.
 -Na, lécciii!!!
  Kérj Danieltől. -röhögött rajtuk.
 -Jaj már! -hagytak ott minket.
Nem sokkal utánuk megtalált minket 2 lány is. Nagyon csinosak voltak...
 -Oppa, nagyon gyönyörű hangod van! -nyávogták. -Taníts meg minket is énekelni!
 -Bocs, de annyira nem volt jó és nem vállalok énekórákat. -mondta nekik barátom közömbösen.
 -Miért vagy ilyen gonosz? -kérdeztem.
 -Mert látszik rajtuk, hogy részegek és valószínűleg, ha józanul meglátnak, akkor majd 6-szor megkérdezik, hogy ki vagyok és mit akarok tőlük. Ezért aki részeg az hagyjon békén. Vele nem foglalkozom.
 -Akkor... Nem rendelek alkohol tartalmú koktélt.
 -Ki mondta, hogy te is "ilyen" vagy? -pislogott nagyokat.
 -Még nem vagyok, de most már nem is leszek.
 -Majd csinálok én neked koktélt, de amúgy most is ihatsz, mert veled mindenhogy foglalkoznék. -mosolygott kedvesen.
 -Te? Koktélt? Ettől félek én is. -húztam el a számat.
 -Most miért? Még nem is csináltam neked!
 -"Friday". -vetettem oda. Nah ekkor olyan hangosan kezdett el nevetni, hogy még Seung Yeon-ék is felénk fordultak.
 -Pszt! Ne ilyen hangosan! -szóltam rá, mire megölelt.
Ekkor esett csak le, hogy a két lány még mindig ott áll előttünk és értelmetlenül meredtek ránk. Aztán fogták magukat és arrébb mentek.
 -Senki értelmes. -csatlakozott hozzánk sóhajtva barátnőm.
  -És az előbbi srác? -kérdezte Jung Shin.
 -Nem az esetem. Ó "Let's go crazy"! -kezdte énekelni az előbbi dalt.
 -Hé! Az hogy lehet, hogy ezt a számot ismered, engem meg nem? Ez az én verzióm! -akadt ki Jung Shin.
 -Ki mondta, hogy nem tudom, ki vagy? a CNBLUE basszus gitárosa és rappere. -válaszolt Seung Yeon.
 -Ja, de akkor miért akarsz megismerni?
 -Mert csak ennyit tudok rólad.
 -Elnézést, el kell mennem egy pillanatra. Mindjárt jövök. -mutattam a telefonom villogó képernyőjére, ugyanis csörgött. Ott hagytam őket és felvettem:
 -Halló?
 "-Szia, Gi Kwang vagyok. Miért nem nyitod ki az ajtót?"
 -Mert nem vagyok otthon? -válaszoltam neki egy kérdéssel.
"-Akkor most hol vagy? Várj! Milyen zene szól a háttérben? Usher?"
 -Igen, egy szórakozó...
"-Megvagy!" -fordított meg a tengelyem körül.
 -Te meg mit keresel itt? -csodálkoztam.
 -Ez volt, amit elfelejtettem mondani. Ide akartalak elhívni, de már itt vagy.
 -Omo! Egyedül jöttél? És ha nem lettem volna itt?
 -Akkor Jun Hyung hyung-hoz mentem volna.
 -Értem. Gyere, menjünk a többiekhez! -húztam magam után.
 -Kikkel vagy?
 -Giki!! -ugrott a nyakába Seung Yeon!
 -Szia! -fogott kezet Jung Shin-nal.
 -Hát te? -kérdezte Jung Shin.
 -Táncolni jöttem. -válaszolta.
 -Nem volt elég az a napi 6 óra? -csodálkozott.
 -Az más! Itt azt táncolok, amit akarok. -kezdett bele.
 -Na, megismertétek egymást? -néztem barátaimra.
 -Hát, nagyjából. De még ezek után sem értem, hogy miért nincs még barátja. -hitetlenkedett a basszus gitáros.
 -Hidd el, én sem! Giki! Állj csak meg! Beszédem van veled! -ragadta meg Seung Yeon.
 -Húú! Az amit énekeltél tök jó szám! -ugrándoztam.
 -Na látod? Ezért nem mondtam el már mindjárt az elején. -méregetett. -Táncolunk?
 -Az előbb nem azt mondtad, hogy.... -kezdtem, de befejezni már nem tudtam, mert a táncparkett felé kezdett vonszolni.
Hát, Jung Shin és a tánc... Kb. annyiból állt, hogy rázza a fejét meg a lábával üti a ritmust.
"Akkor az a múltkori lassúzás vagy kínkeserves gyakorlás miatt sikerült nki olyan jól, vagy alapjáraton jól táncol, csak itt nem villogtatja magát..."

~ Lee Gi Kwang szemszöge

 -Gi Kwang mit mondtam, mi lesz ha sírni fog? -hallottam Jong Sun hangját.

 -Mi? Én... -állt meg bennem az ütő. "Végig utánunk jött?"

 -Semmi baj, oppa! Nem miatta sírok... Vagyis miatta, de nem a szomorúság miatt. -futott a lány a srác elé. -Örömömben sírok!

Odamentem hozzá és megfogtam a kezét.

 -Nem érdekel! Ne védd! -kiabált és megindult felém. Hátráltam két lépést, megemelte a kezét és....

Sötétség. Az első kép, amit láttam, az az volt, hogy Na Eun kiabál a haverjával.

 -Mit csinálsz? Most ezt miért kellett?? -hallottam Na Eun-t.

A srác nem mondott semmit csak megfordult és eltűnt a sötétségben.

 -Gi Kwang oppa, minden rendben? -segített fel a földről Na Eun.

 -Aha... Asszem... -tápászkodtam fel. Az arcomhoz kaptam a kezem, mert hirtelen éles fájdalom hasított át rajta. -Hova megy? Jong Sun, hova mész? -kiabáltam a semmibe.

 -Gyere, haza kísérlek. -karolt belém a lány.

Haza felé nem szóltunk egymáshoz. Végig a mai beszélgetéseinken kattogott az agyam.

"Ha nem követed el azt a hibát, akkor nem ülnél itt velem, hanem Min Ah-val lennél."

Felkísért a lakásomba, majd egy finom csókkal elváltunk egymástól.

"Ennek a hibának köszönhetjük..."

Azonnal felpattantam és Min Ah-hoz rohantam. Éppen készülődött. Kizártam mindent, aminek nincs köze a lányhoz és egy mosolyt erőltettem fájós arcomra. Kicsit meglepődött, amikor meglátott, aztán... Nem tudom mi történt... "Aigoo! A monokli!" Gyorsan tereltem a témát és megint ott lyukadtunk ki, hogy veszekszünk. Keresztül húzta a számításaimat és elfelejtettem, hogy mi okból is jöttem. Visszamentem a lakásunkba.

 -Jössz bulizni? -kérdezte Jung Hyun. "Észre se vettem" 

 -Ez az! Mindjárt jövök! -mondtam és visszarohantam Min Ah-hoz. Beléptem az ajtón és már mondani akartam a mondandóm, de a látvány, ami fogadott... Kevesebb, mint 10 perc alatt teljesen átváltozott.

"Nem tudom felfogni! Hogy tudott ilyen kevés idő alatt teljesen átöltözni és teljes sminket felrakni MAGÁNAK?" Teljesen leblokkoltam a látványtól. Annyira gyönyörű volt abban a ruhában. És hát persze, megint kiment a fejemből, az ami miatt már másodjára voltam ott.

 -Ja, jövök! -mondtam Jun Hyung-nak,mikor visszaértem a lakosztályomba.

 -Ok. Még először beugrok valakiért és mehetünk.

 -A barátnődért?

 -Aha, hogy felvághassak vele előtted! -röhögött ki.

 -Ha nem tudnád, nekem is van barátnőm!

 -De az enyém itt lesz velem. -nyújtotta ki a nyelvét. -Eljössz velem, vagy egyedül mész?
 -Majd inkább utánatok megyek. Még rendbe kell szednem magam.
 -Hát ja, nem ártana. A fekete szerkódban elvesznél a sötétben. -röhögött, aztán elment.
"Ő észre sem vette a monoklimat..."
Gyors átöltöztem és felraktam egy enyhe alapozót. Örömmel néztem végig magamon.
 -Na, így már kellemesebb. Igaz, úgy nézek ki, mint egy szivárvány, de legalább színes.
Az alapozóval kicsit bajlódtam, mert vagy nagyon sötétet raktam fel, vagy nagyon világosat. Már kezdtem feladni, amikor megtaláltam a megfelelő árnyalatot.

-Még egyszer átmegyek Min Ah-hoz. -jelentettem ki és elindultam. Kopogtam az ajtón, de nem jött válasz. tapasztottam a fülem, de nem hallottam mozgást. Újra kopogtam, aztán már dörömböltem. "Miért nem nyitja ki az ajtót?", "Már megint haragszik rám?". Legyintettem, aztán Jun Hyung-ék után mentem. Fogtam egy taxit, aki rossz néven vette, hogy egy sikátorba megyek, de aztán addig rágtam a fülét még végül elvitt. Kiszálltam a kocsiból és előkaptam a telefonomat.
 -Szia! Gi Kwang vagyok. Miért nem nyitod ki az ajtót? -szóltam bele. "Ha Min Ah nem mondja, hogy nincs otthon, akkor hülyén halok meg." Usher szólt a háttérben. Beléptem a szórakozóhelyre és megláttam Min Ah-t. Odamentem hozzá és végre nem felejtettem el, hogy mit akartam. Nem gondoltam volna, hogy nem én fogom őt ide először elhozni. "Aish!! Ez bosszantó!"
Odamentünk Jung Shin-ékhez és Seung Yeon a nyakamba ugrott. Na, erre végképp nem számítottam. Szerettem volna Min Ah-val lenni, de Jung Shin megelőzött és egyenesen a tömeg közepébe vonszolta, meg aztán Seung Yeon is beszélni szeretett volna velem.
 -Mi a francot csinálsz? -rángatott.
 -Táncolok?
 -Nem... Hogy lehet barátnőd? -akadt ki.
 -Mi van? Most miért? Legyen inkább barátom? -nevettem.
 -Hülye! -vágott vállba. -Egy pár hete még Min Ah-ért hajtottál, most meg pont tőle tudom meg, hogy más a barátnőd?
 -Jaa! Hát... Ez van. -vontam vállat.
 -Ne vonogasd itt a vállad! -förmedt rám.
 -Figyelj! Úgy sem jött volna össze...
 -Honnan tudod? Amikor megtudtam, a lányon nem az látszott, hogy nagyon hidegen hagyja a dolog. Szerintem inkább bántja...
 -De... Na Eun olyan... Ő lehet a "nagy Ő"! Mindent imádok benne. Meg amúgy is Jung Shin lecsapott rá, és nem akarom elvenni a barátnőjét. -halkult el a hangom.
 -Nem akarod, vagy... Akkor még mindig érzel valamit iránta! Ha már nem éreznél, akkor ezt nem mondtad volna! -nézett rám "okosan".
 -De nekem itt van Na Eun.
 -Ugyan már néhány napja ismered! Mit tudsz róla?
 -Hát, hogy gördeszkázik, szereti a videojátékokat és van egy emo haverja.
 -Azta. Ez aztán az információ. -gúnyolódott.
 -Jól van, de most nem azért jöttem, hogy vitatkozzunk, hanem, hogy kikapcsolódjak. -mondtam és az italpulthoz mentem. Rendeltem, majd a tánc parkett felé néztem. Nehezen, de felismertem Jung Shin alakját, aki mellett nem Min Ah táncolt.
 -Mit iszol? -kérdezte valaki, mire megugrottam ijedtemben.
 -Egy kólát. Hát te? Miért nem Jung Shin-nel vagy? -meredtem Min Ah-ra.
 -Mert odajött hozzánk az egyik volt osztálytársa és inkább hagytam, had beszélgessenek. Seung Yeon fiúzik -mutatott a lány felé, aki mellett egy piros hajú srác ült -, így csak te maradtál, ezért idejöttem. -sóhajtott.
 -Szóval én voltam ez egyetlen lehetőség és idejöttél...
 -Hát igen. -motyogta és aztán egyszerre nevettünk fel.
 -Nem gondoltam volna, hogy egyszer itt ülünk majd és mint két barát beszélgetünk... -szaladt ki a számon. 
 -Ezt hogy érted?
 -Aigoo! Ezt nem akartam kimondani... -vertem a fejem a pultba, majd a pultos szólt, hogy hagyjam abba így befejeztem.
 -De már kimondtad. Na, magyarázatot kérek! -csapott az asztalra.

18. My Life

"Gi Kwang-nak barátnője van? És ezt mégis hogy képzelte? A múlt hét előtti héten azt mondja szeret, most meg kb. egy hete összefutottam  a barátnőjével. Nem mintha baj lenne, mert boldog vagyok Jug Shin-nal, de azért mégis..."
Nem tudtam mit kezdeni magammal semmit, mert már nagyjából kész vagyunk a klippel. Elindultam vásárolni, de eszembe jutott, hogy egyedül nem buli. Felhívtam az első embert, aki eszembe jutott.
 -Szia, van kedved eljönni velem shoppingolni? -szóltam bele a telefonba.
 -Szia! Most?
 -Igen... Mondd, hogy nincs más dolgod!
 -Éppenséggel lenne, de "Gwiyomi (cukiság)" kedvéért más korra halasztom. -mondta, én meg felnevettem. "Amióta ismerjük egymást, így becéz."
 -Akkor egy fél óra múlva? Bocsi, de nagyon unatkozom.
 -Rendben! -nevetett. Elmondtam, hogy hol találkozzunk és letettük. Életem leghosszabb félórája volt.

 -Gwiyomi!! -kiáltott Seung Yeon.
 -Itt vagyok!
 -Látom, azért kiabálok! -nevetett.
 -Jóó... Na, annyira örülök, hogy itt vaaaagy!! -ugrottam a nyakába. -Ha nem lennél most itt, nem tudom mit csinálnék. Jung Shin dolgozik, Gi Kwang meg a barátnőjével van...
 -Miiiiiiii????? -szakított félbe. -Ba...ba...BARÁTNŐJÉVEL???????? Akkor te... Te mi vagy?? -hüledezett.
 -Én Jung Shin barátnője... De várj! Te tudtad, hogy Gi Kwang mit érez irántam?
 -Aha, amikor te a kórházban volát Giki eljött velem kávézni és akkor elmondta nekem. Én az igazat megvallva neki szurkoltam, de látom nem jött össze... De amúgy boldog vagy? -kérdezte.
 -Igen, csak egy kicsit zavar, hogy Gi Kwang ilyen hamar túllépett rajtam. De én szeretem Jung Shin-t, úgyhogy Gi Kwang is szeretheti azt a lányt. -mosolyogtam.
 -De...Dedede...Dedededede... -habogott.
 -Omo!!! 50%-os leárazás!!!! -pattantam fel. Seung Yeon még mindig sokkos volt, ezért megragadtam a kezét és húzni kezdtem magam után. "Nem értem, mi olyan különös ebben?" Nagyon jól éreztem magam a barátnőmmel. Késő délután beültünk egy cukrászdába és beszélgettünk.
 Ezt nem hiszem el! Nekem miért nincs barátom? -szomorkodott.
 -Nem tudom, nem is értem. Pedig egy csomószor hallottam, hogy olvadoznak tőled a fiúk. -csóváltam a fejem.
 -Segíts!! -ragadta meg a kezem, de hamar elengedte, mert közben meghozták a sütijeinket.
 -Köszönjük! -mondtam. -Segítek. Mennyire akarsz "bepasizni"? -hajoltam közel hozzá.
 -Nagyon!
 -Akkor... Kezdjük egy szórakozó helyen.. Várj! Idol barátot szeretnél, vagy civilt? -kérdeztem.
 -Civilekkel nem jó kezdeni, mert azok nem önmagamért szeretnek, hanem a pénzemért. Maradjunk az idoloknál.
 -Oké. Hova járnak az ilyen K-POP sztárok szórakozni?
 -Ezt nem szabad ilyen helyen hangoztatni!
 -Rendben. Akkor mutasd az utat! Ma menjünk?
 -Aha aha aha! Este érted megyek. Hívd Jung Shin-t is! Meg akarom ismerni.
 -Rendben. Akkor? Én végeztem. Megyek, szólok Jung Shin-nek, aztán gyere!
 -Okés. Szia! -integetett.

Hazaindultam, de közben, ugye, benéztem A CNBlue dormba. Jung Shin nem volt, így hagytam üzenetet neki. Haza mentem. Kiválasztottam egy ruhát, majd vártam. Kopogtak az ajtón és belépett egy tetőtől talpig fekete ruhába öltözött srác. Először nem ismertem fel.
 -Hova készülsz? -kérdezte. A hangjáról felismertem.
 -Ki halt meg? -pislogtam. Mi ez a monokli?
 -Ja, csak volt egy kis félreértés... De nem ezért van rajtam fekete, hanem...
 -Hanem mi? Randid volt a halállal? Legalább elmondhattad volna!
 -Mit? Azt hogy a halállal volt dolgom?
 -Gi Kwang ne játszd meg magad! Tudom, hogy van barátnőd! Ha elmondtad, volna, akkor könnyebben fogadom vissza Jung Shin-t! Azt hittem tényleg szeretsz!
 -Szeretlek, csak az elmúlt hetekben alig beszéltünk, a forgatáson sem találkoztunk és közbejött ez a lány...
 -Oké, értem. Nem baj. Nyugodtan legyetek együtt, szeressétek egymást. Sok szerencsét! Hwaiting!!
 -Köszi. Aish! Elfelejtettem, hogy miért jöttem. Na, majd később visszajövök. -indult az ajtó felé.
 -De később nem... -Becsukta az ajtót.
Ez a beszélgetés azért fájt:
 "...és közbejött a lány."
-Nem beszéltünk, nem találkoztunk? Mégis hogy találkozhattunk volna, amikor mindig dolgoztunk? Vagyis ő nem mindig, mert volt ideje felszedni azt a lányt. -ilyen gondolatokkal szórakoztam el az időt.
A gondolkodásomból kopogás zökkentett ki.
 -Na, eszem bejutott! -mondta az ajtón belépő Gi Kwang. Felálltam, hogy úgy hallgassam. A srác végig pásztázta a ruhám, aztán:
 -Aigoo! Már megint elfelejtettem! -ment ki.
Rögtön utána megérkezett a CNBlue maknae-ja.
 -Oké, mi a probléma? -tettetett unalmat.
 -Han Seung Yeon-nak kell fiút szerezni. -kacsintottam. Jung Shin-nek meg leesett az álla.
 -Még nincs barátja? De hát az a csaj... -furcsán néztem rá, ezért így folytatta: -Nagyon tehetséges és SZAKMAI szemmel csinos is! -direkt kihangsúlyozta, hogy csak "szakmai" szemmel csinos, Jung Shin szemmel nem.
 -Én is meglepődtem rajta. 10 perc múlva jön, aztán indulunk.
 -Mármint én is?
 -Igen.
 -Aigoo! Miért nem mondtad, hogy bulizni megyünk? Most nézz rám! Hogy nézek ki? -háborgott.
 -Mint Lee Jung Shin. -pusziltam meg az arcát. -Amúgy Seung Yeon meg akar ismerni. -kacsintottam.
 -Omo! Tényleg? -játszotta a hülyét. "Színészek..."
Megszólalt G-Dragon Heartbreaker című száma és egyből tudtam, hogy Seung Yeon hív. Ő állította be nekem ezt a számot, mert azt mondja, hogy imádja Ji Young-ot.
 -Heartbreaker? -csodálkozott Jung Shin. -Azt hittem a rock-os dalokat szereted!
 -Azokat is. De G-Dragon...Wááá! Olyan helyes és vicces és idióta és minden! Ááááh! -kezdtem áradozni. Láttam Jung Shin-on, hogy sokkot kapott, ezért elnevettem magam.
 -Látnod kellene magad! Megint elhitted! Ennyire nem bízol bennem? -nevettem.
 -Hát nem! Legyél boldog Ji Young-gal, engem nem érdekel! -állt fel mérgesen.
 -Jung Shin! -kiáltottam utána, de már becsapta az ajtót.

~Lee Gi Kwang szemszöge

 -Mondtam, hogy a videó játékon kívül más fiús dolgot is csinálok? -kérdezte Na Eun.

 -Hogy nevetés közben röfögsz? -viccelődtem.

 -Opaa! Egyáltalán nm erre gondoltam.

 -Jó, bocsi. -nevettem tovább.

 -Na, szóval...Gördeszkázok. -nyögte ki.

 -Tényleg? Ez király!

 -Nem gáz? -fordult velem szembe.

 -Sosem kedveltem a hercegnőket rózsaszín vattacukor várban. -mosolyogtam.

 -Hát, én inkább boszi vagyok. -mondta huncut módon.

 -Akkor mostantól "Manyeo (boszorkány)" lesz a beceneved. Várj... És akkor a gördeszkád a seprűd?

 -Mondhatjuk úgy is. -nyomott egy puszit az arcomra. -Megnézed? Akkor bemutatlak a barátaimnak.

 -Rendben!

 -De nincs itt a deszkám... -szomorkodott.

 -Használd az enyémet! -ajánlotta fel egy emo srác, aki eddig még nem volt itt...

 -Oké! -fogadta el. -Gi Kwang, Ő itt Kim Jong Sun. Kis korom óta barátok vagyunk. -mutatott be minket egymásnak.

 -Szóval te vagy a híres-neves Lee Gi Kwang. Sokat hallottam már rólad. -mondta a srác, miközben Na eun elment a gördeszkapályára. -Na Eun csak jókat mondott rólad, de előre szólók, hogy ha EGYSZER is sírni fog miattad, nem fogod megérni, hogy olyan híres legyél, mint Jae Joong vagy Kim Hyun Joong. -fenyegetett.

 -Ígérem, hogy nm fog sírni, maximum örömében.

Bólintott, majd Na Eun-höz ment.

 -Amúgy tetszik a szerelésed! -kiabált vissza.

 -Gi Kwang oppa, nézd! Jong Sun chingoo tanította! -kiáltott és megcsinálta a trükköt, én meg odamentem hozzájuk, hogy jobban lássam.

 -Én miért nem tudok ilyen extrém dolgokat csinálni? -gondolkodtam.

 -Hogy mondod? -kérdezte Jong Sun. "Hupsz! Úgy látszik hangosan gondolkodtam!"

 -Semmi, semmi. -válaszoltam, miközben csodálattal néztem Na Eun-t. Olyan ügyes és olyan szép egyben. A mutatványai alatt egyszer sem esett el. Ezt örömmel vettem, mert nem akartam öt is a kórházban látni...

Úgy látszik bevágódtam Jong Sun-nál, mert amíg a deszkapályánál voltunk nem méregetett, nem nézett rám gyilkos tekintettel, hanem beszélgetett velem és divat tanácsokat adott.

 -Bocsi kezdő emo vagyok. -füllentettem védekezés képpen.

 -Azt látom! -mondta. Legközelebb nem vegyél fel csillogós feketét! A zöld öv és a kék karkötő viszont telitalálat! -bólogatott elismerően.

 -Köszönöm. -mondtam.

 -Figyelj! Nem kell fekete cuccokban járkálnod ahhoz, hogy tetsszél neki. Ő se emo.

 -Mi?Mi?Mi?? Honnan tudtad, hogy csak ezért vagyok feketében??

 -Látszik rajtad. -kacsintott -De legközelebb nem hazudj! -nézett rám. Bólintottam, jelezve, hogy megértettem. -Na, úgy látom végzett és nem törte össze magát. -nézett Na Eun-re.

 -Na, milyen volt?? -pislogott nagyokat.

 -Tök jó! Nagyon ügyes vagy! -öleltem meg.

 -Örülök, hogy tetszett. Éhes lettem. Gi Kwang oppa gyere, meghívlak!

 -Nem! Én fizetek. -kezdtem vitatkozni.

 -A múltkor is te fizettél ! Most én jövök. Chingoo, jössz velünk? -kérdezte Jong Sun-tól.

 -Nem, Menjetek csak. Én itt maradok gyakorolni.

 -Aigoo, kár. Hát, rendben, szia! -köszönt el.

 -Szia! Örülök, hogy, megismerhettelek. -Köszöntem el én is. -Remélem még találkozunk.

 -Én is remélem. Sziasztok, jó szórakozást! -integetett, aztán sarkon fordult és elment.

 -Hova menjünk? -kérdeztem.

 -Együnk pizzat. Tudok egy jó helyet! Kövess! -ráncigált maga után.

 -Oké, követlek!

Anyira szeretek vele enni. Olyan viccesen eszik és mindig összekeni magát (az arcát). De a legjobb mindig az, mikor az utcán "kommandózunk", hogy a rajongók meg ne lássanak. Kommandózásunk során eljutottunk az étteremhez. Leültünk az egyik asztalhoz.

 -Hogy találkoztatok Min Ah-val? -kérdezte.

 -Az egyik barátom szomszédja volt és elhívtuk bújócskázni. -kezdtem és elmeséltem az egész történetet. Na Eun figyelmesen hallgatott.

 -Szóval jóban vagytok. -mondta végül.

 -Igen, körülbelül. -bólintottam.

 -Annyira utálom, hogy az emberek ilyenek! Miért kell kiközösíteni valakit azért, mert más mint ők? Ez olyan igazságtalan! Szegény lány, miken mehetett keresztül? Most attól, hogy csak félig koreai, még még ugyanolyan ember, ugyanolyan érzésekkel. -mérgelődött. Ettől egy kicsit elszégyelltem magam, hiszen én is ítélkeztem felette így.

 -Igen. Én sem értem. Sajnos kevés az ilyen ember, mint te, aki nem ítélkezik ránézésre. 

 -Ezt miért mondod? Miért csak én? Te nem?

 -Hát... -vakargattam a tarkóm. -Egyszer én is elkövettem ezt a hibát. -hajtottam le a fejem.

 -Akkor ennek a hibának köszönhetjük, hogy most itt ülünk és beszélgetünk.

 -Ezt meg hogy érted? Mi köze van ennek a hibának ahhoz, hogy együtt vagyunk?

 -Ha nem követed el azt a hibát, akkor nem ülnél itt velem, hanem Min Ah-val lennél. -mondta komolyan.

 -De még akkor is ott van Jung Shin.

 -Az ki? -kérdezte.

 -Nem ismered? Pedig már találkoztatok.

 -Tényleg? -keresgélt az emlékei között.

 -Ő Min Ah barátja és az én legjobb barátom. Ő az a magas, hosszú hajú, vékony srác, aki Min Ah-val volt, mikor bemutatkoztál nekik. Amúgy a CNBlue basszusgitárosa.

 -Jaa! Már tudom ki az. De lehet, hogy ha nem bántod meg, akkor téged választ.

 -Lehet, de hagyjuk ezt a témát. Én örülök, hogy ez így alakult. -mondtam, mire elpirult. -Most nem látnám, ahogy a pizzáról rácsöppen a ketchup a fölsődre. -mondtam és gyorsan odakaptam a kezem, hogy arra csöppenjen.

 -Jók a reflexeid, de ne tapizz nyilvánosan! -nevetett.

 -Óóh! Bocsánat. -kaptam el onnan a kezem. -Többet nem fog előfordulni! -mondtam illedelmesen és elpirultam.

 -Semmi gond. Komolyan mondtad, hogy örülsz, hogy így alakult?

 -Komolyan. -mosolyogtam.

 -Ne mondj ilyeneket! -fogta az arcát, hogy ne látszódjon, milyen piros.

Mikor sikeresen elfogyasztottuk  a pizzánkat, tovább kommandóztunk egy parkba. Sötét volt már, csak egy lámpa világított gyéren. Nem láttam Na Eun arcát, de éreztem, hogy valami nincs rendben.

 -Mi a baj? -kérdeztem. Gyors letörölte a könnyeit, legalábbis úgy láttam.

 -Semmi, semmi csak...

 -Gi Kwang mit mondtam mi lesz, ha sírni fog? -kiabált rám valaki.

17. My Life

Az este jól sikerült...Reggel,mikor felébredtem, Jung Shin nem volt mellettem.Ennyit arról, hogy reggel egy csodálatos fiú mellett ébredek. Amúgy igen, Jung Shin-nál aludtam, aki nem volt mellettem, hanem, ha jól hallottam Yong Hwa opppa-val beszélgetett a földszinten. Kikeltem az ágyból és visszavettem az én pólómat, mert eddig Jung Shin-é volt rajtam.

"Az illata egészen beleivódott a pólóba..."

Felöltöztem és lementem hozzájuk.

-Jó reggelt! -köszöntem.

-Jó reggelt! Min Ah, érezd magad otthon, mostantól úgyis biztos sokat leszel itt! -kacsintott rám a leader. -Üdvözöllek a "családban"!

-Köszönöm...-mondtam.

-Min Ah, mi van rajtad? -kérdezte Jung Shin.

-A ruhám? -kérdeztem vissza.

-Hát ez az! Vedd vissza a pólómat! Meg szeretném mutatni Yong Hwa hyung-nak, hogy milyen helyes vagy benne. -mosolygott.

-Rendben! -indultam vissza a szobába. Amilyen gyorsan csak tudtam átvettem a pólót, aztán visszamentem a fiúkhoz.

Sajnos mire visszamentem már nem csak ketten vártak rám, hanem a másik kettő CNBlue tag is.

Hát... jól nézhettem ki: sötét barna, bő rövid ujjú és lila, lolita fazonú szoknya..

-Na, mit mondtam? -nézett körbe Jung Shin elégedett fejjel.

-Hát..Ha az a lila szoknya nem lenne... -kezdte a gitáros Jong Hyun oppa.

-Nem fogom levenni! -vágtam bele felháborodva a szavába.

Jung Shin fejbe vágta Jong Hyun opppa-t. (Most már nem oppa-zom Jung Shin-t, mert azt kérte az este.)

-HYUNG!-szólt rá a kis maknae Jung Shin. -Ő a barátnőm! Hogy mondhatsz neki ilyet?? Ő nem olyan lány, mint akiket TE szoktál ide hívogatni! -állt mellém és megfogta a kezem.

Rámosolyogtam, Jong Hyun oppa-ra meg kinyújtottam a nyelvem.

-Yong Hwa hyung, te hagyod, hogy nyelvet öltsön??? -nézett kétségbe esetten a gitáros.

-Megérdemled! -nevetett rajta Yong Hwa. -Hogy haladtok a klip forgatással?

-Már nem sok van hátra. Ha minden jól megy a kirándulásig pont kész lesz. -mondtam Jug Shin-nek. Ő erre csak bólintott, nem mondott semmit.

-És veletek most mi lesz, hogy nem mentetek Japánba? -érdeklődtem.

-Hát... Lehet, hogy elvesztettük a Warner Music Japan-nel való debütálást, de bízunk benne, hogy megértették azt, hogy az iskola az első. -nézett a maknae-ra.

-Ne őt hibáztassátok! Az én "hibám", mert ha nem én oldom meg azt a feladatot, akkor nem nyerünk! -védtem szegényt.

-Dehogy is! Ha így is lett volna, akkor sem mehettünk volna, mert nekem is dolgom van. -szólalt meg a dobos, Min Hyuk.

-Ja tényleg! El is felejtettem! Túlságosan lefoglalt ez a kis drágaság! -borzolta meg Jung Shin haját Yong Hwa, aztán felröhögtek.

-Amúgy tényleg jól áll ez a póló! -mondta elismerően Min Hyuk.

-Köszönöm! -pirultam el.

Ebédig ott maradtam a dorm-ukban. Sokat nevettünk és Jung Shin természetesen végig velem volt. Örülök, hogy vele is kibékültem.

Az este emlékei nem hagytak nyugton egész idő alatt.

"Jung Shin, ahogy hátradől, ahogy lefektet, a csodálatos mosolya, ahogy felém fordul és megcsókol, ahogy fölém hajol és a barna tincsei előre hullanak, ahogy újra és újra megcsókol és ami utána jött..." Többe nem írok le az estéből, mert az csak rám és Jung Shin-ra tartozik! Ahogy észre vettem, nem is haragudtam annyira Jung Shin-ra, csak magyarázatot vártam vagy azt hogy megmutassa, hogy tényleg szeret és ezt meg is kaptam, ezért történtek ezek a dolgok est...

Egy párszor el is bambultam, ilyenkor Jung Shin keze zökkentett ki gondolataimból. Ebédre pizzát rendeltünk, aztán Jung Shin haza vitt. Kiszálltunk a kocsiból és mielőtt elindultunk volna Jugn Shin nyomott a fejemre egy puszit. 

 A koleszban összefutottunk Du Jun-nal és Yo Seob-bal.

-Jaj de jó, hogy kibékültetek!! Akkor már nem kll azon törnünk a fejünket, hogy hogy békítsünk ki titeket. -mondta Yo Seob, mire Du Jun vállba vágta.

-Auucs, ez fájt! Du Jun hyung mi lenne, ha leszállnál rólam? Egész nap bántott, mert nem jutott semmi az eszembe. -suttogta nekünk.

-Yo Seob ezzel csak arra utalt, hogy mindent meg akartunk tenni annak érdekében, hogy újra jóban legyetek. -Jung Shin ekkor megfogta a kezem és közelebb húzott magához, erre Du Jun-nak ez volt a hozzászólása: -De amint látom megoldottátok! -magyarázta.

-Értjük!. -mondtuk egyszerre Jung SHin-nal.

-Menjetek fiatalok! -dramatizált Du Jun. Ezen elnevettük magunkat és tovább mentünk.

Felmentünk a lakásomhoz és a lépcsőn összefutottunk egy lánnyal.

-Min Ah, te tényleg gyönyörű vagy! -mondta.

-Aha... Ismerjük egymást? -pislogtam rá.

-Ja, még nem. Son Na Eun vagyok és elméletileg Gi Kwang barátnője. En is ezen az emeleen lakom az APink lány bandával. Sokat hallottam már rólad és rólatok. -nézett ránk. Amikor azt mondta, hogy Gi Kwang "barátnője" Jung Shin-nal összenéztünk. Nem kicsit lepődtünk meg ezen a kijelentésen.

"A múlt héten szerelmet val, most meg összefutok a barátnőjével?"

-Mióta vagytok együtt? -kérdezte Jung Shin.

-Umm... Tegnap óta. -mondta.

-Hát... Gratulálok! -mondtam kelletlenül. Jung Shin-nel bementünk a lakásomba, majd leültünk az ágyra.

-Gi Kwang becsajozott? -értetlenkedett. -Dehát.. és pont tegnap? -értetlenkedett tovább. -És mi az az APink?

-Egy lány banda. -mondtam még mindig megdöbbenve.

-Azt, nem mondod! -nevetett.

-Azt hiszem velük fognak együtt dolgozni. Mármint a BEAST.

-És ezért felszedni egy csajt? Ilyen rövid időn belül? Nekem 3 évembe telt! -csodálkozott.

-3 évbe? -döbbentem le még jobban.

-Basszus, ezt miért mondtam?? -vágta magát fejbe. -de ha már itt tarunk, akkor elmondom. Valami megfogott benned. Talán az ártatlanságod... vagy csak megsajnáltalak, mert mindenki utált és ez alakult át szerelemmé.

Átöleltem."3 éve vár rám? És én azon kiakadtam, hogy nem mondott el valamit? Akkor ő már egy csomószor kiakadhatott, talán nagyobb dolgokon is. Pl. amit az újságban írtak rólam és Gi Kwang-ról... Nem adta fel. Még akkor is szeretett és én  múltkor is majdnem összetörtem őt!"

-Sajnálom! Sajnálom, hogy nem vettem észre és, hogy futnod kellett utánam. Meg a múltkorit... Az én hibám volt!

-Nem! Ne hibáztasd magad! Miattad vagyok még életben és miattad vagyok most a CNBLue tagja.

-Miattam? Életben??????

-Igen. Engem is cikiztek, mert más vagyok. Csak engem a hosszú hajam és a colosságom miatt, hogy ennyire magas vagyok és hogy ilyen vékony. DE te nem foglalkoztál ezzel. Végig mellettem voltál és...Talán nem tudod, de mindig akkor jöttél, amikor a legnagyobb szükségem volt rád. Köszönöm! -mondta és elérzékenyült. Még nem láttam sírni, pedig ezek szerint sokat sírhatott. Nem akartam, hogy sírjon, ezért még erősebben öleltem. Az ölelésem viszonzásra talált. "Nem hittem volna, hogy valaha mond nekem valaki ilyeneket! Miattam nem lett öngyilkos!"

-Engem nem zavar, hogy magas vagy (185 cm), hiszen én sem vagyok alacsony. És az. hogy hosszú a hajad, az csak különlegessé tesz. Így legalább kitűnsz a többi diák közül. Persze megértelek, ennek van sötét oldala is, de ezzel nem szabad foglalkozni! Magukra vessenek, hogy ők nem tűnnek ki a sorból. -vigasztaltam és közben megsimítottam a haját. Válaszul egy csókot kaptam. Jung Shin csókja... "Beletudnék halni, annyi érzés van benne. De jó értelemben. Nem tudok mit mondani. Ezt valahogy nem vártam volna tőle."

Jung Shin nem maradhatott sokáig így a csók után el is ment.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Reggel 5 kíváncsi és értetlenkedő szempárral találtam szembe magam.

-Mit bámultok? -kérdeztem.

-Bekapcsolva hagytad a videó játékot!! És ki az a Gong Ju (*hercegnő*)? -förmedt rám Yo Seob.

-Ja, igen játszottam.

-Egyedül 2 karakterrel? -kérdezték.

-Nem, Son A Eun-nel. Ott a pulcsija. -mutattam kómásan a fogasra.

-Nem mondod, hogy egy lánnyal voltál tegnap! Este is? -akadt ki Du Jun hyung.

-Este is! -mondtam.

-Akkor mi lesz Min Ah-val? -mondta Hyun Seung.

-Min Ah Jung Shin-é lesz. Engem úgy sem szeret és ha jól tudom tegnap vele volt, úgy hogy kibékültek. -magyaráztam.

-Aha, de ki ez a lány? -kérdezték.

-Az APink egyik tagja. Velük fogunk együtt dolgozni, tudátok...

-Omo! Hogy csináltad? Hogy szedted fel? -kérdezte Jun Hyung hyung.

-Nem tudom, csak sétáltunk, meg ettünk, meg videó játékoztunk...

-Aztán egyből az ágy? Már rögtön? -értetlenkedett Dong Woon.

-Nem, dehogy! Éjfél körül elment! -védtem magam. -Én nem vagyok ilyen!

-Biztos a kaja volt! -érvelt Yo Seob.

-Biztos... Basszus egy lánnyal voltam este! -esett le a dolog.

 Még egy hét után sem tudtam felfogni, hogy Son Na Eun-nel voltam. De hiszen én Min Ah-t szeretem! Aigooo! De Na Eun olyan szép és vicces és... Jaj, most mi legyen?

-Jól éreztem magam a múltkori estén! Nem ismételjük meg? -szóltam bele a telefonba.

-De! Szívesen! Én is jól éreztem magam és...

-Mindent megismétlünk! -biztosítottam.

-Rendben! Hol találkozzunk?? -kérdezte.

-A Cube Cafe bejárati ajtajánál. Hánykor?

-Umm... Délután 5:30?

-Az jó! Akkor ma? Legyen ma, mert holnaptól hétvége és pihenni is szeretnék.

-Rendben, akkor ma! -tette le a telefont.

"Húú, annyira várom! Találnom kell egy normális öltözéket! Vajon milyen stílust kedvelhet?  Meg kell tudnom!"

-Hyun Sik! -pillantottam meg a lakásunkból kilépve.

-Hyung! Most tényleg nem csináltam semmit! -mondta.

-Mi van? Mind egy! Segítened kell! -nem hittem volna, hogy egyszer tőle kérek majd tanácsot, de csak ő volt a közelben.

-Tényleg? Szívesen segítek!, hyung! -hajlongott. -Mi a feladatom?

-Ki kéne derítened valamit! -mondtam halkan.

-Oké! -kalandozott el.

-Azért kém felszerelésre és kommandó egységre nem lesz szükséged! -romboltam össze az álom várát.

-Ajj! -biggyesztette le a száját és a földet nézte.

-Na, arról van szó, hogy ma délut... Vagyis ki kéne derítened, hogy Na Eun milyen stílust szeret.

-Son Na Eun az APink-ből?

-Aha! Délutánig ki kell derítened!

-Megértettem hyung! -ment.

Egész nap Na Eun-t figyeltem, de nem lettem okosabb. Bár azt láttam, hogy egy emo lánnyal beszélgetett. Hm... 

-Gi Kwang hyung! -futott hozzám Hyun Sik. -Kiderítettem!

-Na? Mondd már! -sürgettem.

-A sötét színeket kedveli, de titkolja és egy picit emo.

-Rendben, köszönöm. -indultam a lakásba.

-Jáá! És a jutalom? -kiáltott utánam.

-Milyen jutalom? Nem ígértem jutalmat!

-De azért mégis! -hisztizett, de már ott hagytam.

Bementem a szobámba és a szekrényemből kiválasztottam a legsötétebb ruhadarabokat és átöltöztem. Mikor magamra aggattam a ruháimat, félve a tükörhöz léptem. "Hát... még az a szerencse, hogy a ruhák jól néznek ki, de amúgy úgy nézek ki, mint aki most jött egy temetésről. Túl kevés a szín!"

Fogtam magam és felvettem egy kék karkötőt. Ez nem volt elég, így zöldre cseréltem a fekete övemet. "Oké, így már elfogadható!"

Készen álltam és a Cube Cafe felé vettem az irányt.

"5:00" mutatta a telefonom kijelzője. Amíg Na Eun-t vártam leültem és ittam egy epres shake-t.

"5:20"-már csak 10 perc volt a találkáig.

-Gi Kwang! -szólt valaki a hátam mögül.

-Igen? Jung Shin! Hát te? -örültem meg neki.

-Min Ah-tól jövök.

-Aha, ezek szerint tényleg kibékültetek.

-Igen, szerencsére. -mosolygott le rám. "Annyira utálom, hogy 15 cm-rel magasabb, mint én."   -Ki a franc kérte, hogy öltözz halottnak?

-Senki. Én döntöttem így.

-Mi? Gi Kwang ne legyél emo! -kérte.

- Nem leszek, csak egy lánynak szeretnék tetszeni. -mondtam gyorsan.

-Son Na Eun-nek? Hát nem úgy néz ki, mint egy emo.

-Ismered? -kerekedett el a szemem.

-A múltkor összefutottunk. És ő mondta, hogy elméletileg a barátnőd.

-Azt mondta, hogy a barátnőm??

-Aha. -bólogatott hevesen.

-Akkor tetszem neki? Basszus! "5:27". Fel kell mennem átöltözni! -rohantam el.

-Neked is szia! -kiáltott utánam.

Rohantam a kávézó kijárata felé, de Na Eun hamarabb ért ide, így összefutottunk.

-Gi Kwang oppa, hova futsz?

-Átöltözöm! Mindjárt jövök! -mondtam.

-De minek? Jól vagy így! -mosolyogtt.

-Tényleg? AKkor jó, "barátnőm". -kacsintottam rá.

-Oh! Szóval hallottad... De nem azt mondtam, hogy tényleg ez vagyok, csak...a videó játék... a csók...

-Nem mondtál hülyeséget! -adtam a fejére egy puszit. Kuncogott egy sor, aztán elindultunk.

16. My Life

 -Hova megyünk?? -ismételtem meg a kérdésem.
Jung Shin nem mondott semmi, csak az útra figyelt. Nem láttam az arcát, így nem tudtam leolvasni róla semmit. Még egy darabig mentünk, aztán letért az autópályáról és egy eldugott kilátó szerűséghez értünk. Itt még nem voltam. Kiszálltam az autóból és csodálkozva mondtam:
 -Gyönyörű! -Szöul éjjel.
Több ezer fényes pont, több, mint az égen!
 -Pont, mint Te! -állt mellém és az arcom fürkészte. Ránéztem.
 -Miért hoztál ide? -kérdeztem.
 -Mert ez a legideálisabb hely.
 -Mihez? Jung Shin, ne titkolózz! Így is nagyon haragszom rád. -szóltam rá.
Megfogta a kezem és magához húzott.
 -"Say my name.." -kezdte el Kang Nam (M.I.B.) dalát. Imádom ezt a dalt!! -...jigeum eodie inni
My girl say my name bami gipeogajanha Oh no
Say my name gati itgo sipeunde
No way, no way nan ganghan namjajanha. -énekelte tovább.

Az autóban elindult a zene és azzal együtt énekelt. Átölelte a derekam és lassúzni kezdtünk. Magával ragadt a dal és mindent elfelejtetett velem. Még azt is, hogy ki a táncpartnerem. A végén már én is énekeltem. Teljesen megrészegültem a daltól, a friss levegőtől és az azzal elkeveredett Jung Shin illattól. Teljesen elvesztem. Olyan volt, mint amikor az ember bedrogozott...

Az utolsó refrénnél Jung Shin megállt és nem táncolt tovább. Közelebb húzott magához, megint megrándította a fejét, így mindkét szemével mélyen az enyémekbe tudott nézni. Elvesztem bennük. A szemei csillogtak és őszinték voltak. Láttam rajta, hogy most teljességgel igazakat fog mondani.Elfelejtettem, hogy haragszom rá és hogy tartozik egy magyarázattal. Erősen ölelt, én meg a vállába fúrtam a fejem és mélyen magamba szívtam az illatát. Ahogy ott álltunk éreztem, hogy lassan elengedi a derekam és a zsebébe nyúl, majd lassan megfordított a tengelyem körül. Nm tudtam, mit akarhat, de nem is igazán izgatott. Engedelmeskedtem neki. A nyakamba akasztott egy láncot, majd a fülemhez hajolt. Éreztem a leheletét a nyakamon, amitől kirázott a hideg. Hátulról átölelt és a fülembe súgta:

 -Ez a tiéd!

Felemeltem a lánc medálját, hogy megnézzem mi az. Egy drágakövekkel kirakott hangjegy volt, a közebén egy szívvel. Csodálatos volt.

 -Kö...Köszönöm! De ezzel még nem érted el, hogy megbocsássak. -tértem észhez.

 -Tudom, nem is ez volt vele a célom. -mondta. Visszafordultam és eltoltam magam tőle.

 -Hanem?? -értetlenkedtem.

 -Hanem az, hogy kifejezzem... Szeretlek! -nyögte ki. A zenelejátszó újra elindult (ezt nem ismerem) és megint énekelni kezdett.

 -Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni! -mondtam. Elkezdtünk táncolni, de most olyan közel álltunk egymáshoz, hogy még egy lágy se fért volna el köztünk. A lejátszó tovább játszotta a dalokat és mi pedig, mivel eddig fogtuk egymás kezét, most elengedtük. Ő a derekamnál húzott magához, én meg a nyaka mögött fontam össze a karomat. Ilyen közel még nem voltam senkihez. Jung Shin eltolt magától egy picit, hátra lökte a haját és:

 -Szeretlek! És nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb, hogy ki is vagyok valójában. Most akartam elmondani, de már tudod... És a esetleg Gi Kwang miatt is haragszol...

 -Gi Kwang-gal már tisztáztuk a dolgokat. -nyugtattam, mire ő megcsókolt.

De ez a csók... khm... Több volt, mint egy normális csók. Ez sokkal forróbb és szenvedélyesebb volt, mint a többi, amit eddig kaptam. Most a nyelvét is használta. Csók közben nem engedett, majd egy cuppanással elvette ajkait az enyémektől, de tovább ölelt. 

Nem tudom meddig ölelhettük egymást, de mikor elengedett el kezdtem fázni.

 -Mondtam, hogy hozz pulcsit! -nézett rám.

 -De nem mondtak hideget mára. -értetlenkedtem.

 Levette a dzsekijét és rám terítette.

 -Nekem úgy is melegem van. -mondtam. Megköszönte, hogy nem engedett megfagyni és én is bocsánatot kértem.

 -Oppa, köszönöm. Én is sajnálom, hogy túlreagáltam a dolgokat! -mondta,. mire újra megcsókolt.

 -Gyere, menjünk! Mutatok valamit. -fogta meg a kezem. Na, erre kíváncsi leszek. Beszálltunk az autóba és elindultunk.

Nem mentünk sokáig, ezért nem indította el e lejátszót. Egy gyönyörű házhoz értünk.

 -Itt lakom a CNBlue tagokkal, de ők most nincsenek itthon. -mondta, miközben beléptünk az ajtón. A házban mindenhol hangszerek, erősítők, dobverők szanaszét, kották, jegyzetek, mikrofon állványok... Körbevezetett a házban, megmutatta a CD-ket és a koncerten készült fotókat. Azt mondta, azért nem mondta el, hogy egy K-rock bandában játszik, mert tudja, hogy szeretem az ilyen stílusú zenéket, és akkor nem azért szerettem volna, amiért, hanem mert zenész.

 -Hát, azt hiszem ezt elfogadom magyarázatnak. -mosolyogtam.

Jung Shin a karjaiba vett és megmutatta az emeletet. Bevitt a szobájába és ott letett.

 -Mindjárt jövök! -mondta és lerohant.

Amíg egyedül voltam, körbenéztem a szobában. A falak poszterekkel kitapétázva, gitárpengető gyűjtemény, és még több CD. Megakadt a szemem egy plafonra ragasztott fényképen. Jung Shin és én vagyunk rajta egyenruhában ülünk és béke jelet mutatunk. Ez még kilencedikben készült. Nem hittem volna, hogy még meg van neki. Jung Shin visszajött egy tál keksszel és üdítővel. Ja, és másik fölsőben.

 -Tetszik a szobád! -mondtam elismerően. -Nem hiszem el, hogy ez a kép még megvan.

 -Nem szoktam fontos dolgokat kidobni. -mondta, aztán megcsikizte az oldalam.

 -A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy 3 fiúval élsz együtt?

 -Az elején nagyon nem akarták, sőt azt sem, hogy rocksztár legyek, de Yong Hwa jó a rábeszélésben.

 -Ő a leader, ha jól tudom. Omo, nagyon jól néz ki az a srác!

 -Mi vaan??? -hőkölt hárta.

 -Csak vicceltem! Nálad nem helyesebb. -nevetem ki. Jung Shin ledőlt az ágyra, én meg nem tudtam, hogy mit tegyek.

 "Úristen, most mit csináljak? Még nem voltam fiúval egyedül! Most nincs senki a közelünkben. Ez nem olyan, mint a koleszban... Itt nincsenek szomszédok!"

Elvettem egy kekszet, majd mielőtt beleharaptam volna, megkérdeztem:

 -Ugye ezt nem te csináltad?!

 -Nem, ez bolti. -mondta. -Miért?

 -Hát ezért :http://www.youtube.com/watch?v=gJWzAmb1jUI -nevettem.

 -Haha. Azóta már megtanultam, hogy kell! -durcizott.

Beleharaptam a sütibe, majd megállapítottam, hogy ez iszonyatosan finom.

 -Oppa, te nem eszel? -csodálkoztam.

 -Nem. -mondta, majd lefektetett.

 -Jung Shin oppa, miért én? -kérdeztem utalva arra, hogy miért engem választott barátnőjének, amikor biztos van egy pár hódolója.

 -Ne szólíts "oppa"-nak, hisz' nem vagyok a bátyád. A barátod vagyok. -mondta. Felém fordult, majd megcsókolt, majd újra és úrja és úrja...

~Lee Gi Kwang szemszöge

Mint minden klip forgatás, ez is kimerített. Annyira fáradt voltam, hogy még enni sem bírtam. Most az egyszer irigy voltam Yo Seob-ra, mert ő tudott enni. De még mennyit. Most, hogy már majdnem kész van az MV, el kellett kezdeni foglalkozni, az A-PINK-kel és a közös dallal. Szép lányok azt biztos, és ez a BTOB-nak is feltűnt. A forgatás után a lányok lakásához mentem, hogy köszönthessem őket (ők is a kollégiumban laknak)

Befordultam a kanyarban és 7 kíváncsiskodó fiút láttam, akik azon veszekedtek, hogy ki nézhessen át a kulcslyukon.

 -Hát ti mit csináltok? -kérdeztem.

A 7 fiú egyszerre ugrott fel.

 -Gi Kwang hyung! Mi... Mit keresel itt? -kérdezte Hyun Sik.

 -Ezt én kérdeztem hamarabb!

 -Nem, te azt kérdezted, hogy "mit csinálunk"! Nem mindegy ám! - okoskodott Il Hoon.

 -De az! Mindegy én kérdeztem hamarabb. -vágtam vissza.

 -Jól van... Tudod mostanában kevés lány jár ide. Sokkal több a fiú banda... És most, hogy itt vannak... Tudod... Fiúk vagyunk...

 -Oké, oké, nem érdekelnek a részletek. -fojtottam  belé a szót.

 -És te mit csinálsz it?? -kérdezte Eun Kwang.

 -Jöttem köszönteni őket.

 -Lécci, mondj a nevünkben néhány jó szót! -Nézet rám boci szemekkel Sung Jae.

 -Jó. De most tűnés! -szóltam rájuk.

 -Igenis, Gi Kwang hyung! -mondták egyszerre és elfutottak. Ha jól láttam Il Hoon a nagy sietségben neki is ment a falnak.

Bekopogtam az ajtón.

 -Szabad! -jött a válasz.

 -Sziasztok! Gi Kwang vagyok. Csak azért jöttem, hogy köszöntselek titeket. Szeretném, ha tudnátok, hogy ha bármi gond van nyugodtan szóljatok nekünk! Az fölöttetek lévő lakásban lakunk.

 -Köszönjük! -mondta Eun Ji mindenki nevében.

 -Nincs mit. Ja és ha minket nem találtok, akkor a BTOB-hoz is mehettek segítségért! Rendes srácok. És bármire rá lehet őket venni. -tettem hozzá. A lányok összenéztek, majd kuncogni kezdtek. Na, ezekkel jól jár a BTOB.

 -Na, én mentem. Sziasztok! -léptem ki az ajtón. 

 -Várj! -kiáltott utánam az egyik lány. -Hova mész?

 -Kajálni! Jössz? -kérdeztem. Amúgy is le vagyok törve, kell valami, hogy elvonja a figyelmem.

 -Megyek! -ugrándozott.

Becsuktuk magunk után az ajtót, aztán csak ennyit hallottunk:

 -Húú! Son Na Eun csak 2 napja van itt és már is felszedte magának Gi Kwang-ot? -szűrődött ki az ajtón.

 -Tényleg csak 2 napja vagy itt?

 -Igen... De ne hidd el, azt amit mondtak! Csak nem akartam egyedül enni.

 -Rendben.

Lementünk kajálni és közben beszélgettünk. Aranyos, okos, szép és vicces egyben. Egyszer pont egy ilyen lánnyal álmodtam. Evés közben végig " déjà vu " érzésem volt. "Lehet, hogy az a lány az álmomban nem is Min Ah volt, hanem Na Eun?" 

Mindenesetre élveztem a délutánt vele.Elmentünk sétálni, lementünk a Han-folyóhoz, bementünk egy szórakozó helyre és kiderült, hogy imád videó játékozni. Bementünk egy játékboltba és bevásároltunk.

 -Van kedved kipróbálni őket? -kérdeztem.

 -Igen! De hol? -pislogott nagyokat.

 -Nálam... Vagyis a lakásban, ahol a BEAST lakik... -habogtam.

 -Omo! Szabad? És a többiek??

 -Ők most erősítenek. Későn érnek haza. Na... Jössz? -kérdetem. Először hívtam fel lányt hozzánk. Visszaindultunk és Na Eun végig arról áradozott, hogy milyen jó, hogy én is szeretek játszani,mert az A-PINK-ben csak ő szeret és nincs kivel játsszon. Felértünk a lakáshoz, de mielőtt bementünk volna, muszály volt neki mondanom valamit.

 -Figyi, a látvány ami majd a szemed elé tárul... Hát bocsásd meg nekünk a runlit. Nincs bejárónőnk.

 -És a barátnőitek? Ők nem járnak ide? -kérdezte.

 -Csak Jun Hyung hyung-nak van barátnője.

 -Neked nincs? És az a lány? Min Ah, ha jól tudom, Vele mi van?

 -Neki van barátja. -mondtam szomorúan.

 -Óó! Értem -bólintott. Kinyitottam az ajtót. Na Eun nem futott el sikítozva a látvány elől.

 -Ez neked rumli? Akkor nem láttad még a sminkes dobozom! -mondta.

Elnevettem magam, majd bevezettem a szobámba. Bekapcsoltam a játékot és elkezdtük.

Az állás: 1:0-nekem; 1:1; 1:2...3:2-nekem és így tovább. Ezután az én általam választott játékkal játszottunk, amit Na Eun nem ismert. Szegény nem értette meg elsőre, így végül én nyertem. Elegem lett az így szerzett nyereségekből és abból, hogy nem tud rendesen játszani, ezért odamentem hozzá. Hátulról előrenyúltam és megfogtam a kezét, úgy irányítottam. A haja illata... a puha bőre... a hangja... Minden tökéletes volt. Ráadásul fiúk nélkül.

 -Son Na Eun! -súgtam a fülébe.

 -Mi az? -kérdezte és hátra fordult. Kaptam az alkalmon és megcsókoltam.

Megcsókoltam! Úristen! Megcsókoltam egy lányt!! És ő is visszacsókolt! Még soha sem éreztem ilyet! A puha ajkai...