14. My Life

  Bezártam az ajtómat, hogy senki se jöhessen be. Bezuhantam az ágyamba, magamhoz vettem az mp4-emet és bekapcsoltam. Már nem is emlékszem, hogy mit hallgattam. Kopogtak az ajtón, de nem nyitottam ki, a nevemet kiabálta be egy ismerős hang, de nem foglalkoztam vele.

"Nem hiszem le! Jung Shin azt mondta, hogy a tovább tanulás miatt utazott volna Tokióba, nem azért, hogy egy bandával debütáljanak. Ja, és azt sem mondta, hogy annak az áruló Gi Kwang-nak a legjobb haverja. Ki vagyok bukva! Sikeresen álomba sírtam magam.

Reggel nem kis meglapatés ért. Nem voltam egyedül. Egy hazug aludt a kanapén, az ágy mellett.

-Hééé! Te!! Hogy jutottál be?? Mit keresel itt?? -kiabáltam.

-Mi?? Mivan? Én éppenséggel téged kereslek. Miért kell kiabálni? -kérdezte kómásan.

-Mert! Hogy jutottál be? Gi Kwang, mit képzelsz, kivagy te??

-Ha nem kiabálsz, mindenre válaszolok! -válaszolt pimaszul.

-Jó. -halkítottam magamon.

-Úgy jutottam, be, hogy lementem a portára és elkértem a pótkulcsot. Hogy mit képzelek? Azt, hogy most tisztázni fogom a dolgaimat. Hogy ki vagyok? Egy barát, aki legközelebb 6-szor átgondolja, hogy mit mond.

-Tisztázni? Halljam, hogy akarod tisztára mosni a neved?

-Úgy, hogy elmondom, miért mondtam ilyen "csúnyákat" rád.

-Na? -kézdett fogyni a türelmem.

-Tudod, nagyon örültem, amikor mondták, hogy te lehetsz a klipben. Aztán, mindenki azzal szekált, hogy Te meg én. Ezt akartam tisztázni, csak nem sikerült. Meg Hyun Seung is mondott valamit, amitől összezavarodtam... És hát ez lett belőle.

-Értem, de attól még... Összezavarodtál? -értetlenkedtem.

-Igen... Tudod, mostanában nem vagyok tisztában az érzéseimmel.

-Ezzel mire célzol?

-Arra, hogy... Aish! Ezt így nehéz elmagyarázni.

-Miért? Mi gátol?

-Az, hogy te és Jung Shin...

-Nem! Ne is említsd előttem ezt a nevet!

-Miért, mi történt? -kérdezte, aztán láthatta rajtam, hogy ez nem a legmegfelelőbb kérdés, ezért így folytatta:

-Inkább ne mondd el.

Bólintottam. Leült mellém és megfogta a kezem.

-Min Ah... Én... Nem! Nem megy! -engedte el a kezem.

-Mi? Mit szeretnél mondani? -kérdeztem, egy kicsit kedvesebben.

-Csak azt, hogy... -itt elhallgatott és elvette az mp-m. Nyomkodni kezdte, aztán megtalálta, amit keresett és elindította. Szeretem ezt a számot. Arról szól, hogy a srác szerelmes egy lányba, de a lány nem szereti őt.

-Ezt most miért indítottad el? -kérdeztem.

-Tudod miről szól?

-Igen..

-Akkor most képzeld el, hogy ez a srác én vagyok, a lány meg...

-Én. -fejeztem be a mondatát. -Akkor te most...

-Szeretlek! -nyögte ki végül.

Egy gombócot éreztem a torkomban, amitől nem tudtam nyelni. Ezzel a gombóccal addig küzdöttem, amíg el kezdtem sírni.

-Most miért sírsz? -kérdezte Gi Kwang.

-Hogy tehetitek ezt velem? -szipogtam.

-Mit? Min Ah, én nem akarlak választás elé állítani. Megértem, ha nem engem választasz. -mondta komolyan.

Megráztam a fejem és még jobban sírni kezdtem. Mit tegyek? Jung Shin hamarabb bevallotta, hogy szeret és utána hazudott, vagyis alatta. Gi Kwang először meggondolatlan dolgokat mondott, aztán vallotta be. De Jung Shin... Várjunk csak! Ő nem is mondta, hogy szeret.

Nem tudom hogy, vagy miért, de mire feleszméltem már Gi Kwang-ot öleltem. Visszaölelt és így ültünk egymás karjaiban. Cikáztak bennem a gondolatok, de nem tudtam hova tenni őket.
 Előző nap a menedzser szólt, hogy ma még nem kell mennünk Gi Kwang-gal a forgatásra, hanem pihenjünk, így együtt maradtunk a nap hátra lévő részében is.
Gi Kwang elmondta, hogy a rosszul lét az azért volt, mert meglátott engem és Jung Shin-t csókolózni, kijöttek rajta az érzések, ettől bedepizett és nem volt kedve semmihez. Meg úgy általában mindent elmondott, amit eddig titkolt. Örülök, hogy ezekre fény derült, mert így tiszta lappal kezdtük a barátságunkat.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Min Ah után rohantam, de mire odaértem már magára zárta az ajtót. Mindenféleképpen be kellett hozzá jutnom. Ja, a portás szerencsére a haverom, így bátran odamentem hozzá.
-Szia, Kwang Jo! Park Min Ah lakásának a pótkulcsa kéne. -mondtam.
-Miért? -kérdezte értetlenül.
-Mert... Magára zárta az ajtót és tud kijönni. -nyögtem ki a szerintem ész szerű választ.
-Jaa! Értem. Tessék. -nyomta a kezembe a kulcsot.
-Köszönöm.
Rohantam Min Ah lakásához. Megvártam amíg elcsöndesedik, aztán a lehető leghalkabban kinyitottam az ajtót. Ez annyira nem volt könnyű, mert a zár hangos kattanással nyílt ki. Min Ah szerencsére nem ébredt fel rá, így nyugodtan bemehettem hozzá. Min a macskák, olyan halkan lépkedtem az ágy felé, de ott megtorpantam.
A lány még mindig remegett a sírástól és szaggatottan vette a levegőt. Nem tudtam, mi történhetett, hiszen csak a CNBlue-val találkozott.
"Na, majd reggel megkérdezem."
Leültem az ágy melletti kanapéra és elaludtam. Éjjel egy párszor arra ébredtem, hogy Min Ah sír. Szerencsére csak álmában és nem kelt fel teljesen. Ilyenkor odamentem hozzá és simogatni kezdem az arcát. "Hihetetlen, hogy milyen gyönyörű, amikor alszik." Amikor az arcát simogattam, elcsöndesedett és a remegése is abbamaradt. Legközelebb már csak akkor ébredtem fel, amikor Min Ah kiabálását hallgattam.
-Hé! Te! Mit keresel itt? -mutatott rám.
-Mi? Mi van? Ja, téged. -mondtam.
Ez után kiderült, hogy Jung Shin-nel van valami gáz. Aztán... Elmondtam neki... hogy szeretem. Ő erre elkezdett sírni, de én biztosítottam róla, hogy nem kell válaszolnia közöttünk. Még mindig sírt aztán... megölelt. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Azt hittem elküld melegebb éghajlatokra, de nem. Inkább arra kért, hogy maradjak és beszélgessünk. "Úgy gondolom, most tiszta lappal kezdhetjük a barátságunkat."