Következő nap már be kellett mennünk Gi Kwang-gal a forgatásra, így legalább elvonta valami a figyelmemet Jung Shin-ról. Ja, gondoltam én.
-Annyira sajnáljuk, hogy rosszul sült el a dolog. Ígérjük jóvá tesszük! -ölelt meg Yo Seob.
-Nem! Ez egyedül az én hibám! Számolnom kellett volna minden lehetőséggel, és ráadásul gondolhattam volna, hogy ismeritek egymást, mivel egy gimibe jártok. -vállalta fel az egész balhét Du Jun.
-Semmi baj, fiúk! Egyszer úgy is kiderült volna. -mosolyogtam rájuk. -Csoportos öleléés!
A BEAST egyszerre ölelt meg, kivéve Gi Kwang-ot.
-Mi van Gi Ki? -kérdezte tőle Jun Hyung.
-Semmi, csak... Nem értem! Mi történt? -pislogott nagyokat.
-Fogatás indul: 10, 9, 8... -hallottuk a rendező hangját.
-Majd forgatás után elmondjuk! -kiabálta neki Hyun Seung.
-5, 4, 3... -számoltak tovább.
Gyorsan a helyemre szaladtam és kezdhettük a forgatást.
Csak ezt a jelenetet vettük fel 5-ször és még a többi jelenet is várt ránk.
-Jól van emberek! Mára ennyi elég! -kiáltotta el magát a rendező.
Hát, most megsajnáltam az összes előadót/bandát, akik MV-ket készítenek. Reggel 7-kor kezdtük és este 6-ig nem hagytuk abba. Szegény Yo Seob, majdnem megőrült, mert nem ehetett. Amikor mondták, hogy "Ennyi!", Yo Seob 2 másodperc már sehol sem volt. (Lerohant a büfébe.) A többiek is megrohamozták az étkezdét, de ők nem ekkora tempóban.
Így ment ez még egy hétig.
A következő hétvégén, amikor végeztem a vacsorával, megcsörrent a telefonomon az An Cafe- Maple Gunman. (Igen, J-Rock a csengőhangom.) Ez csak egyet jelenthetett...
"Jing Shin hív" villogott a kijelzőn. A szám egyre hangosodott, így fel kellett vennem.
-Igen? -szóltam bele közömbösen.
-Szia... Öhm figyelj! Nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem és azt is ami történt. Szeretném jóvá tenni. -mondta zavartan.
-Jung Shin oppa,miért kellett ezt csinálnod? Miért kellett eltitkolnod?
-Gyere ki és megtudod. -titokzatoskodott. -Ja, és hozz pulcsit! -tette hozzá. Szót fogadtam és felvettem egy vékonyabb pulcsit (Nem mondtak hideget mára), és kimentem.
Jung Shin egy sötétkék sportkocsi előtt állt és várt rám. A haja ki volt engedve, fekete bőr dzsekit és sötétkék csőnadrágot viselt. Na, igen. Emiatt (is) szerettem bele:
Ahogy ott ül az autón, kezeivel hátul megtámaszkodott, a szél meglebegtette a haját, ami a szemei elé esett. Ekkor következett az a mozdulat, amitől mindig elájulok.
Oldalra billentette a fejét és egy enyhe fejrándítással hátra lökte a haját.Ezután rögtön rám nézett. A pillantása, ahogy rám nézett...
-Szia! -mondta szomorú mosollyal. Ja, igen, mi most "rosszban" vagyunk.
-Szia! Csak, hogy tudd, csak azért jöttem ide, mert elméletileg barátok vagyunk. -mondtam.
Pajkos mosolyra húzta a száját.
-Gondoltam, gyere! -nyújtotta a kezét. Egy darabig haboztam.
-Hova...? -kérdeztem, mire megragadta a karom és az autóhoz húzott. Kinyitotta az ajtót, én meg beültem. Az anyósülésen ültem és Jung Shin behuppant a kormány mögé. Indította a kocsit.
Elindultunk és ezzel párhuzamosan elindul a zene lejátszó. A legtöbb szám rockosabb feldolgozás volt és voltak olyanok is, amikre ezelőtt azt mondtam, hogy soha nem fogom végig hallgatni, de így...
Ezer hála a zenének, mert így nem volt kínos, hogy nem szóltunk egymáshoz. Sötét volt az utcákon. a kivilágított útról letértünk az autópályára. Itt még sötétebb volt.
-Hova megyünk? -kérdeztem.
~Lee Gi Kwang szemszöge
Sajnos csak egy napot tölthettem együtt Min Ah-val. Utána már csak a forgatásokon láttam. Mióta bevallottam neki, hogy szeretem, egy kicsit szégyenlősebb lettem. Ez a fiúknak is feltűnt.
-Gi Kwang! Miért gombolod be a nyakadnál is az ingedet? -kérdezte Dong Woon.
-Mi közöd hozzá? -vágtam be a durcit.
-Ó! Most megbántottalak? Jaj, nem akartam! -gúnyolódott Dong Woon. Jun hyung hátba vágta, eztán el kezdtek röhögni és ott hagytak.
A tévéműsorokban, ahol szerepeltünk, mindig kellett "aegyo"-zni. Ez amúgy is kínos nekünk, de nekem most még nehezebb. Ezt közöltem is a műsor vezetőnek, vagyis azt, hogy nem tudok aegyo-zni, és egy kis vita után beleegyeztek abba, hogy ne kelljen.
Ezt a rajongók rossz néven vették és a 4. adásban már muszáj volt.
Hát, én olyan vörös voltam, mint a rák. Yo Seob-ék meg fulladoztak a röhögéstől. Jó nekik!
Du Jun többször bocsánatot kért Min Ah-tól a rosszul sikerült találkozó miatt. "Nekem miért nem modják el, hogy mi történt?"
A következő nap azt mondta, hogy majd forgatás után elmondják. El is mondták.
"Aigo! Akkor csak azért ölelt meg és sírt a vállamon, mert éppen én voltam ott?? Tudhattam volna, hogy nem bocsájt meg ilyen könnyen! Na, mindegy. Azért reménykedem. De ez annyira rossz, hogy a legjobb barátom barátnőjébe szerettem bele! Aish!"
~Min Ah, amit mondtam neked a múltkor... Az maradjon a mi titkunk! Előre is köszi, GK^^ ~írtam az sms-t.
~Rendben! ~jött a válasz.
Este Min Ah-val álmodtam. Újra álmodtam, azt amikor bevallottam neki az érzéseimet. De most egy másik alak is ült az ágyon és Min Ah-t simogatta. A beszélgetésünk ugyanúgy folyt, csak a szeretlek után hangos nevetést hallottam. Felismertem ezt a nevetést és ez nem volt másé, mint Jung Shin-é. Min Ah nem ölelt meg, hanem megcsókolta Jung Shin-t. Az álmomban összezsugorodtam és úgy néztem a jelenetet.
-Neeem! -kiáltottam és zihálva felébredtem. Felültem az ágyamon és ellenőriztem, hogy mindenhol ugyan akkora vagyok-e, mint amikor lefeküdtem. Szerencsére ugyanakkora voltam, és szerencsére csak álmodtam és Min Ah meg Jung Shin nem smároltak.
Szörnyű volt ez az álom. Remélem nem fog valóra válni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése