15. My Life

"Hihetetlen, hogy Gi Kwang szeret. Azt mondta, hogy nem sértődik meg, ha Jung Shin-t választom, de szerintem azért fájna neki. Aigo! Nem tudom mit tegyek!"

 Következő nap már be kellett mennünk Gi Kwang-gal a forgatásra, így legalább elvonta valami a figyelmemet Jung Shin-ról. Ja, gondoltam én.

-Annyira sajnáljuk, hogy rosszul sült el a dolog. Ígérjük jóvá tesszük! -ölelt meg Yo Seob.

-Nem! Ez egyedül az én hibám! Számolnom kellett volna minden lehetőséggel, és ráadásul gondolhattam volna, hogy ismeritek egymást, mivel egy gimibe jártok. -vállalta fel az egész balhét Du Jun.

-Semmi baj, fiúk! Egyszer úgy is kiderült volna. -mosolyogtam rájuk. -Csoportos öleléés!

A BEAST egyszerre ölelt meg, kivéve Gi Kwang-ot.

-Mi van Gi Ki? -kérdezte tőle Jun Hyung.

-Semmi, csak... Nem értem! Mi történt? -pislogott nagyokat.

-Fogatás indul: 10, 9, 8... -hallottuk a rendező hangját.

-Majd forgatás után elmondjuk! -kiabálta neki Hyun Seung.

-5, 4, 3... -számoltak tovább.

Gyorsan a helyemre szaladtam és kezdhettük a forgatást.

Csak ezt a jelenetet vettük fel 5-ször és még a többi jelenet is várt ránk.

-Jól van emberek! Mára ennyi elég! -kiáltotta el magát a rendező.

Hát, most megsajnáltam az összes előadót/bandát, akik MV-ket készítenek. Reggel 7-kor kezdtük és este 6-ig nem hagytuk abba. Szegény Yo Seob, majdnem megőrült, mert nem ehetett. Amikor mondták, hogy "Ennyi!", Yo Seob 2 másodperc már sehol sem volt. (Lerohant a büfébe.) A többiek is megrohamozták az étkezdét, de ők nem ekkora tempóban.

Így ment ez még egy hétig.

A következő hétvégén, amikor végeztem a vacsorával, megcsörrent a telefonomon az An Cafe- Maple Gunman. (Igen, J-Rock a csengőhangom.) Ez csak egyet jelenthetett...

"Jing Shin hív" villogott a kijelzőn. A szám egyre hangosodott, így fel kellett vennem.

-Igen? -szóltam bele közömbösen.

-Szia... Öhm figyelj! Nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem és azt is ami történt. Szeretném jóvá tenni. -mondta zavartan.

-Jung Shin oppa,miért kellett ezt csinálnod? Miért kellett eltitkolnod?

-Gyere ki és megtudod. -titokzatoskodott. -Ja, és hozz pulcsit! -tette hozzá. Szót fogadtam és felvettem egy vékonyabb pulcsit (Nem mondtak hideget mára), és kimentem.

Jung Shin  egy sötétkék sportkocsi előtt állt és várt rám. A haja ki volt engedve, fekete bőr dzsekit és sötétkék csőnadrágot viselt. Na, igen. Emiatt (is) szerettem bele:

Ahogy ott ül az autón, kezeivel hátul megtámaszkodott, a szél meglebegtette a haját, ami a szemei elé esett. Ekkor következett az a mozdulat, amitől mindig elájulok.

Oldalra billentette a fejét és egy enyhe fejrándítással hátra lökte a haját.Ezután rögtön rám nézett. A pillantása, ahogy rám nézett...

-Szia! -mondta szomorú mosollyal. Ja, igen, mi most "rosszban" vagyunk.

-Szia! Csak, hogy tudd, csak azért jöttem ide, mert elméletileg barátok vagyunk. -mondtam.

Pajkos mosolyra húzta a száját. 

-Gondoltam, gyere! -nyújtotta a kezét. Egy darabig haboztam.

-Hova...? -kérdeztem, mire megragadta a karom és az autóhoz húzott. Kinyitotta az ajtót, én meg beültem. Az anyósülésen ültem és Jung Shin behuppant a kormány mögé. Indította a kocsit.

Elindultunk és ezzel párhuzamosan elindul a zene lejátszó. A legtöbb szám rockosabb feldolgozás volt és voltak olyanok is, amikre ezelőtt azt mondtam, hogy soha nem fogom végig hallgatni, de így...

Ezer hála a zenének, mert így nem volt kínos, hogy nem szóltunk egymáshoz. Sötét volt az utcákon. a kivilágított útról letértünk az autópályára. Itt még sötétebb volt.

-Hova megyünk? -kérdeztem.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Sajnos csak egy napot tölthettem együtt Min Ah-val. Utána már csak a forgatásokon láttam. Mióta bevallottam neki, hogy szeretem, egy kicsit szégyenlősebb lettem. Ez a fiúknak is feltűnt.

-Gi Kwang! Miért gombolod be a nyakadnál is az ingedet? -kérdezte Dong Woon.

-Mi közöd hozzá? -vágtam be a durcit.

-Ó! Most megbántottalak? Jaj, nem akartam! -gúnyolódott Dong Woon. Jun hyung hátba vágta, eztán el kezdtek röhögni és ott hagytak.

A tévéműsorokban, ahol szerepeltünk, mindig kellett "aegyo"-zni. Ez amúgy is kínos nekünk, de nekem most még nehezebb. Ezt közöltem is a műsor vezetőnek, vagyis azt, hogy nem tudok aegyo-zni, és egy kis vita után beleegyeztek abba, hogy ne kelljen.

Ezt a rajongók rossz néven vették és a 4. adásban már muszáj volt.

Hát, én olyan vörös voltam, mint a rák. Yo Seob-ék meg fulladoztak a röhögéstől. Jó nekik!

Du Jun többször bocsánatot kért Min Ah-tól a rosszul sikerült találkozó miatt. "Nekem miért nem modják el, hogy mi történt?"

A következő nap azt mondta, hogy majd forgatás után elmondják. El is mondták.

"Aigo! Akkor csak azért ölelt meg és sírt a vállamon, mert éppen én voltam ott?? Tudhattam volna, hogy nem bocsájt meg ilyen könnyen! Na, mindegy. Azért reménykedem. De ez annyira rossz, hogy a legjobb barátom barátnőjébe szerettem bele! Aish!"

 ~Min Ah, amit mondtam neked a múltkor... Az maradjon a mi titkunk! Előre is köszi, GK^^ ~írtam az sms-t.

~Rendben! ~jött a válasz.

Este Min Ah-val álmodtam. Újra álmodtam, azt amikor bevallottam neki az érzéseimet. De most egy másik alak is ült az ágyon és Min Ah-t simogatta. A beszélgetésünk ugyanúgy folyt, csak a szeretlek után hangos nevetést hallottam. Felismertem ezt a nevetést és ez nem volt másé, mint Jung Shin-é. Min Ah nem ölelt meg, hanem megcsókolta Jung Shin-t. Az álmomban összezsugorodtam és úgy néztem a jelenetet.

-Neeem! -kiáltottam és zihálva felébredtem. Felültem az ágyamon és ellenőriztem, hogy mindenhol ugyan akkora vagyok-e, mint amikor lefeküdtem. Szerencsére ugyanakkora voltam, és szerencsére csak álmodtam és Min Ah meg Jung Shin nem smároltak.

Szörnyű volt ez az álom. Remélem nem fog valóra válni!

14. My Life

  Bezártam az ajtómat, hogy senki se jöhessen be. Bezuhantam az ágyamba, magamhoz vettem az mp4-emet és bekapcsoltam. Már nem is emlékszem, hogy mit hallgattam. Kopogtak az ajtón, de nem nyitottam ki, a nevemet kiabálta be egy ismerős hang, de nem foglalkoztam vele.

"Nem hiszem le! Jung Shin azt mondta, hogy a tovább tanulás miatt utazott volna Tokióba, nem azért, hogy egy bandával debütáljanak. Ja, és azt sem mondta, hogy annak az áruló Gi Kwang-nak a legjobb haverja. Ki vagyok bukva! Sikeresen álomba sírtam magam.

Reggel nem kis meglapatés ért. Nem voltam egyedül. Egy hazug aludt a kanapén, az ágy mellett.

-Hééé! Te!! Hogy jutottál be?? Mit keresel itt?? -kiabáltam.

-Mi?? Mivan? Én éppenséggel téged kereslek. Miért kell kiabálni? -kérdezte kómásan.

-Mert! Hogy jutottál be? Gi Kwang, mit képzelsz, kivagy te??

-Ha nem kiabálsz, mindenre válaszolok! -válaszolt pimaszul.

-Jó. -halkítottam magamon.

-Úgy jutottam, be, hogy lementem a portára és elkértem a pótkulcsot. Hogy mit képzelek? Azt, hogy most tisztázni fogom a dolgaimat. Hogy ki vagyok? Egy barát, aki legközelebb 6-szor átgondolja, hogy mit mond.

-Tisztázni? Halljam, hogy akarod tisztára mosni a neved?

-Úgy, hogy elmondom, miért mondtam ilyen "csúnyákat" rád.

-Na? -kézdett fogyni a türelmem.

-Tudod, nagyon örültem, amikor mondták, hogy te lehetsz a klipben. Aztán, mindenki azzal szekált, hogy Te meg én. Ezt akartam tisztázni, csak nem sikerült. Meg Hyun Seung is mondott valamit, amitől összezavarodtam... És hát ez lett belőle.

-Értem, de attól még... Összezavarodtál? -értetlenkedtem.

-Igen... Tudod, mostanában nem vagyok tisztában az érzéseimmel.

-Ezzel mire célzol?

-Arra, hogy... Aish! Ezt így nehéz elmagyarázni.

-Miért? Mi gátol?

-Az, hogy te és Jung Shin...

-Nem! Ne is említsd előttem ezt a nevet!

-Miért, mi történt? -kérdezte, aztán láthatta rajtam, hogy ez nem a legmegfelelőbb kérdés, ezért így folytatta:

-Inkább ne mondd el.

Bólintottam. Leült mellém és megfogta a kezem.

-Min Ah... Én... Nem! Nem megy! -engedte el a kezem.

-Mi? Mit szeretnél mondani? -kérdeztem, egy kicsit kedvesebben.

-Csak azt, hogy... -itt elhallgatott és elvette az mp-m. Nyomkodni kezdte, aztán megtalálta, amit keresett és elindította. Szeretem ezt a számot. Arról szól, hogy a srác szerelmes egy lányba, de a lány nem szereti őt.

-Ezt most miért indítottad el? -kérdeztem.

-Tudod miről szól?

-Igen..

-Akkor most képzeld el, hogy ez a srác én vagyok, a lány meg...

-Én. -fejeztem be a mondatát. -Akkor te most...

-Szeretlek! -nyögte ki végül.

Egy gombócot éreztem a torkomban, amitől nem tudtam nyelni. Ezzel a gombóccal addig küzdöttem, amíg el kezdtem sírni.

-Most miért sírsz? -kérdezte Gi Kwang.

-Hogy tehetitek ezt velem? -szipogtam.

-Mit? Min Ah, én nem akarlak választás elé állítani. Megértem, ha nem engem választasz. -mondta komolyan.

Megráztam a fejem és még jobban sírni kezdtem. Mit tegyek? Jung Shin hamarabb bevallotta, hogy szeret és utána hazudott, vagyis alatta. Gi Kwang először meggondolatlan dolgokat mondott, aztán vallotta be. De Jung Shin... Várjunk csak! Ő nem is mondta, hogy szeret.

Nem tudom hogy, vagy miért, de mire feleszméltem már Gi Kwang-ot öleltem. Visszaölelt és így ültünk egymás karjaiban. Cikáztak bennem a gondolatok, de nem tudtam hova tenni őket.
 Előző nap a menedzser szólt, hogy ma még nem kell mennünk Gi Kwang-gal a forgatásra, hanem pihenjünk, így együtt maradtunk a nap hátra lévő részében is.
Gi Kwang elmondta, hogy a rosszul lét az azért volt, mert meglátott engem és Jung Shin-t csókolózni, kijöttek rajta az érzések, ettől bedepizett és nem volt kedve semmihez. Meg úgy általában mindent elmondott, amit eddig titkolt. Örülök, hogy ezekre fény derült, mert így tiszta lappal kezdtük a barátságunkat.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Min Ah után rohantam, de mire odaértem már magára zárta az ajtót. Mindenféleképpen be kellett hozzá jutnom. Ja, a portás szerencsére a haverom, így bátran odamentem hozzá.
-Szia, Kwang Jo! Park Min Ah lakásának a pótkulcsa kéne. -mondtam.
-Miért? -kérdezte értetlenül.
-Mert... Magára zárta az ajtót és tud kijönni. -nyögtem ki a szerintem ész szerű választ.
-Jaa! Értem. Tessék. -nyomta a kezembe a kulcsot.
-Köszönöm.
Rohantam Min Ah lakásához. Megvártam amíg elcsöndesedik, aztán a lehető leghalkabban kinyitottam az ajtót. Ez annyira nem volt könnyű, mert a zár hangos kattanással nyílt ki. Min Ah szerencsére nem ébredt fel rá, így nyugodtan bemehettem hozzá. Min a macskák, olyan halkan lépkedtem az ágy felé, de ott megtorpantam.
A lány még mindig remegett a sírástól és szaggatottan vette a levegőt. Nem tudtam, mi történhetett, hiszen csak a CNBlue-val találkozott.
"Na, majd reggel megkérdezem."
Leültem az ágy melletti kanapéra és elaludtam. Éjjel egy párszor arra ébredtem, hogy Min Ah sír. Szerencsére csak álmában és nem kelt fel teljesen. Ilyenkor odamentem hozzá és simogatni kezdem az arcát. "Hihetetlen, hogy milyen gyönyörű, amikor alszik." Amikor az arcát simogattam, elcsöndesedett és a remegése is abbamaradt. Legközelebb már csak akkor ébredtem fel, amikor Min Ah kiabálását hallgattam.
-Hé! Te! Mit keresel itt? -mutatott rám.
-Mi? Mi van? Ja, téged. -mondtam.
Ez után kiderült, hogy Jung Shin-nel van valami gáz. Aztán... Elmondtam neki... hogy szeretem. Ő erre elkezdett sírni, de én biztosítottam róla, hogy nem kell válaszolnia közöttünk. Még mindig sírt aztán... megölelt. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Azt hittem elküld melegebb éghajlatokra, de nem. Inkább arra kért, hogy maradjak és beszélgessünk. "Úgy gondolom, most tiszta lappal kezdhetjük a barátságunkat."