-Futás! -kiáltotta, miközben lefogta Gi Kwang-ot. Jung Shin sokkos állapotban volt, így nekem kellett magam után ráncigálni.
Betuszkoltam a kocsiba, majd én is beültem. Szerencsére volt jogsim, így vezethettem. Elindultunk.
"Fogalmam sincs, barátnőm hogy bírta ilyen sokáig feltartani gyerekkori barátját, de ezer hála érte."
Nagy nehezen kitaláltam az autópályáról és a CNBlue dormhoz vezettem. A koromsötétben alig tudtam tájékozódni. Zavart a csönd, zavart a sötét, zavart, hogy mellettem ül egy sokkos állapotban lévő maknae, aki síri csöndben, bambán nézett ki a fejéből és semmi reakciót nem vált ki belőle az, hogy rádudálok az előttünk bénázó autóra. Amilyen gyorsan csak tudtam vezettem a házhoz. Az út alatt majd' beleőrültem a csöndbe, mikor:
-Hova mész? -kérdezte rekedtes hangon barátom.
-Haza viszlek. -válaszoltam.
-Állj meg! -utasított szomorú hangon. -Itt állj félre!
Félre álltam. Nem kérdezősködtem, csak félre álltam. 2 percig csendben ültünk az autóban, majd a mellettem ülő megszólalt.
-Min Ah, figyelj! Nem kell velem maradnod, csak mert én voltam az első. Ugyanúgy lehetünk barátok, mint eddig és elfelejtjük az egészet. -mosolygott.
-De, Jung Shin-ah...
-Te Gi Kwang-ot érdemled. Nem látsz a szemedtől? Kis kora óta szerelmes beléd, csak ez most teljesedett ki.
-Ja, persze. Azért hívott fel év elteltével, azért van barátnője. Ha tényleg szeretne, akkor nem ez lenne. Nem "Félvér"-ezett volna le, tartotta volna velem a kapcsolatot, nem jött volna össze Na Eun-nel és nem akarna megszerezni úgy, hogy a legjobb barátja barátnője vagyok. -ráztam a fejem.
-Hibázott. És a barátnőszerzési módszere is bűzlik, de attól még...
-NEM! -kiáltottam rá, mire elkerekedett a szemmel nézett rám. -Nem, ne is gondolj erre! Ne is kívánd ezt!! Én téged szeretlek! Csak is téged! és még egyszer fel ne hozd ezt a témát! -kértem. Barátomat megdöbbentették a hallottak és csak meredt előre. Már majdnem a célpontnál voltunk és már 2 óra is elmúlt. Hosszú csend állt be közénk, így újra indítottam az autót. Még mindig kommunikáció képtelen volt, így az úton egy szót sem szólt a hátra lévő úton. 10 perc múlva megérkeztünk a dormhoz. Mindketten kiszálltunk a kocsiból és a bejárat felé vettük az irányt. Jung Shin megállt az ajtó előtt és megfogta a kezem.
-Köszönöm. -mondta.
-Mit? -értetlenkedtem. -Hisz' szörnyen végződött ez az este.
-Igen, de ez csak az alkohol miatt volt. De viszont már megint átsegítettél a holtpontomon. Szeretlek! -mondta és megölelt. Erősen ölelt és szerintem most mondta a legkomolyabban a "Szeretlek"-et. Amíg így tartott elgondolkodtam az autóban történt beszélgetésünkön. "Nem látsz a szemedtől? Kis kora óta szeret!", "...csak mert én voltam az első.", "..lehetünk barátok..."
-Én is szeretlek! - öleltem vissza.
Elengedtük egymást és bementünk. Ám ami fogadott...
-Ju... Jung Shin-ah! Mennyi az idő? -kérte számon Yong Hwa.
"Hát, szerintem most inkább meg kéne húznia magát, ugyanis a házban mindenfelé sörös dobozok, kajás zacskók, kaja maradék... Úgy látom ők is jót buliztak."
-Yong Hwa oppa! Mit csináltatok? Bomba robbant? -kérdeztem.
-Min Ah drága! Hogy vagy? Mi újság? -próbálta terelni a szót. -Ja, hogy itt? Hát... Buliztunk...
-Házibuli volt. -jött le az emeletről Jong Hyun. -De majd feltakarítunk! -bólogatott.
-Én is úgy gondoltam, de TI KETTEN! Én ugyanis nem fogok segíteni! És nem fogok megint helyettetek mosogatni! Öcsém, 5 órára hagytalak itt titeket és ezt műveltétek? Mi lesz, amikor kirándulni leszek? -fogta a fejét Jung Shin.
"Tényleg az jövő héten lesz."
-Jung Shin, most hagyd őket! Nehéz órákon vagy túl, menj és fürödj meg, aztán aludj! -utasítottam.
-Rendeben, de csak mert tényleg fáradt vagyok és tavasszal fittnek kell lennem. -mosolygott. Nyomott egy puszit az arcomra, majd, felrohant a szobájába.
-Én is megyek. Sziasztok! -köszöntem el és már futottam is a buszmegállóba. Visszamentem barátnőmékhez, miközben abban reménykedtem, hogy Gi Kwang már nem lesz ott, vagy legalábbis lenyugodott és tudok vele normálisan beszélni. Mikor odaértem a földön ültek és beszélgettek. Halkan hozzájuk léptem.
-Seung Yeon, gyere! -böktem meg a vállát és felnézett rám.
-Gwiyomi! Minden oké? -kérdezte. Erre a srác is felkapta a fejét.
-Igen, de többet nem fogom engedni, hogy alkoholt fogyasszon. Beszéltem vele. Most már otthon van. Hú... Jong Hyun-ék buliztak és a ház... Mintha átment volna rajta egy hurrikán.
-Yong Hwa bulizott?? Azta! Ezt is megértük!!!! -bólogatott.Gi Kwang felhúzott lábakkal ült és a karjait összekulcsolta lábai körül. Nem mondott semmit. -Akkor menjünk.
-Menj előre, mindjárt megyek. -mondtam. Seung Yeon elment és hívta a sofőrt, én meg leültem a fiú mellé.
-Ezt miért kellett? -kérdeztem.
-Sajnálom...
-Ezzel nem oldasz meg semmit.
-Nem tudom mi van velem. A legjobb haverom....
-Szerintem csak VOLT. Most az önbizalma egyenlő a 0-val. Gratulálok, kiabálnom kellett vele miattad! -tapsoltam.
-Kiabálnod? Összevesztetek? -nézett rám.
-Ja, azért mondtam, hogy minden oké. Tudod... én nem szoktam hazudozni, mint te. -mondtam lesajnálóan.
-Most miért? Mikor hazudtam legutoljára?
-Na, vajon? Már igazán abbahagyhatnád ezt. Jung Shin már telesen porba van tiporva anélkül is, hogy te aláznád. Nehogy azt hidd, hogy te is olyan vagy, mint ő. Mert egyáltalán nem. Te egy álom vagy a többi lány szemében, Jung Shin viszont egy kis szürke nyuszika, aki csak néhánynál kap helyet a szívekben, pedig gyönyörű lelke van. Ne merd magad hozzá hasonlítani. Jövő héten elmegyek a sulival, addig lesz egy kis időd magadba szállni és eldönteni, hogy melyikünket válaszod. Na Eun-t, vagy engem...
-De..
-Ja, bocs. Csak Na Eun-t választhatod. Akkor azon gondolkozz, hogy mi a "legjobb haver" feladata. Tedd túl magad rajtam, ez úgy sem jöhet össze. Menj haza és hívd fel Na Eun-t! -álltam fel és elindultam.
"Hétvégén össze kell pakolnom a kirándulásra. Húú! A helyszín: Jeju-sziget! Annyira várom!!!"
~Lee Gi Kwang szemszöge
Megfordultam és Seung Yeon egész teste rám nehezedett. Rám ugrott és ezáltal a földre vágódtam.
"Aú!!!!"
- Hé!! Szállj le rólam!! Összenyomsz! -kiabáltam.
- Nem szállok le! Most legalább érzed a tetteid súlyát.
- De akkor is! - löktem le nagy nehezen magamról. Felálltam és teljesen kiment a fejemből, hogy éppen veszekedtem. - Mi a francot csinálsz?
- Rád ugrok. - vonogatta vállát. - Figyelj, állj le és mondj el nekem mindent, ami bánt, mert fix, hogy ez van a háttérben!
- Oké. - ültem le. - Hát, tudod... - vakargattam a tarkóm. - Nem tudom, hogy most igazából mi van. Min Ah-t és Na Eun-t is szeretem.... Min Ah-t régebb óta és talán jobban is.... és igazából féltékeny vagyok Jung Shin-ra, amiért az ő barátnője... Nem értem, hogy mit szerethet benne ennyire. Bár... Megértem. Szörnyen viselkedtem és én sem értem, hogy tehettem ezt. Egy barom vagyok! - hajtottam a fejem térdeimre.
- Ennyi? Csak ez a baj? - nézett rám.
- Nem. Na Eun haverja... A minap.... - homlokomhoz értem.
Seung Yeon értette a célzást: - Miért tette?
- Azt mondta, hogy ha Na Eun miattam sírni fog, akkor nem fogom megérni, hogy olyan híres legyek, mint Kim Jae Joong sunbae.
- És most félsz visszamenni a lányhoz? - tette kezét a vállamra.
- Hát, kb. De majd holnap beszélek Na Eun-nel,
- Fel a fejjel... De akkor sírt a csaj? Miért?
- Mert meghatódott azon, amit előtte mondtam neki. A srác meg pont akkor jött oda, vagy lehet, hogy követett. Mindegy.
- Értem. Min Ah-nak van egy barátja, akit mindenkinél jobban szeret, úgyhogy bármilyen nehéz is ezt kimondanom, csak Na Eun-nel foglalkozz és felejtsd el Min Ah-t. - mosolygott. - Így mindenkinek jó lesz.
- Lehet, igazad van. Megpróbálom. - bólintottam.
Ezután Seung Yeon leendő fiújáról beszélgettünk, de sajnos nem ismertem a srácot. Már vagy 10 perce beszélgettünk, amikor Min Ah visszajött.
Elküldte beszélgetőtársam és leült mellém, majd beszélni kezdett.
"Hát komolyan! Ez a két csaj csak a tetteimről képes beszélni? Mondjuk...igazuk van...."
Min Ah azt mondta, hogy miattam veszekednie kellett Jung Shin-nal. Kérdeztem, hogy miért, de ő válaszként csak lesajnálóan nézett rám ás iróniával beszélt.
Megpróbáltam neki megmagyarázni a dolgokat, de nem hagyta. Csak beszélt és beszélt.
Végül a fejemhez vágta, hogy nem merjem magam Jung Shin-hoz hasonlítani, mert ő egy "szürke nyuszika", akit nem szeretnek.
"Ch... Ja. Azért van Malajziában meg Indonéziában meg még Isten tudja hol több millió rajongója. De mindegy." - gondoltam.
Meg, hogy én egy álom vagyok.
"Húú! Ezt bóknak veszem."
Meg, hogy szálljak magamba és döntsem el, hogy mit akarok. Ja, és erre azt kaptam egy hetet.
"De min gondolkozzam, ha csak egy embert választhatok? Na Eun-t választom."
"Azta! Egy hét Min -ah nélkül... Akkor megint Yo Seob hülyeségeit, Doo Joon okoskodásait és Jun Hyung erősködéseit kell majd hallgatnom. Áhh! Akkor egy egérút maradt: Na Eun... és Jong Sun. Remélem Na Eun elmagyarázta már annak a gyereknek, hogy mi is történt, mert ha nem, nekem annyi."
Min Ah-ék otthagytak egyedül. Ideje volt, hogy én is induljak. Hívtam egy taxit és hazavitettem magam. Iszonyatosan fáradt voltam, így nem volt kedvem Doo Joon-ék aggódó megjegyzéseit és kérdéseit hallgatni. Hagytam őket és lefeküdtem aludni.
"Aú!!!!"
- Hé!! Szállj le rólam!! Összenyomsz! -kiabáltam.
- Nem szállok le! Most legalább érzed a tetteid súlyát.
- De akkor is! - löktem le nagy nehezen magamról. Felálltam és teljesen kiment a fejemből, hogy éppen veszekedtem. - Mi a francot csinálsz?
- Rád ugrok. - vonogatta vállát. - Figyelj, állj le és mondj el nekem mindent, ami bánt, mert fix, hogy ez van a háttérben!
- Oké. - ültem le. - Hát, tudod... - vakargattam a tarkóm. - Nem tudom, hogy most igazából mi van. Min Ah-t és Na Eun-t is szeretem.... Min Ah-t régebb óta és talán jobban is.... és igazából féltékeny vagyok Jung Shin-ra, amiért az ő barátnője... Nem értem, hogy mit szerethet benne ennyire. Bár... Megértem. Szörnyen viselkedtem és én sem értem, hogy tehettem ezt. Egy barom vagyok! - hajtottam a fejem térdeimre.
- Ennyi? Csak ez a baj? - nézett rám.
- Nem. Na Eun haverja... A minap.... - homlokomhoz értem.
Seung Yeon értette a célzást: - Miért tette?
- Azt mondta, hogy ha Na Eun miattam sírni fog, akkor nem fogom megérni, hogy olyan híres legyek, mint Kim Jae Joong sunbae.
- És most félsz visszamenni a lányhoz? - tette kezét a vállamra.
- Hát, kb. De majd holnap beszélek Na Eun-nel,
- Fel a fejjel... De akkor sírt a csaj? Miért?
- Mert meghatódott azon, amit előtte mondtam neki. A srác meg pont akkor jött oda, vagy lehet, hogy követett. Mindegy.
- Értem. Min Ah-nak van egy barátja, akit mindenkinél jobban szeret, úgyhogy bármilyen nehéz is ezt kimondanom, csak Na Eun-nel foglalkozz és felejtsd el Min Ah-t. - mosolygott. - Így mindenkinek jó lesz.
- Lehet, igazad van. Megpróbálom. - bólintottam.
Ezután Seung Yeon leendő fiújáról beszélgettünk, de sajnos nem ismertem a srácot. Már vagy 10 perce beszélgettünk, amikor Min Ah visszajött.
Elküldte beszélgetőtársam és leült mellém, majd beszélni kezdett.
"Hát komolyan! Ez a két csaj csak a tetteimről képes beszélni? Mondjuk...igazuk van...."
Min Ah azt mondta, hogy miattam veszekednie kellett Jung Shin-nal. Kérdeztem, hogy miért, de ő válaszként csak lesajnálóan nézett rám ás iróniával beszélt.
Megpróbáltam neki megmagyarázni a dolgokat, de nem hagyta. Csak beszélt és beszélt.
Végül a fejemhez vágta, hogy nem merjem magam Jung Shin-hoz hasonlítani, mert ő egy "szürke nyuszika", akit nem szeretnek.
"Ch... Ja. Azért van Malajziában meg Indonéziában meg még Isten tudja hol több millió rajongója. De mindegy." - gondoltam.
Meg, hogy én egy álom vagyok.
"Húú! Ezt bóknak veszem."
Meg, hogy szálljak magamba és döntsem el, hogy mit akarok. Ja, és erre azt kaptam egy hetet.
"De min gondolkozzam, ha csak egy embert választhatok? Na Eun-t választom."
"Azta! Egy hét Min -ah nélkül... Akkor megint Yo Seob hülyeségeit, Doo Joon okoskodásait és Jun Hyung erősködéseit kell majd hallgatnom. Áhh! Akkor egy egérút maradt: Na Eun... és Jong Sun. Remélem Na Eun elmagyarázta már annak a gyereknek, hogy mi is történt, mert ha nem, nekem annyi."
Min Ah-ék otthagytak egyedül. Ideje volt, hogy én is induljak. Hívtam egy taxit és hazavitettem magam. Iszonyatosan fáradt voltam, így nem volt kedvem Doo Joon-ék aggódó megjegyzéseit és kérdéseit hallgatni. Hagytam őket és lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése