-Te meg mit ugrálsz? -érdeklődtem.
-Hát mit?? Azt, hogy visszajöhetsz hozzánk és végre nevethetünk a vicceimen! -ugrált tovább.
-Miért, eddig nem nevettetek?
-Nem! Tudod mennyire aggódtunk? Én majdnem depis lettem, mert nem nevettünk! -mesélte.
-Óh! Hát, sajnálom, nem kellett volna miattam aggódnotok! Nem volt komoly bajom. -néztem rá kedvesen.
-Nem kellett volna??????? Te vagy az első lány, akit nem csak munkatársnak veszünk, hanem barátnak! -förmedt rám. Végre abbahagyta az ugrálást.
-Jó. Oké, megértettem. -nevettem el magam. "Ezek szerint a barátjuk vagyok!" -Mehetünk? -kérdeztem.
-Hova?kérdezte értetlenül. -Jaa! A koleszba! Naná! De ugye megállunk a büfénél! Nagyon éhes vagyok!
-Igen, megállunk, De nem ettél még?? -csodálkoztam.
-De, ettem "kimchi"-t, kétszer.
-Hát... Oké... Nem tudom, hogy mekkora gyomrod van, de az biztos, hogy nagyobb, mint nekem.
Ő erre csak megvonta a vállát és indulhattunk.
Útközben megálltunk a büfében és Yo Seob bevásárolt. Amikor beértünk a CUBE aulájába, a BEAST többi tagja szó szerint letámadott és majdnem felborultunk, olyan erővel jöttek nekem.
-Végre! Már annyira hiányoztál! -roppantott össze az ölelésével Du Jun.
-Én is örülök nektek, de azért nem kéne összetörni, mert megint mehetek vissza a kórházba. Du Jun!! Megfojtasz! Engedj el! -szóltam rá.
-Ja, bocs! -engedett el.
-Gyere! Bemutatunk valakiknek! -húzott maga után Jun Hyung.
-Oké! Megyek már, ne ráncigálj!
Nem tudtam kiknek mutatnak be, de megnyugtatott, hogy azt mondják a másik felek sem tudják...
-Min Ah, ők itt a CNBlue. Mondtam, hogy bemutatunk nekik! Ma elméletileg Tokióba utaztak volna, de a basszus gitárosnak kötelező részt vennie egy iskolai rendezvényen. -ismertette a történetet Jun Hyung. -Aki a mi Gi Kwang-unk legjobb haverja. -tette hozzá csak úgy mellékesen. Hát jó, akkor ezzel a taggal sem fogok jó kapcsolatot tartani.
-Aha, értem. És ki a basszus gitáros? -érdeklődtem.
-Ő most...
-Itt vagyok!
Megállt bennem az ütő. Nem hiszem el! Ő is hazudott és ráadásul a legjobb haverja...
-Jung Shin? -kérdeztem tágra nyílt szemekkel.
-Min Ah! Te mit keresel itt??
-Engem mutatnak be a CNBlue-nak.
-Ááh! Nem így akartam, hogy megtudd! -rázta a fejét.
-Mit is?? -kérdeztem, mintha nem tudnám miről van szó.
-Hát azt, hogy a CNBlue bassz gitárosa vagyok és hogy valójában miért mentem volna Tokióba. -mondta.
-Azt reméltem, azt mondod majd, hogy csak azért vagy itt mert engem jöttél meglátogatni. De most, hogy tőled is hallottam...
-Mi a francért nem tudtátok elmondani, hogy őt mutatjátok be? -förmedt Du Jun-ra.
-Honnan kellett volna tudnunk, hogy baj lesz és, hogy ismeritek egymást? -értetlenkedett.
-Ne Du Jun-t hibáztasd! Neked nem kellett volna HAZUDNOD!! -emeltem fel a hangom, amit nem szoktam.
-De én el akartam mondani csak.... -próbálkozott Jung Shin.
-Csak akartad! Nos, fiúk örültem a találkozásnak! -néztem rájuk kedvesen. -Jung Shin! -pillantottam rá csalódottan és felrohantam a lakásomba.
Magamra zártam az ajtót és bedőltem az ágyamba. Még sosem sírtam így Jung Shin miatt, mint most.
"Ő is hazudott! Ááh senkihez nem fogok szólni Yo Seob-on és Hyun Seung-on kívül!"
~Lee Gi Kwang szemszöge
Azután, hogy megláttam Min Ah-t és Jung Shin öhm....csókolózni, nem szóltam egy szót sem és nem mentem sehova a forgatáson kívül. Hyun Seung-ék hívtak, hogy menjek velük bemutatni Min Ah a CNBlue-nak, de nem volt kedvem hozzá, így otthon maradtam, mondván rosszul vagyok.
Aztán jött egy hívásom és mivel az illető nem hagyott békén, így rászántam magam és elmentem vele kávézni.
-Hogy alakul a karriered Seung Yeon? -kérdeztem
-Jól! Bár már kezd elegem lenni a magas sarkúból. -mondta.
-És ez hogy jön a karrieredhez? -értetlenkedtem.
-Sehogy!- nevetett. -Min Ah hogy van?
-Hát... Szerintem jól. Tegnap már nevetett. -mondtam szomorúan.
-Ennek nem is örülsz?
-De igen, csak... Pont Jung Shin?? -gondolkoztam hangosan.
-A CNBlue-ból? -kérdezte. -Mi van vele?
-Tudod... Min Ah és ő... Végül is megértem! Azok után, amiket mondtam róla...
-Ajj már! Úgy mond, hogy én is értsem!
-Jó. Még a múltkor kiszaladt a számon valami, ami megbántotta és Jung Shin vállán sírta ki magát. Aztán történt a baleset, elmentem hozzá meglátogatni, de nem úgy sikerült, ahogy akartam, mert csak kiabált velem, így hát hazajöttem. Másnap viszont visszamentem hozzá, de amikor kinyitottam az ajtót... Jung Shin és Min Ah... Szóval.... Csókolóztak... -mondtam elfojtott hangon.
-Á! Értem, és most ezért vagy ilyen.
-Igen. -bólintottam. -Szerinted... Lehet, hogy én is ...
-Ha ennyire kikészültél.... Biztos!
-Oh! Hát, köszönöm, hogy kirángattál a szobámból. Már majdnem depresszióba estem.
-Azt nem engedem! Szívesen! Aztán... Én neked szurkolok! Fighting! -mutatta felém a hüvelykujját
Elbúcsúztunk egymástól és indultam a lakásunkhoz. Mivel a mi lakásunk is a koleszban van, sokszor futottam össze Min Ah-val.
Sétálok a folyosó, amikor elfut mellettem egy lány sírva. Majdnem fellökött. Csak akkor láttam ki az, amikor befordult a folyosón. Min Ah volt az. A feje tiszta vörös volt a sírástól és a végtagjai remegtek.
utána rohantam, de mire odaértem, bezárkózott.
Be akartam menni hozzá, de nem nyitott ajtót. Ki kellett találnom valamit, hogy bejuthassak hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése