13. My Life

  1 és fél nap kórházban fogás után végre haza engedtek. Vagyis... Nem haza, hanem a CUBE kollégiumába. Yo Seob amint megtudta, hogy eljöhetek a kórházból, berontott a szobámba és elkezdett ugrálni. Épp, hogy felöltöztem.

 -Te meg mit ugrálsz? -érdeklődtem.

 -Hát mit?? Azt, hogy visszajöhetsz hozzánk és végre nevethetünk a vicceimen! -ugrált tovább.

 -Miért, eddig nem nevettetek?

 -Nem! Tudod mennyire aggódtunk? Én majdnem depis lettem, mert nem nevettünk! -mesélte.

 -Óh! Hát, sajnálom, nem kellett volna miattam aggódnotok! Nem volt komoly bajom. -néztem rá kedvesen.

 -Nem kellett volna??????? Te vagy az első lány, akit nem csak munkatársnak veszünk, hanem barátnak! -förmedt rám. Végre abbahagyta az ugrálást.

 -Jó. Oké, megértettem. -nevettem el magam. "Ezek szerint a barátjuk vagyok!" -Mehetünk? -kérdeztem.

 -Hova?kérdezte értetlenül. -Jaa! A koleszba! Naná! De ugye megállunk a büfénél! Nagyon éhes vagyok!

 -Igen, megállunk, De nem ettél még?? -csodálkoztam.

 -De, ettem "kimchi"-t, kétszer.

 -Hát... Oké... Nem tudom, hogy mekkora gyomrod van, de az biztos, hogy nagyobb, mint nekem.

Ő erre csak megvonta a vállát és indulhattunk.

Útközben megálltunk a büfében és Yo Seob bevásárolt. Amikor beértünk a CUBE aulájába, a BEAST többi tagja szó szerint letámadott és majdnem felborultunk, olyan erővel jöttek nekem.

 -Végre! Már annyira hiányoztál! -roppantott össze az ölelésével Du Jun.

 -Én is örülök nektek, de azért nem kéne összetörni, mert megint mehetek vissza a kórházba. Du Jun!! Megfojtasz! Engedj el! -szóltam rá.

 -Ja, bocs! -engedett el.

 -Gyere! Bemutatunk valakiknek! -húzott maga után Jun Hyung.

 -Oké! Megyek már, ne ráncigálj!

Nem tudtam kiknek mutatnak be, de megnyugtatott, hogy azt mondják a másik felek sem tudják...

 -Min Ah, ők itt a CNBlue. Mondtam, hogy bemutatunk nekik! Ma elméletileg Tokióba utaztak volna, de a basszus gitárosnak kötelező részt vennie egy iskolai rendezvényen. -ismertette a történetet Jun Hyung. -Aki a mi Gi Kwang-unk legjobb haverja. -tette hozzá csak úgy mellékesen. Hát jó, akkor ezzel a taggal sem fogok jó kapcsolatot tartani.

 -Aha, értem. És ki a basszus gitáros? -érdeklődtem.

 -Ő most...

 -Itt vagyok!

Megállt bennem az ütő. Nem hiszem el! Ő is hazudott és ráadásul a legjobb haverja...

 -Jung Shin? -kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

 -Min Ah! Te mit keresel itt??

 -Engem mutatnak be a CNBlue-nak.

 -Ááh! Nem így akartam, hogy megtudd! -rázta a fejét.

 -Mit is?? -kérdeztem, mintha nem tudnám miről van szó.

 -Hát azt, hogy a CNBlue bassz gitárosa vagyok és hogy valójában miért mentem volna Tokióba. -mondta.

 -Azt reméltem, azt mondod majd, hogy csak azért vagy itt mert engem jöttél meglátogatni. De most, hogy tőled is hallottam...

 -Mi a francért nem tudtátok elmondani, hogy őt mutatjátok be? -förmedt Du Jun-ra.

 -Honnan kellett volna tudnunk, hogy baj lesz és, hogy ismeritek egymást? -értetlenkedett.

 -Ne Du Jun-t hibáztasd! Neked nem kellett volna HAZUDNOD!! -emeltem fel a hangom, amit nem szoktam.

 -De én el akartam mondani csak.... -próbálkozott Jung Shin.

 -Csak akartad! Nos, fiúk örültem a találkozásnak! -néztem rájuk kedvesen. -Jung Shin! -pillantottam rá csalódottan és felrohantam a lakásomba.

Magamra zártam az ajtót és bedőltem az ágyamba. Még sosem sírtam így Jung Shin miatt, mint most.

"Ő is hazudott! Ááh senkihez nem fogok szólni Yo Seob-on és Hyun Seung-on kívül!"

~Lee Gi Kwang szemszöge

Azután, hogy megláttam Min Ah-t és Jung Shin öhm....csókolózni, nem szóltam egy szót sem és nem mentem sehova a forgatáson kívül. Hyun Seung-ék hívtak, hogy menjek velük bemutatni Min Ah a CNBlue-nak, de nem volt kedvem hozzá, így otthon maradtam, mondván rosszul vagyok.

Aztán jött egy hívásom és mivel az illető nem hagyott békén, így rászántam magam és elmentem vele kávézni.

 -Hogy alakul a karriered Seung Yeon? -kérdeztem

 -Jól! Bár már kezd elegem lenni a magas sarkúból. -mondta.

 -És ez hogy jön a karrieredhez? -értetlenkedtem.

 -Sehogy!- nevetett. -Min Ah hogy van?

 -Hát... Szerintem jól. Tegnap már nevetett. -mondtam szomorúan.

 -Ennek nem is örülsz?

 -De igen, csak... Pont Jung Shin?? -gondolkoztam hangosan.

 -A CNBlue-ból? -kérdezte. -Mi van vele?

 -Tudod... Min Ah és ő... Végül is megértem! Azok után, amiket mondtam róla...

 -Ajj már! Úgy mond, hogy én is értsem!

 -Jó. Még a múltkor kiszaladt a számon valami, ami megbántotta és Jung Shin vállán sírta ki magát. Aztán történt a baleset, elmentem hozzá meglátogatni, de nem úgy sikerült, ahogy akartam, mert csak kiabált velem, így hát hazajöttem. Másnap viszont visszamentem hozzá, de amikor kinyitottam az ajtót... Jung Shin és Min Ah... Szóval.... Csókolóztak... -mondtam elfojtott hangon.

 -Á! Értem, és most ezért vagy ilyen.

 -Igen. -bólintottam. -Szerinted... Lehet, hogy én is ...

 -Ha ennyire kikészültél.... Biztos!

 -Oh! Hát, köszönöm, hogy kirángattál a szobámból. Már majdnem depresszióba estem.

 -Azt nem engedem! Szívesen! Aztán... Én neked szurkolok! Fighting! -mutatta felém a hüvelykujját

Elbúcsúztunk egymástól és indultam a lakásunkhoz. Mivel a mi lakásunk is a koleszban van, sokszor futottam össze Min Ah-val.

Sétálok a folyosó, amikor elfut mellettem egy lány sírva. Majdnem fellökött. Csak akkor láttam ki az, amikor befordult a folyosón. Min Ah volt az. A feje tiszta vörös volt a sírástól és a végtagjai remegtek.

utána rohantam, de mire odaértem, bezárkózott.

Be akartam menni hozzá, de nem nyitott ajtót. Ki kellett találnom valamit, hogy bejuthassak hozzá!

12. My Life

  Felébredtem és Jung Shin még mindig mellettem ült. Aludt. Nem akartam felkelteni, így visszaaludtam.Legközelebb kopogásra keltem fel.Egy orvos akart bejönni, így Jung Shin-nek gyorsan el kellett bújnia. Amíg megvizsgált a doki, Jung Shin a mosdóban bújt el.

-Bah... -mondta, mikor elment az orvos.

-Hát igen, kellett neked bebújni a mosdóba. -nevettem rajta. -Egész éjjel itt ültél mellettem? -kérdeztem.

-Igen. -nyomott egy puszit az arcomra.

-Hogy tudsz ülve aludni? -kérdeztem elkerekedett szemekkel.

-Nem tudom...

-De tényleg! És ráadásul mozdulatlanul... Hogy??

-Nem tudom.

-Most komolyan! Te mit tudsz?

-Nem tudom. -mondta, mire mindketten elnevettük magunkat és közben megcsókolt. 

A szemem sarkából láttam, hogy valaki kinyitja az ajtót, aztán be is csukja. Az illetőt nem láttam, de valami volt nála mert amikor kinyitotta az ajtót, az a valami kiesett a kezéből és nagyot puffant. Lehet, hogy megint egy ápolónő akart bejönni, csak elejtette a holmiját és inkább nem jött be. Nem tudom. :)

Sok dologról beszélgettünk és igazából nagyon kíváncsi voltam, hogy honnan ismerik egymást Gi Kwang-gal, de nem kérdeztem. Ha el akarja mondani, akkor majd elmondja, ha nem, akkor nem.

A következő orvosi vizit után Jung Shin elment, de nem sokkal utána megjelent a BEAST és a BTOB Gi Kwang nélkül.

-Gi Kwang hol van? -érdeklődtem.

-Azt mondta rosszul érzi magát. -válaszolt a kérdésemre Hyun Sik (BTOB).

-Na, szóval! -kért egy kis figyelmet Yo Seob. -Azért hívtuk ide a BTOB-ot, mert be akarunk téged mutatni.

-Ja, igen! Sok jót hallottunk már rólad! -bólogatott Yook Sung Jae.

-Te vagy a Félvér? -kérdezte Suh Eun Kwang, mire könnybe lábadtak a szemeim.

-TE! Eun Kwang! Én egyszer még lerúglak! -fenyegette meg Il Hoon és rávágott a mellettem lévő ágyról szerzett párnával a fejére.

-Semmi baj! Megértem. -sóhajtottam.

-De nem úgy értettem! Csak helyre raktam a képet. De nem értem, miért baja van veled Gi Kwang-nak, mert rendes vagy, aranyos vagy, szép vagy okos vagy és még sorolhatnám. -mosolygott.

-Köszönöm! -takartam el az arcom, hogy ne lássák, elpirultam.

Lényegében örültem, hogy  a BTOB tagjaival közelebbről is megismerkedhettem. Sokkal több dolog van bennük, mint, amit a tévében, rádióban vagy újságokban írnak/mondanak róluk. Sokszínűek, az éneklésen és táncoláson kívül sok mindennel foglalkoznak. Rengeteg dolog érdekli őket és megint előjött az, hogy magyar vagyok (félig).

-Ott is vannak ilyen sztár bandák, mint mieink?? -érdeklődött Sung Jae.

-Háát... Vannak. Nekem az egyik kedvencem a The Carbonfools (http://www.youtube.com/watch?v=TsCNY4FRWtA), de az Anti Fitness Club-nak is vannak jó számaik (http://www.youtube.com/watch?v=1Q2s-asGAOM).

-Várj! Kitalálom... az "AFC"-nek rock dakaik vannak. Igaz? -"okoskodott" Min Hyuk.

-Igen! Honnan tudtad?

-Anti! -mondta a két banda egyszerre.

-Ohh. Szóval ez ennyire nyilvánvaló? -hitetlenkedtem.

-Az! De akkor szereted a rock zenét? -kérdezte Jun Hyung.

-Hát... Igen. -bólintottam.

-Akkor ajánlom figyelmedbe a CNBlue-t meg a FT Island-et.

-CNBlue? -kérdeztem.

-Igen. Jó barátaink, majd bemutatunk nekik. -mosolygott Du Jun.

-Rendben... Akkor most mindenkinek be fogtok mutatni?

-Ja, persze, hogy aztán nekik is megtetsszél nekik és aztán elvegyenek tőlünk és berakjanak hozzájuk. Neeem! Semmi pénzért! TE A MIÉNK VAGY!!! -közölte Jun Hyung.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Mint elterveztem, bementem a kórházba meglátogatni Min Ah-t. A próba után egyből indultam is. Lifttel felmentem arra az emeletre, ahol Min Ah szobája volt. Megállt a lift, kiszálltam és a Min Ah-nak szánt ajándékokkal a kezemben sietős léptekkel haladtam a szoba felé. Nevetést hallottam, azt hittem Jun Hyung-ék megelőztek. Ám amikor kinyitottam az ajtót... 

Azok az idióta érzések... Összeállt a kép!

"Jung Shin és Min Ah."

Nem értettem. Hogyan? Vagy mikor? Esetleg mióta? És erről miért nem tudtam?

Az ajándékok kiestek a kezemből, gyorsan felkaptam és rohanni kezdtem a lifthez. Balszerencsémre a lift lassan közlekedik, ezért a lépcsőn gyorsabban lejutottam a kocsimhoz (azzal jöttem) és a lehető leggyorsabban vezettem haza. Az előtérben összetalálkoztam Du Jun-ékkal és a BTOB-val. Azt mondták Min Ah-hoz mennek. Nem akartam menni , ezért azt "hazudtam", hogy rosszul érzem magam és ledőlök pihenni. Ezzel ott is hagytak.

Egész nap csak meredtem magam elé, Du Jun-ék elhitték, hogy beteg vagyok és nem zavartak.

"Nem értem. Miért zavar az, ha a haverom összejön egy régi barátommal??" Kavarogtak bennem az érzések.

"Min Ah és Jung Shin. Min Ah és Jung Shin. Min Ah és Jung Shin."-Ez járt folyton a fejemben.

A nap folyamán csk Du Jun-nal és Jun Hyung-gal beszéltem, de egyiknek sem említettem, hogy mi igazából a bajom. Utálom ezt az érzést, amit most érzek. Egy depis hétnek nézhetek elébe.

11. My Life

  Az elmúlt napokban nem nagyon volt dolgom, mert már kiválasztották a ruhámat, megcsináltuk a fényképeket és megtanultam a kis szövegemet meg a koreográfiámat. Tehát már csak az egész klipet kellett újra és újra próbálni. Az egyik próbán azonban........

    Fel voltak állítva a lámpák és a háttér is a helyén volt. Szóval minden készen állt, csak a BEAST-re vártunk, hogy megérkezzen. 10 perc várakozás után meg is érkeztek. El kezdtük az első jelenet próbáját (külön-külön próbáltuk és vettük fel a részeket). Felálltam  a székemből és elindultam az extra magas sarkú cipőmben. Lépkedtem a kábelek-zsinórok-vezetékek között és......

Volt Min Ah, nincs Min Ah.

  Át estem az egyik lámpa zsinórján és a lámpa állvány felborult.

Ráadásul rám! Mindenki abbahagyta amit csinál és oda rohant hozzám. Először Du Jun ért oda. Kérdezte, hogy fel tudok-e állni. Nem tudtam. Megpróbáltak talpra állítani, de összecsuklott a lábam. Mindenki megrémült és azonnal hívták a mentőket. A mentősök bevittek a kórházba és megvizsgáltak. Bevittek a kórterembe, azt mondták kificamodott a bokám és, hogy egy kis agyrázkódást kaptam, de pár napig bent tartanak a kórházban megfigyelésre. Azt hittem elbőgöm magam! Ha itt tartanak, nem tudják megcsinálni  a klipet és nem tudok ott lenni, amikor Jung Shin elutazik.

   A rendező, a menedzser és a producer bejöttek hozzám a szobámba és közölték, hogy nincsen semmit baj, majd azokat a részeket veszik fel, amiben nem vagyok benne. Jobbulást kívántak és kimentek. Utánuk rögtön bejöttek Du Jun-ék.

-Ajj! Én is annyira utálom ezeket a zsinórokat. Teljesen olyanok, mint a kígyók!Rálépsz és nem engedi el a lábad. Egyszer én estem el bennük és majdnem eltörött a kezem. Azóta úgy lépkedek közöttük mint egy gólya. Felhúzom a térdem és messze ellépek tőlük. -mondta Yo Seob elsőként.

Ezer hála ennek a zabagépnek, amiért megnevettetett.

A szüleim is jöttek meglátogatni. Ekkor a fiúk kimentek a szobából.

-Mi az? Már kórházban is fiúzol?? -kérte számon apa.

-Nem, dehogy is! Ők a BEAST! Velük dolgozom a CUBE-ban. -magyaráztam. -Mi az, hogy "is"?? -"talán látta a csókunkat Jung Shin-nel??"

Erre mindketten elnevettük magunkat. Jó volt újra látni őket és így megfeledkeztem a fájdalomról.

-Jung Shin? -kérdeztem.

-Amióta eljöttél otthonról, nem láttuk. -mondta anya.

-Holnap után utazik és nem lehetek ott! -sóhajtottam.

-Hova is? -kérdezte apa.

-Ha jól tudom Tokióba. -válaszoltam.

-Jaj, Min Ah drágám! Az egyetlen ember, aki mindenkinél jobban ismer és az egyetlen barátod is elmegy! -szomorkodott anya.

Ez után hallgattunk. A csöndet egy doktor törte meg, és közölte, hogy megszeretnének vizsgálni. Így anyáéknak menniük kellett. Elköszöntünk egymástól és el is mentek.

Megvizsgált az orvos és  rögtön ki is ment az ajtón. Egyedül maradtam. Jung Shin holnap után utazik, én meg itt fekszem a kórház egyik ágyában, kificamodott bokával. 

"Ááááh!! Ha nem engednek el holnap, akkor meg fogok szökni." Ezt nem gondoltam komolyan. Hogy lehet megszökni egy kórházból?? De tenni fogok azért, hogy elengedjenek.

-Bejöhetek? -jött egy ismerős hang az ajtó felől. Automatikusan "igen!"-t mondtam. Kár volt.

Nem kis meglepetésemre Gi Kwang lépett be az ajtón.

-Azta! Nem is tudtam, hogy érdekel mi van a Félvérrel! -mondtam szemrehányóan.

-Mi van?? Miről beszélsz?? Milyen "Félvér"?? -értetlenkedett.

-Amnéziában szenvedsz?? Mert akkor szólok az egyik orvosnak és ide feküdhetsz a mellettem lévő ágyba. Ja, nem. Te nem akarsz egy ilyen mellett lenni, mint én! -aláztam. -Emlékezz csak vissza, mit mondtál Hyun Sik-éknek a múltkor! -kiabáltam rá és egy ápoló nő jött be, hogy ne kiabáljunk, mert más pihenni szeretne. Motyogtunk egy "Elnézést!" félét, aztán az ápolónő kiment.

-Honnan tudsz erről?? Hyun Seung mondta? Tényleg! Láttam jól el vagytok...

-Ne tereld a szót Gi Kwang! A saját fülemmel hallottam. -mondtam a szemébe nézve. -Hogy mondhattál ilyet?? -akadtam ki teljesen.

-Te ezt nem értheted! -rázta a fejét.

-Mit, azt, hogy végig hazudtál nekem?? Miért nem tudtad már az elején elmondani, hogy nem bírsz?? -küszködtem a könnyeimmel. -Miattad szegény Jung Shin vállán kellett sírnom! De ezt miért is mondom  el neked, úgy sem érdekel és te sem mondasz el semmit! -itt már zokogtam.

-Figyelj! Sajnálom! Tudod? Nagyon sajnálom! De... Ne itt beszéljük ezt meg, oké? -nézett rám aggódóan. Leült mellém az ágyra.

-Menj innen! -lökdöstem a meglévő erőmmel le az ágyról, de ő csak szomorú mosollyal ült az ágyamon és nem mozdult.

-Ne izgasd fel magad, mert még nagyobb kárt teszel magadban és nem mehetsz haza! Pihenned kell! -fogtam meg a vállam és lefektetett a párnára.

Sírtam, a könnyeim patakokban folytak.

-Az előbb azt mondtad, Jung Shin vállán sírtál?? -kérdezte.

-Igen, ő az egyetlen igaz barátom!

-Akkor azért mondta...-gondolkodott hangosan.

-Mit? -törölgettem a könnyeim.

-Semmit.

-Már megint hazudsz! -förmedtem rá.

-Na jó! Azt mondta, hogy ha ennél is jobban megbántalak, akkor búcsút mondhatok neked és neki is. De ekkor még nem tudtam miért mondja ezt. -adta be a derekát.

-Ooh. De hogy érted azt, hogy azt mondta neked, "neki"?? -kérdeztem. -Ti ismeritek egymást??

-Igen, a múltkor bandázunk és amikor szóba jöttél, nem mondott semmit és nem sokkal utána el is ment. Este meg azt mondta, hogy ne merjelek még egyszer megbántani. Hát, kb. ennyi. -mondta.

Bejött egy ápolónő és mondta, hogy vége a látogatási időnek, így Gi Kwang nak mennie kellett. Még egy utolsót mosolygott, majd barátságosan összeborzolta a hajam és elment.

Újra egyedül maradtam a gondolataimmal.

"Jung Shin képes volt ott hagyni a celeb haverjait miattam?? És a csók?? Akkor ez nem csak úgy megtörtént, hanem jelentett is valamit?? Megfenyegette az érdekemben Gi Kwang-ot?? És egyáltalán honnan ismerik egymást?? Vagy mióta?? Vagy minek a kapcsán??"

Ahogy gondolkodtam, felcsörrent a telefonom.

-Szia! -szóltam bele.

-Szia! Hogy érzed magad? Hallottam kórházba kerültél. Minden rendben?

-Jung Shin! Épp rád gondoltam!

-Ennek örülök.- mondta.

-Képzeld! Ma egyedül maradtam Gi Kwang-gal és számon kértem. -kezdtem az élmény beszámolóm.

-Hm..

-Azt nem mondta meg, hogy miért mondta ezt, de valami mást igen...

-Hogy szeret?? -dramatizálta a helyzetet.

-Azt, hogy ismeritek egymást. -hagytam figyelmen kívül a beszólását.

-Valóban.

-Azt mondta megfenyegetted és hogy amikor bandáztatok, szóba jöttem, te hallgattál, majd nem sokkal később elmentél.

-Igen, ez így történt.

-Akkor jöttél hozzám. És gondolom nem tudtad, hogy tudom, mit mondott Gi Kwang, ezért nem is mondtad el, hogy ismeritek egymást. De... a csók... változtatott a nézeteimen!

-Igen. Az a csók... Először csak feszültségoldónak indult, de amikor megtörtént... Nos, nekem is változtatott a "nézeteimen". -mondta őszintén.

-Köszönöm! Szeretnék megköszönni mindent,amit értem tettél.

-Nincs mit. -lépett be az ajtón Jung Shin.

-Te mit keresel itt?? Már vége a látogatási időnek...

-Itt dolgozik az egyik haverom. -vonta meg a vállát.

-Jaa! És a haverod nem akarja elárulni, hogy mikor engednek haza??

-Nem. -sóhajtott.

-Tudod, nagyon örülök, hogy most itt vagy!

-Én is. Vagyis annak, hogy veled vagyok. -nevetett, aztán leült mellém az ágyamra.

-Most akkor mi van? Most mi... együt...

-Nem tudom. Ha szeretnéd, akkor igen. -mosolygott.

-Szeretném, hát persze, hogy szeretném, de holnap után utazol és mi lesz velem nélküled??

-Ó! Tényleg, ezt el is felejtettem. Nem utazok el. Itt maradok a kirándulás végéig, aztán majd meglátjuk mi lesz!

-Jaj, de jó! -ugrottam a nyakába. Ő is átölelt és nyomott egy puszit a homlokomra. Ez után még sokáig beszélgettünk, aztán elnyomott az álom.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Nagyon megbántam, azt amit mondtam Min Ah-ra. Nem akartam megbántani, csak kiszaladt a számon.

Most, hogy kórházban van a próbák olyan üresek, mint az előtt, hogy Min Ah idejött. A srácok is hiányolták. Yo Seob már tiszta depressziós volt, mert nem nevettünk a viccein. Nem nevettünk, mert azzal voltunk elfoglalva, hogy Min Ah-ért szurkoljunk.

"Nincs komoly baja, de az agyrázkódásból bármi lehet és a tegnapi veszekedésünk után, ha nagyon felidegesítette magát, akkor... Nem, nem engedem"

Inkább elmentem hozzá.

10. My Life

  A következő napokban hoztak-vittek. Plázába, sminkeshez, kozmetikushoz, a koreográfushoz, fodrászhoz, Hyun Seung-hoz... 

 Ez úgy nézett ki, hogy délelőtt és kora délután hurcolásztak, a délután hátra lévő részében, pedig Hyun Seungg-gal kallatt lennem. Beszélgetnünk kellett és minél több dolgot megtudni a másikról. Néha lelkizés is volt, de ezeket randszerint megszakította Yo Seob, vagy Du Jun, vagy éppen az, hogy Lee Gi Kwang arra járt (bejött a szobába, odaköszönt nekünk, vagy beszélgetni kezdett velem. Ez elég furcsa volt, mintha nem is semmit rólam.)

  Hyun Seung-gal teljesen össze haverkodtunk. Nagyon sok mindent megtudtam róla és ő is rólam. Elmesélte, hogy hogyan fedezték fel, mesélt a kiskoráról, az iskolában elért eredményeiről, és TANÁCSOT kért TŐLEM, mert tetszik neki egy lány és nem tudja, hogyan kell udvarolni. Hát, erre csak azt udtam mondani, hogy nem mondjon semmit meggondolatlanul neki.

Meghallgattam, meghallgatott.

  Beszéltem neki az én iskolá(i)mról, a gyerekkoromról. Annál a résznél, amikor Magyarországról meséltem, leragadt. Annyira érdekelte, hogy nem hagyott másról beszélni és így egy órán keresztül erről kellett beszélnem. (A szülő falumról, a fővárosról, történelmi személyekről,-eseményekről, a divatról, az írókról, a költőkről és még egy csomó mindenről.)

  Nagyon örültem, hogy Hyun Seung lett Gi Kwang helyett. Csak jót tudok róla mondani. Mikor a szerkesztőség mondta, hogy nem lesz több fényképezés, egyszerre lélegeztünk fel Hyun Seung-gal és kezdtünk el nevetni.

  Ezután jöhetett az, hogy az egész bandával kellett töltenem a szabadidőmet. A többi srác nagyon aranyos volt. Ők is minden sztorimat ecseteltek vagy kiveséztek. Egy dolgot viszont a Hyun Seung-gal és a többiekkel való beszélgetésem során sem hoztunk fel.

"Gi Kwang és Én"

Egyik este a CUBE Caffe-ban beszélgettünk, amikor megcsörrent a telefonom.

-Na, mi van Gwiyomi(=aranyos)? Már egyből a K-POP legvonzóbb tagjával kezdesz??

-Han Seung Yeon?? -kérdeztem a telefonba.

-Naná! Miért, ki hív még "Gwiyomi"-nak?? -tette fel a költői kérdést.

A fiúk amint meghallották Seung Yeon nevét, összenéztek (Gi Kwang-on kívül), és sugdolózni kezdtek. Felálltam az asztaltól és kimentem a kávézó teraszára.

-Juj! Seung Yeon! Hogy vagy?? -kérdeztem. -Hogy alakul a karriered?

-Köszönöm jól. És szerintem jól alakul a karrierem is, mert egyre több a fellépés. -nevetett. -Mi van Gi Kwang-gal? -tette fel a kérdést, amitől a legjobban féltem.

-Hát.. ezt inkább tőle kéne megkérdezned! Én most éppen semmit nem értek vele kapcsolatban...

-Oh! -értett meg. -Akkor sajnálom, hogy felhoztam. -mondta szomoróan. -Amúgy gratulálok a versenyhez! -jutott eszébe.

-Köszönöm. -mondtam és belekezdtem a verseny elmesélésébe, aztán letettük és vissza mentem a srácokhoz.

-Várj! Te, most...Ismered Han Seung Yeon-t a KARA-ból?? -kérdezte Dong Woon.

-Igen, Ő volt az első barátom itt, Dél-Koreában. -bólogattam.

-Hűha! Az a csaj... -mondta Yo Seob. -Annak minden jól áll! -ábrándozott tovább.

  Na, ekkor elszabadultak a fantáziák és engem, Jun Hyung-ot és Gi Kwang-ot felváltva faggattak, hogy régen is ilyen csinos volt-e. Mi erre összenéztünk és csak megvontuk a vállunkat.

  A fiúk tovább fantáziáltak és már kezdtem magam kínosan érezni. Furcsábbnál furcsább ruha összeállítások hangzottak el, én meg csak pislogtam. Egy félóra fantáziálás után megállapodtak egy rockosabb összeállításban.

A fiúk nagyon cukik voltak, bár azt nem értettem, hogy Gi Kwang-ot miért érdekelték a sztorijaim, amikor azt mondta,nem érdeklem őt...

~Lee Gi Kwang szemszöge

Na, most már tényleg elegem van az érzésekből! Amikor Park Min Ah megérkezett, örültem. Aztán, mikor eszembe jutott, amit mondtam róla, lehervadt a mosoly az arcomról. De aztán, amikor beszélgettünk vele a srácokkal, előjöttek az emlékek és megint örültem.

"Ááh!! Azt hiszem nem fogok semmit csinálni hétvégén!"-gondoltam és így is tetem. Hétvégén nem mentem sehova. Gondolkodtam, átgondoltam mindent. Elmélyedtem a gondolataimban, amikor Hyun Seung leült mellém az ágyra.

-Min gondolkodsz?? -kérdezte.

Most megfogott. "Mondjam neki azt, hogy azon, mit érzek Min Ah iránt??" Ezt nyilván nem tehettem, hiszen ő is táplál némi érzelmet Min Ah iránt Akkor azt mondjam, hogy "semmin"?? Hazudni sem akarok. Inkább ezt válaszoltam:

-Az érzéseimen.

-Az érzéseiden?? Depis vagy?? -kérdezte aggódóan.

-Nem vagyok depressziós, csak éppen nem tudom mit érzek...

-Min Ah iránt?? -fejezte be a válaszom. Ilyen nincs! Ezt hogy találta ki??

-Ez...Ezt.... Honnan tudtad?? -pislogtam rá hitetlenkedve.

-Azt mondod a BTOB tagjainak, hogy csak munkatárs...Aztán virulsz, mert ideköltözött és tereled a szót, ha szóba jön, vagy jönne... Ez elég nyilvánvaló. -magyarázta.

-Igen de az biztos, hogy nem szeretem, csak mint egy barátot.

-De akkor miért mondtad, hogy ő nem több, mint egy munkatárs, mint az összes többi eddigi lány?? -kérdezte.

-Mert összezavarodtam. Szép lány és ez neked is feltűnt. Láttam, amikor beszélgettetek. Nem akarok közétek állni!

Bólintott, hogy megértette. Már indult volna ki a zobából, amikor:

-Hé! Várj! -kiáltottam utána. -Nem tudod, hogy Jung Shin mit értett az alatt, hogy "Min Ah-t ennél is jobban megbántsam"??-kérdeztem.

-Mikor mondta...

-Az lényegtelen! -szakítottam félbe.

-Nem tudom, és azt sem, hogy honnan tud Min Ah érzéseiről. -vonta meg a vállát. Ezzel ott is hagyott.

Akkor meg van, hogy mit érzek!

9. My Life

  Nem válaszolt, hanem újra felemelte a fejem és letörölte a könnyeim. Neki támasztotta a homlokát az enyémnek, a tincsei előrehullottak. Mélyen belenézett a szemembe. Láttam a csillogást a szemében és azt, hogy mosolyog. Megint le akartam hajtani a fejem, de akkor....

Jung Shin szemei... A csillogás a szemében... A fátyolos tekintete...

Becsukta a szemeit, így én is becsuktam. Láttam, ahogy az ajkai megremegtek és...

Megcsókolt!

  Ez a csók... Ahogy az ajkai finoman az enyémekhez értek, mintha az ajkaimhoz ragadtak volna. A kezei lassan a karomhoz értek... Leírhatatlan érzés volt. Egyáltalán nem szégyelltem, hogy megcsókolt, és azt sem bántam meg, hogy viszonoztam. Igen, viszonoztam. Ettől a csóktól rájöttem, hogy nem kel nekem Lee Gi Kwang és a kijelentései. Én boldog vagyok nélkülük is, hiszen van nekem egy Lee Jung Shin-em, aki végig velem volt és éreztette velem, hogy nem vagyok egyedül.

Végre van egy ember, aki szeret és... És elutazik.

  Ez a csók nem tartott sokáig, mert csengettek és "szétrebbentünk". A csengetés után Jung Shin szedelőzködni kezdett, aztán elment. Utána rohantam, mire ő csak hátrafordult és küldött felém egy mosolyt. Nem mondott semmit csak elment...

  A menedzser jött értem egy stylist-tal. Egy plázába mentünk. Én még sosem jártam ekkora plázában, mint ez. Kb. 200 üzlet volt benne. Egyik üzletből a másikba járkáltunk és szebbnél szebb ruhákat próbáltam fel. végül egy lolita fazonú, lilás szoknyában, szegecses vállú, fehér pólóban és szintén szegecses, fekete magassarkú cipőben állapodtunk meg. Nekem nagyon tetszett, bár szerintem a magyarországi divat őrültek kinevetnének benne.

De ez Dél-Korea!!

  Na, mindegy. Visszamentünk a cuccaimért  és aztán mehettünk a CUBE-ba. Lee Gi Kwang tegnapi vélemény beszámolója miatt kicsit szorongva vártam, hogy megérkezzünk. Vártam, hogy összeszedjük Gi Kwang-ot és menjünk  megcsinálni a közös képeket. Amikor felmentünk Gi Kwang-ért, közölték, hogy Hyun Seung lesz Gi Kwang helyett a főszereplő a klipben. Azt nem mondták miért, csak azt, hogy szerintük Hyun Seung-gal jobb lenne a klip. Végül is nekem teljesen mindegy volt. Vagy egy olyan emberrel leszek lefényképezve, aki hazudott és elárult, vagy egy olyannal, akiről csak annyit tudok (az alapvető dolgain kívül), hogy elsőre nem tetszettem neki.

  Két kép készítése között, amikor nem mondták, hogy álljak be a következő képhez, akkor vagy egyedül voltam, vagy Hyun Seung-gal beszélgettem.

-Hogy-hogy nem Gi Kwang a főszereplő? -érdeklődtem.

-Háát... Azt kérte nem mondjam el....

-Én sejtem. -mondtam és agy nagyot sóhajtottam.

-Nem tudom, te mit tudsz, de szerintem te egy szuper lány vagy és nem kéne miatta szomorkodnod.-vigasztalt.

-Köszönöm. Én is ezen vagyok. A minap is az egyik barátommal voltam, aki hát... Könnyített a dolgokon, de egy másikon nehezített.

Hyun Seung erre csak megértően bólintott. Nem beszéltünk azon a napon többet. Késő délután, amikor visszamentünk a CUBE-ba, elkísértek a koleszbe, megmutatták a lakásom és segítettek bepakolni a cuccaimat.

Este, mikor már egyedül voltam, átgondoltam a napom.
"Jung Shin nem mondott ugyan semmit, de ebbe a csókba beletette minden érzését és minden gondolatát."

Mi lesz velem, ha elmegy?

~Lee Gi Kwang szemszöge

  A bandázás jól sikerül. Nagyon sokat nevettünk, sztoriztunk és... ettünk. Hát ja. Ez így elég furán hangzik, de Yo Seob és Il Hoon sokat evett. Minden "fiús" dolgot megbeszéltünk és hanyagoltuk a K-POP-os dolgokat. Szerencsétlenségemre a CNBlue-t is érdekelte a Park Min Ah-s történet.

-Nem hiszem el! Hagyjatok már ezzel a lánnyal! Nincs semmi köztünk. -mondtam már 1000-redjére.

-De nem lehet, hogy a lány... Talán... -próbálta kifejezni magát Sung Jae.

-Remélem nem! -ráztam meg a fejem.

-De most miért?? Szép lány és jó barátok vagytok. -mondta Yong Hwa.

-Mert nem! -zártam le a témát. -Majd a mi kis Hyun Seung-unk felszedi. -veregettem meg a vállát.

Jung Shin ezután nem szólt többet és nem sokkal később el is ment. Azt mondta, van egy kis elintézni valója.

  Nélküle folytattuk a beszélgetést. Majd egy óra múlva vissza kellett menünk a CUBE-ba, hogy Hyun Seung-ot el tudják vinni a fényképezésre. Amíg Hyun Seung-ot vártuk meghallgattuk Jun Hyung rap szövegét, amit írt. Annyira bírom az írásait! Tele van érzésekkel, szenvedéllyel és elgondolkodtató dolgokkal.

  Késő délután kaptam egy sms-t Jung Shin-tól. Azt írta, menjünk el egy nyugodt helyre, mert mondoni akar valami nagyon fontosat.

-Szia! -köszönt.

-Szia! -köszöntem vissza.

-Tudom, hogy ezt a dolgot már lezártad, de muszáj mondanom valamit ezzel kapcsolatban. -mondta. Majdnem 2 méterre állt tőlem és nem jött közelebb. Bólintottam.

-Az a lány.... a legjobb barátom... Szóval nem akarom, hogy még ennél is jobban megbántsd! Mert, ha igen, akkor örökre búcsút mondhatsz neki és nekem. -tért a tárgyra.

-Hogy érted azt, hogy ennél is jobban megbántsam? -értetlenkedtem.

-Nagyon jól tudod! -mondta, sarkon fordult és elment.

  Este Hyun Seung is nagyon titokzatos volt. Nem mondott semmit a fényképezésről. Fogalmam sincs, hogy mivel bánthattam meg Min Ah-t. (Hyun Seung is miatta volt ilyen.)

8. My Life

  Előző este még haza engedtek, hogy összepakoljak (mert 2 hétig a CUBE egyik lakásában fogok lakni). Össze kellett szednem mindent, amit 2 hétig nem nélkülözhettem.

Délután 5 óra körül jöttek értem, addig a délután nagy részét Lee Jung Shin-nel töltöttem

-Most akkor nem is leszel suliban? -kérdezte Jung Shin.

-Nem, szóval...nem látjuk egymást. -sóhajtottam.

-De, a jövő héten elutazok! -mondta szomorúan.

-Tudom, és mindenképpen ott leszek a mielőtt felszállnál! -biztosítottam.

-Ááh... Ez így nem jó! Annyi mindent szeretem volna még megbeszélni veled.

-Jaj! Akkor a fontos dolgokat beszéljük meg most! Még van időm az indulásig! -biztattam.

-Jó. Akkor... Te most Lee Gi Kwang barátnőjét fogod játszani. Igaz? -hangzott el a legelső fontos téma.

-Igaz. -bólintottam.

-De az életben is a barátnője vagy? -kérdezte mélyen a szemembe nézve.

-Nem, dehogyis! -ráztam a fejem.

-Mi a véleményed róla?

-Nem tudom... -legördült egy könnycsepp az arcomon. -Tegnap láttam, ahogy a BTOB egyik tagjával kiabál és hallottam, hogy azt mondja neki, hogy ÉN nem érdeklem őt, csak egy munkatárs vagyok, és azt mondja, hogy (idézem): "És különben is! Félvér!"

Itt már nem bírtam, neki dőltem Jung Shin mellkasának és zokogtam. Egyrészt azért, mert Lee Gi Kwang átvágott, másrészt pedig, mert már nem biztos, hogy Jung Shin utazása után fogunk még találkozni.

  Jung Shin megsimította a hajam. Felemeltem a fejem, mire ő letörölte a könnyeim. Még sosem értékeltem ennyire, hogy velem van, mint most. Ha kívánhattam volna valamit, akkor az az lett volna, hogy ne utazzon el és maradjon velem.

-Ne menj el! -szólaltam meg. Erre nem mondott semmit, hanem.....

~Lee Gi Kwang szemszöge

A tegnapi kiakadásom után tényleg úgy éreztem, hogy semmit nem jelent a számomra Min Ah.

Azután, hogy Hyun Seung azt mondta tetszik neki Min Ah, teljesen összezavarodtam. Nem akartam összefutni vele, és szemkontaktust sem szerettem volna tartani vele. Nem tudtam elképzelni ezt a klipet ilyen nézetekkel, ezért a rendezőhöz mentem.

-Kérem, Hyun Seung legyen helyettem a főszereplő a klipben.-mondtam.

-Miért mondod ezt?-kérdezte a rendező.

-Mert... Mert én nem fogom tudni olyan jól eljátszani és még nincs késő szerepet váltanom.-érveltem.

-De, hát pont te javasoltad őt! -hitetlenkedett.

-Igen, akkor még jó ötlet volt.

-Akkor a lány megy...

-Nem! -szóltam közbe. -Ö marad!Azt nem bocsátaná meg nekem, és szerintem ezzel jót tennénk Hyun Seung-gal. -kacsintottam.

-Rendben, beszélek a feletteseimmel, és ha egyetértenek, akkor így lesz. -bólintott.

Amíg ennek a változtatásnak a megerősítésére vártunk, el kellett kezdenünk egy új dalt. (Nincs megállás.) Mivel Jun Hyung saját ,magának írja a szövegét, nem zavarhattuk. A többiekkel így délelőtt elmentünk bandázni. Magunkkal hurcoltuk a BTOB-ot és meghívtuk a CNBlue-t is.

7. My Life

  Lee Gi Kwang tényleg betartotta az ígéretét. Ahogy haladtunk a CUBE épülete felé, ezt lassan fel is fogtam. Beléptünk az előtérbe és a menedzser szólt, hogy én velük jöttem.

Egyből a stúdió terembe mentünk, hogy szóljunk megérkeztem és kezdhetjük a videó klipet. Ezzel csak egy baj volt: nem tudtam mit kell csinálnom.

A rendező és a koreográfus már kitalálták mi lesz a szerepem a klipben. A szerep a következő volt:

• sétálni (lassan) a berendezett szobában
• nézegetni a képeket (amiket később csináltak meg és raktak a helyükre)

  Egyenlőre ennyit kellett megtanulnom. Közben megérkezett a BEAST összes tagja. Bemutatkoztunk egymásnak, bar már ismertem őket a tévéből meg az újságokból, és ő is ismertek engem abból a bizonyos cikkből.

-Azta! Szóval te vagy te vagy az a lány, aki miatt lekapták Gi kwang-ot a lesifotósok? -mondta Son Dong Woon.

-De élőben szebb! -jelentette ki Yang Yo Seob két falat között. Ha jól láttam fánkot evett. -Igaz Hyun Seung? -nézett Jang Hyun Seung-ra és vállba bökte. Nem értettem miért mondta ezt, és az értetlenségem látszódhatott az arcomon, mert Jun Hyung ezt mondta:

-Amikor megláttunk az újságban, Hyun Seung-nak nem tetszettél. De szerintem most megváltozott a véleménye. -bököt Hyun Seung felé, aki tátott szájjal meredt rám.

Megnéztem a fiúk koreográfiáját és meghallgattam a dalukat. Hihetetlen, hogy így mennyivel másabb érzés hallani a dalt, mint mondjuk egy koncerten, vagy tévéből. A dalba tett érzelmek magával ragadtak és csak azt vettem észre, hogy patakokban folytak a könnyeim.
-Mi a baj? -kérdezte udvariasan Du Jun.
-Semmi, csak annyira szép ez a dal! -mondtam a könnyeimet törölgetve.

-A jövő héten már te is a részese lehetsz. -simította meg a vállam és visszament a többiekhez.
A következő utáni napoktól én is sztárnak érezhettem magam.

~Lee Gi Kwang szemszöge

  Örültem volna, ha a CUBE-hoz vezető út lassabban telne. Szerettem volna még nézni, ahogy Park Min Ah érdeklődve hallgatja a menedzserünk útmutatóját.

Amikor bementünk az előtérbe, láttam, hogy minden jelen lévő ember minket néz és rólunk sugdolózik.Amikor felértünk a stúdióba, szerettem volna még pár szót váltani Min Ah-val, de Hyun Seung félre hívott.

-Ő az a lány...az újságból? Nem is így nézett ki.-mondta.

-Pedig Ő az. -válaszoltam.

-Figyelj, sajnálom, hogy kétségbe vontam az ízlésedet! Ez a lány tényleg szép! -mondta őszintén.

-Igen az. Tetszik?

-Hát...az előbb beszéltünk vele...és nagyon....szimpatikus.

  Odanéztem Min Ah-ék társaságához . Éppen Du Jun-nal beszélgetett. hát, úgy látszik megkedvelték. Ezt örömmel vettem tudomásul, mert így könnyebb lesz a vele való munka.

Elénekeltük a dalt, meg eltáncoltunk a koreónkat, és megláttam BTOB kíváncsi tagjait. Odamentem hozzájuk.

-Szóval ő az a bizonyos lány. -mondta Yook Sung Jae

-Igen, Ő. De nem beszéljetek már úgy róla , mintha lenne köztünk valami, mert nincs. Ő is csak egy munkatárs, mint a többi lány. -vázoltam a szitut.

-Ja, persze! Azért futkostál miatta tegnap. -kontrázott Lim Hyun Sik.

-Jaj, hagyjál már! Engem nem érdekel ez a csaj, és különben is! Félvér! -védtem magam.

-Ugyan! Akkor miért mondtad azt a menedzsernek, hogy csak ma jöhet?? -kérdezte Lee Min Hyuk.

-Mert az egyik haverom csapattársa volt és nem akartam, hogy emiatt veszítsenek. -magyaráztam tovább a dolgot.

-De ugye tisztában vagy vele, hogy most mindig vele kell lenned!

-Azt azért nem mondtam, hogy utálom. Ő egy régi barát és ennyi! -zártam le a dolgot és ott hagytam őket.

Jó lehet, hogy a találkánkon úgy írtam le, mintha tetszene, de ez nem igaz, csak annyi, hogy már nem az a ragyás képű kis lány, mint volt!