18. My Life

"Gi Kwang-nak barátnője van? És ezt mégis hogy képzelte? A múlt hét előtti héten azt mondja szeret, most meg kb. egy hete összefutottam  a barátnőjével. Nem mintha baj lenne, mert boldog vagyok Jug Shin-nal, de azért mégis..."
Nem tudtam mit kezdeni magammal semmit, mert már nagyjából kész vagyunk a klippel. Elindultam vásárolni, de eszembe jutott, hogy egyedül nem buli. Felhívtam az első embert, aki eszembe jutott.
 -Szia, van kedved eljönni velem shoppingolni? -szóltam bele a telefonba.
 -Szia! Most?
 -Igen... Mondd, hogy nincs más dolgod!
 -Éppenséggel lenne, de "Gwiyomi (cukiság)" kedvéért más korra halasztom. -mondta, én meg felnevettem. "Amióta ismerjük egymást, így becéz."
 -Akkor egy fél óra múlva? Bocsi, de nagyon unatkozom.
 -Rendben! -nevetett. Elmondtam, hogy hol találkozzunk és letettük. Életem leghosszabb félórája volt.

 -Gwiyomi!! -kiáltott Seung Yeon.
 -Itt vagyok!
 -Látom, azért kiabálok! -nevetett.
 -Jóó... Na, annyira örülök, hogy itt vaaaagy!! -ugrottam a nyakába. -Ha nem lennél most itt, nem tudom mit csinálnék. Jung Shin dolgozik, Gi Kwang meg a barátnőjével van...
 -Miiiiiiii????? -szakított félbe. -Ba...ba...BARÁTNŐJÉVEL???????? Akkor te... Te mi vagy?? -hüledezett.
 -Én Jung Shin barátnője... De várj! Te tudtad, hogy Gi Kwang mit érez irántam?
 -Aha, amikor te a kórházban volát Giki eljött velem kávézni és akkor elmondta nekem. Én az igazat megvallva neki szurkoltam, de látom nem jött össze... De amúgy boldog vagy? -kérdezte.
 -Igen, csak egy kicsit zavar, hogy Gi Kwang ilyen hamar túllépett rajtam. De én szeretem Jung Shin-t, úgyhogy Gi Kwang is szeretheti azt a lányt. -mosolyogtam.
 -De...Dedede...Dedededede... -habogott.
 -Omo!!! 50%-os leárazás!!!! -pattantam fel. Seung Yeon még mindig sokkos volt, ezért megragadtam a kezét és húzni kezdtem magam után. "Nem értem, mi olyan különös ebben?" Nagyon jól éreztem magam a barátnőmmel. Késő délután beültünk egy cukrászdába és beszélgettünk.
 Ezt nem hiszem el! Nekem miért nincs barátom? -szomorkodott.
 -Nem tudom, nem is értem. Pedig egy csomószor hallottam, hogy olvadoznak tőled a fiúk. -csóváltam a fejem.
 -Segíts!! -ragadta meg a kezem, de hamar elengedte, mert közben meghozták a sütijeinket.
 -Köszönjük! -mondtam. -Segítek. Mennyire akarsz "bepasizni"? -hajoltam közel hozzá.
 -Nagyon!
 -Akkor... Kezdjük egy szórakozó helyen.. Várj! Idol barátot szeretnél, vagy civilt? -kérdeztem.
 -Civilekkel nem jó kezdeni, mert azok nem önmagamért szeretnek, hanem a pénzemért. Maradjunk az idoloknál.
 -Oké. Hova járnak az ilyen K-POP sztárok szórakozni?
 -Ezt nem szabad ilyen helyen hangoztatni!
 -Rendben. Akkor mutasd az utat! Ma menjünk?
 -Aha aha aha! Este érted megyek. Hívd Jung Shin-t is! Meg akarom ismerni.
 -Rendben. Akkor? Én végeztem. Megyek, szólok Jung Shin-nek, aztán gyere!
 -Okés. Szia! -integetett.

Hazaindultam, de közben, ugye, benéztem A CNBlue dormba. Jung Shin nem volt, így hagytam üzenetet neki. Haza mentem. Kiválasztottam egy ruhát, majd vártam. Kopogtak az ajtón és belépett egy tetőtől talpig fekete ruhába öltözött srác. Először nem ismertem fel.
 -Hova készülsz? -kérdezte. A hangjáról felismertem.
 -Ki halt meg? -pislogtam. Mi ez a monokli?
 -Ja, csak volt egy kis félreértés... De nem ezért van rajtam fekete, hanem...
 -Hanem mi? Randid volt a halállal? Legalább elmondhattad volna!
 -Mit? Azt hogy a halállal volt dolgom?
 -Gi Kwang ne játszd meg magad! Tudom, hogy van barátnőd! Ha elmondtad, volna, akkor könnyebben fogadom vissza Jung Shin-t! Azt hittem tényleg szeretsz!
 -Szeretlek, csak az elmúlt hetekben alig beszéltünk, a forgatáson sem találkoztunk és közbejött ez a lány...
 -Oké, értem. Nem baj. Nyugodtan legyetek együtt, szeressétek egymást. Sok szerencsét! Hwaiting!!
 -Köszi. Aish! Elfelejtettem, hogy miért jöttem. Na, majd később visszajövök. -indult az ajtó felé.
 -De később nem... -Becsukta az ajtót.
Ez a beszélgetés azért fájt:
 "...és közbejött a lány."
-Nem beszéltünk, nem találkoztunk? Mégis hogy találkozhattunk volna, amikor mindig dolgoztunk? Vagyis ő nem mindig, mert volt ideje felszedni azt a lányt. -ilyen gondolatokkal szórakoztam el az időt.
A gondolkodásomból kopogás zökkentett ki.
 -Na, eszem bejutott! -mondta az ajtón belépő Gi Kwang. Felálltam, hogy úgy hallgassam. A srác végig pásztázta a ruhám, aztán:
 -Aigoo! Már megint elfelejtettem! -ment ki.
Rögtön utána megérkezett a CNBlue maknae-ja.
 -Oké, mi a probléma? -tettetett unalmat.
 -Han Seung Yeon-nak kell fiút szerezni. -kacsintottam. Jung Shin-nek meg leesett az álla.
 -Még nincs barátja? De hát az a csaj... -furcsán néztem rá, ezért így folytatta: -Nagyon tehetséges és SZAKMAI szemmel csinos is! -direkt kihangsúlyozta, hogy csak "szakmai" szemmel csinos, Jung Shin szemmel nem.
 -Én is meglepődtem rajta. 10 perc múlva jön, aztán indulunk.
 -Mármint én is?
 -Igen.
 -Aigoo! Miért nem mondtad, hogy bulizni megyünk? Most nézz rám! Hogy nézek ki? -háborgott.
 -Mint Lee Jung Shin. -pusziltam meg az arcát. -Amúgy Seung Yeon meg akar ismerni. -kacsintottam.
 -Omo! Tényleg? -játszotta a hülyét. "Színészek..."
Megszólalt G-Dragon Heartbreaker című száma és egyből tudtam, hogy Seung Yeon hív. Ő állította be nekem ezt a számot, mert azt mondja, hogy imádja Ji Young-ot.
 -Heartbreaker? -csodálkozott Jung Shin. -Azt hittem a rock-os dalokat szereted!
 -Azokat is. De G-Dragon...Wááá! Olyan helyes és vicces és idióta és minden! Ááááh! -kezdtem áradozni. Láttam Jung Shin-on, hogy sokkot kapott, ezért elnevettem magam.
 -Látnod kellene magad! Megint elhitted! Ennyire nem bízol bennem? -nevettem.
 -Hát nem! Legyél boldog Ji Young-gal, engem nem érdekel! -állt fel mérgesen.
 -Jung Shin! -kiáltottam utána, de már becsapta az ajtót.

~Lee Gi Kwang szemszöge

 -Mondtam, hogy a videó játékon kívül más fiús dolgot is csinálok? -kérdezte Na Eun.

 -Hogy nevetés közben röfögsz? -viccelődtem.

 -Opaa! Egyáltalán nm erre gondoltam.

 -Jó, bocsi. -nevettem tovább.

 -Na, szóval...Gördeszkázok. -nyögte ki.

 -Tényleg? Ez király!

 -Nem gáz? -fordult velem szembe.

 -Sosem kedveltem a hercegnőket rózsaszín vattacukor várban. -mosolyogtam.

 -Hát, én inkább boszi vagyok. -mondta huncut módon.

 -Akkor mostantól "Manyeo (boszorkány)" lesz a beceneved. Várj... És akkor a gördeszkád a seprűd?

 -Mondhatjuk úgy is. -nyomott egy puszit az arcomra. -Megnézed? Akkor bemutatlak a barátaimnak.

 -Rendben!

 -De nincs itt a deszkám... -szomorkodott.

 -Használd az enyémet! -ajánlotta fel egy emo srác, aki eddig még nem volt itt...

 -Oké! -fogadta el. -Gi Kwang, Ő itt Kim Jong Sun. Kis korom óta barátok vagyunk. -mutatott be minket egymásnak.

 -Szóval te vagy a híres-neves Lee Gi Kwang. Sokat hallottam már rólad. -mondta a srác, miközben Na eun elment a gördeszkapályára. -Na Eun csak jókat mondott rólad, de előre szólók, hogy ha EGYSZER is sírni fog miattad, nem fogod megérni, hogy olyan híres legyél, mint Jae Joong vagy Kim Hyun Joong. -fenyegetett.

 -Ígérem, hogy nm fog sírni, maximum örömében.

Bólintott, majd Na Eun-höz ment.

 -Amúgy tetszik a szerelésed! -kiabált vissza.

 -Gi Kwang oppa, nézd! Jong Sun chingoo tanította! -kiáltott és megcsinálta a trükköt, én meg odamentem hozzájuk, hogy jobban lássam.

 -Én miért nem tudok ilyen extrém dolgokat csinálni? -gondolkodtam.

 -Hogy mondod? -kérdezte Jong Sun. "Hupsz! Úgy látszik hangosan gondolkodtam!"

 -Semmi, semmi. -válaszoltam, miközben csodálattal néztem Na Eun-t. Olyan ügyes és olyan szép egyben. A mutatványai alatt egyszer sem esett el. Ezt örömmel vettem, mert nem akartam öt is a kórházban látni...

Úgy látszik bevágódtam Jong Sun-nál, mert amíg a deszkapályánál voltunk nem méregetett, nem nézett rám gyilkos tekintettel, hanem beszélgetett velem és divat tanácsokat adott.

 -Bocsi kezdő emo vagyok. -füllentettem védekezés képpen.

 -Azt látom! -mondta. Legközelebb nem vegyél fel csillogós feketét! A zöld öv és a kék karkötő viszont telitalálat! -bólogatott elismerően.

 -Köszönöm. -mondtam.

 -Figyelj! Nem kell fekete cuccokban járkálnod ahhoz, hogy tetsszél neki. Ő se emo.

 -Mi?Mi?Mi?? Honnan tudtad, hogy csak ezért vagyok feketében??

 -Látszik rajtad. -kacsintott -De legközelebb nem hazudj! -nézett rám. Bólintottam, jelezve, hogy megértettem. -Na, úgy látom végzett és nem törte össze magát. -nézett Na Eun-re.

 -Na, milyen volt?? -pislogott nagyokat.

 -Tök jó! Nagyon ügyes vagy! -öleltem meg.

 -Örülök, hogy tetszett. Éhes lettem. Gi Kwang oppa gyere, meghívlak!

 -Nem! Én fizetek. -kezdtem vitatkozni.

 -A múltkor is te fizettél ! Most én jövök. Chingoo, jössz velünk? -kérdezte Jong Sun-tól.

 -Nem, Menjetek csak. Én itt maradok gyakorolni.

 -Aigoo, kár. Hát, rendben, szia! -köszönt el.

 -Szia! Örülök, hogy, megismerhettelek. -Köszöntem el én is. -Remélem még találkozunk.

 -Én is remélem. Sziasztok, jó szórakozást! -integetett, aztán sarkon fordult és elment.

 -Hova menjünk? -kérdeztem.

 -Együnk pizzat. Tudok egy jó helyet! Kövess! -ráncigált maga után.

 -Oké, követlek!

Anyira szeretek vele enni. Olyan viccesen eszik és mindig összekeni magát (az arcát). De a legjobb mindig az, mikor az utcán "kommandózunk", hogy a rajongók meg ne lássanak. Kommandózásunk során eljutottunk az étteremhez. Leültünk az egyik asztalhoz.

 -Hogy találkoztatok Min Ah-val? -kérdezte.

 -Az egyik barátom szomszédja volt és elhívtuk bújócskázni. -kezdtem és elmeséltem az egész történetet. Na Eun figyelmesen hallgatott.

 -Szóval jóban vagytok. -mondta végül.

 -Igen, körülbelül. -bólintottam.

 -Annyira utálom, hogy az emberek ilyenek! Miért kell kiközösíteni valakit azért, mert más mint ők? Ez olyan igazságtalan! Szegény lány, miken mehetett keresztül? Most attól, hogy csak félig koreai, még még ugyanolyan ember, ugyanolyan érzésekkel. -mérgelődött. Ettől egy kicsit elszégyelltem magam, hiszen én is ítélkeztem felette így.

 -Igen. Én sem értem. Sajnos kevés az ilyen ember, mint te, aki nem ítélkezik ránézésre. 

 -Ezt miért mondod? Miért csak én? Te nem?

 -Hát... -vakargattam a tarkóm. -Egyszer én is elkövettem ezt a hibát. -hajtottam le a fejem.

 -Akkor ennek a hibának köszönhetjük, hogy most itt ülünk és beszélgetünk.

 -Ezt meg hogy érted? Mi köze van ennek a hibának ahhoz, hogy együtt vagyunk?

 -Ha nem követed el azt a hibát, akkor nem ülnél itt velem, hanem Min Ah-val lennél. -mondta komolyan.

 -De még akkor is ott van Jung Shin.

 -Az ki? -kérdezte.

 -Nem ismered? Pedig már találkoztatok.

 -Tényleg? -keresgélt az emlékei között.

 -Ő Min Ah barátja és az én legjobb barátom. Ő az a magas, hosszú hajú, vékony srác, aki Min Ah-val volt, mikor bemutatkoztál nekik. Amúgy a CNBlue basszusgitárosa.

 -Jaa! Már tudom ki az. De lehet, hogy ha nem bántod meg, akkor téged választ.

 -Lehet, de hagyjuk ezt a témát. Én örülök, hogy ez így alakult. -mondtam, mire elpirult. -Most nem látnám, ahogy a pizzáról rácsöppen a ketchup a fölsődre. -mondtam és gyorsan odakaptam a kezem, hogy arra csöppenjen.

 -Jók a reflexeid, de ne tapizz nyilvánosan! -nevetett.

 -Óóh! Bocsánat. -kaptam el onnan a kezem. -Többet nem fog előfordulni! -mondtam illedelmesen és elpirultam.

 -Semmi gond. Komolyan mondtad, hogy örülsz, hogy így alakult?

 -Komolyan. -mosolyogtam.

 -Ne mondj ilyeneket! -fogta az arcát, hogy ne látszódjon, milyen piros.

Mikor sikeresen elfogyasztottuk  a pizzánkat, tovább kommandóztunk egy parkba. Sötét volt már, csak egy lámpa világított gyéren. Nem láttam Na Eun arcát, de éreztem, hogy valami nincs rendben.

 -Mi a baj? -kérdeztem. Gyors letörölte a könnyeit, legalábbis úgy láttam.

 -Semmi, semmi csak...

 -Gi Kwang mit mondtam mi lesz, ha sírni fog? -kiabált rám valaki.

17. My Life

Az este jól sikerült...Reggel,mikor felébredtem, Jung Shin nem volt mellettem.Ennyit arról, hogy reggel egy csodálatos fiú mellett ébredek. Amúgy igen, Jung Shin-nál aludtam, aki nem volt mellettem, hanem, ha jól hallottam Yong Hwa opppa-val beszélgetett a földszinten. Kikeltem az ágyból és visszavettem az én pólómat, mert eddig Jung Shin-é volt rajtam.

"Az illata egészen beleivódott a pólóba..."

Felöltöztem és lementem hozzájuk.

-Jó reggelt! -köszöntem.

-Jó reggelt! Min Ah, érezd magad otthon, mostantól úgyis biztos sokat leszel itt! -kacsintott rám a leader. -Üdvözöllek a "családban"!

-Köszönöm...-mondtam.

-Min Ah, mi van rajtad? -kérdezte Jung Shin.

-A ruhám? -kérdeztem vissza.

-Hát ez az! Vedd vissza a pólómat! Meg szeretném mutatni Yong Hwa hyung-nak, hogy milyen helyes vagy benne. -mosolygott.

-Rendben! -indultam vissza a szobába. Amilyen gyorsan csak tudtam átvettem a pólót, aztán visszamentem a fiúkhoz.

Sajnos mire visszamentem már nem csak ketten vártak rám, hanem a másik kettő CNBlue tag is.

Hát... jól nézhettem ki: sötét barna, bő rövid ujjú és lila, lolita fazonú szoknya..

-Na, mit mondtam? -nézett körbe Jung Shin elégedett fejjel.

-Hát..Ha az a lila szoknya nem lenne... -kezdte a gitáros Jong Hyun oppa.

-Nem fogom levenni! -vágtam bele felháborodva a szavába.

Jung Shin fejbe vágta Jong Hyun opppa-t. (Most már nem oppa-zom Jung Shin-t, mert azt kérte az este.)

-HYUNG!-szólt rá a kis maknae Jung Shin. -Ő a barátnőm! Hogy mondhatsz neki ilyet?? Ő nem olyan lány, mint akiket TE szoktál ide hívogatni! -állt mellém és megfogta a kezem.

Rámosolyogtam, Jong Hyun oppa-ra meg kinyújtottam a nyelvem.

-Yong Hwa hyung, te hagyod, hogy nyelvet öltsön??? -nézett kétségbe esetten a gitáros.

-Megérdemled! -nevetett rajta Yong Hwa. -Hogy haladtok a klip forgatással?

-Már nem sok van hátra. Ha minden jól megy a kirándulásig pont kész lesz. -mondtam Jug Shin-nek. Ő erre csak bólintott, nem mondott semmit.

-És veletek most mi lesz, hogy nem mentetek Japánba? -érdeklődtem.

-Hát... Lehet, hogy elvesztettük a Warner Music Japan-nel való debütálást, de bízunk benne, hogy megértették azt, hogy az iskola az első. -nézett a maknae-ra.

-Ne őt hibáztassátok! Az én "hibám", mert ha nem én oldom meg azt a feladatot, akkor nem nyerünk! -védtem szegényt.

-Dehogy is! Ha így is lett volna, akkor sem mehettünk volna, mert nekem is dolgom van. -szólalt meg a dobos, Min Hyuk.

-Ja tényleg! El is felejtettem! Túlságosan lefoglalt ez a kis drágaság! -borzolta meg Jung Shin haját Yong Hwa, aztán felröhögtek.

-Amúgy tényleg jól áll ez a póló! -mondta elismerően Min Hyuk.

-Köszönöm! -pirultam el.

Ebédig ott maradtam a dorm-ukban. Sokat nevettünk és Jung Shin természetesen végig velem volt. Örülök, hogy vele is kibékültem.

Az este emlékei nem hagytak nyugton egész idő alatt.

"Jung Shin, ahogy hátradől, ahogy lefektet, a csodálatos mosolya, ahogy felém fordul és megcsókol, ahogy fölém hajol és a barna tincsei előre hullanak, ahogy újra és újra megcsókol és ami utána jött..." Többe nem írok le az estéből, mert az csak rám és Jung Shin-ra tartozik! Ahogy észre vettem, nem is haragudtam annyira Jung Shin-ra, csak magyarázatot vártam vagy azt hogy megmutassa, hogy tényleg szeret és ezt meg is kaptam, ezért történtek ezek a dolgok est...

Egy párszor el is bambultam, ilyenkor Jung Shin keze zökkentett ki gondolataimból. Ebédre pizzát rendeltünk, aztán Jung Shin haza vitt. Kiszálltunk a kocsiból és mielőtt elindultunk volna Jugn Shin nyomott a fejemre egy puszit. 

 A koleszban összefutottunk Du Jun-nal és Yo Seob-bal.

-Jaj de jó, hogy kibékültetek!! Akkor már nem kll azon törnünk a fejünket, hogy hogy békítsünk ki titeket. -mondta Yo Seob, mire Du Jun vállba vágta.

-Auucs, ez fájt! Du Jun hyung mi lenne, ha leszállnál rólam? Egész nap bántott, mert nem jutott semmi az eszembe. -suttogta nekünk.

-Yo Seob ezzel csak arra utalt, hogy mindent meg akartunk tenni annak érdekében, hogy újra jóban legyetek. -Jung Shin ekkor megfogta a kezem és közelebb húzott magához, erre Du Jun-nak ez volt a hozzászólása: -De amint látom megoldottátok! -magyarázta.

-Értjük!. -mondtuk egyszerre Jung SHin-nal.

-Menjetek fiatalok! -dramatizált Du Jun. Ezen elnevettük magunkat és tovább mentünk.

Felmentünk a lakásomhoz és a lépcsőn összefutottunk egy lánnyal.

-Min Ah, te tényleg gyönyörű vagy! -mondta.

-Aha... Ismerjük egymást? -pislogtam rá.

-Ja, még nem. Son Na Eun vagyok és elméletileg Gi Kwang barátnője. En is ezen az emeleen lakom az APink lány bandával. Sokat hallottam már rólad és rólatok. -nézett ránk. Amikor azt mondta, hogy Gi Kwang "barátnője" Jung Shin-nal összenéztünk. Nem kicsit lepődtünk meg ezen a kijelentésen.

"A múlt héten szerelmet val, most meg összefutok a barátnőjével?"

-Mióta vagytok együtt? -kérdezte Jung Shin.

-Umm... Tegnap óta. -mondta.

-Hát... Gratulálok! -mondtam kelletlenül. Jung Shin-nel bementünk a lakásomba, majd leültünk az ágyra.

-Gi Kwang becsajozott? -értetlenkedett. -Dehát.. és pont tegnap? -értetlenkedett tovább. -És mi az az APink?

-Egy lány banda. -mondtam még mindig megdöbbenve.

-Azt, nem mondod! -nevetett.

-Azt hiszem velük fognak együtt dolgozni. Mármint a BEAST.

-És ezért felszedni egy csajt? Ilyen rövid időn belül? Nekem 3 évembe telt! -csodálkozott.

-3 évbe? -döbbentem le még jobban.

-Basszus, ezt miért mondtam?? -vágta magát fejbe. -de ha már itt tarunk, akkor elmondom. Valami megfogott benned. Talán az ártatlanságod... vagy csak megsajnáltalak, mert mindenki utált és ez alakult át szerelemmé.

Átöleltem."3 éve vár rám? És én azon kiakadtam, hogy nem mondott el valamit? Akkor ő már egy csomószor kiakadhatott, talán nagyobb dolgokon is. Pl. amit az újságban írtak rólam és Gi Kwang-ról... Nem adta fel. Még akkor is szeretett és én  múltkor is majdnem összetörtem őt!"

-Sajnálom! Sajnálom, hogy nem vettem észre és, hogy futnod kellett utánam. Meg a múltkorit... Az én hibám volt!

-Nem! Ne hibáztasd magad! Miattad vagyok még életben és miattad vagyok most a CNBLue tagja.

-Miattam? Életben??????

-Igen. Engem is cikiztek, mert más vagyok. Csak engem a hosszú hajam és a colosságom miatt, hogy ennyire magas vagyok és hogy ilyen vékony. DE te nem foglalkoztál ezzel. Végig mellettem voltál és...Talán nem tudod, de mindig akkor jöttél, amikor a legnagyobb szükségem volt rád. Köszönöm! -mondta és elérzékenyült. Még nem láttam sírni, pedig ezek szerint sokat sírhatott. Nem akartam, hogy sírjon, ezért még erősebben öleltem. Az ölelésem viszonzásra talált. "Nem hittem volna, hogy valaha mond nekem valaki ilyeneket! Miattam nem lett öngyilkos!"

-Engem nem zavar, hogy magas vagy (185 cm), hiszen én sem vagyok alacsony. És az. hogy hosszú a hajad, az csak különlegessé tesz. Így legalább kitűnsz a többi diák közül. Persze megértelek, ennek van sötét oldala is, de ezzel nem szabad foglalkozni! Magukra vessenek, hogy ők nem tűnnek ki a sorból. -vigasztaltam és közben megsimítottam a haját. Válaszul egy csókot kaptam. Jung Shin csókja... "Beletudnék halni, annyi érzés van benne. De jó értelemben. Nem tudok mit mondani. Ezt valahogy nem vártam volna tőle."

Jung Shin nem maradhatott sokáig így a csók után el is ment.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Reggel 5 kíváncsi és értetlenkedő szempárral találtam szembe magam.

-Mit bámultok? -kérdeztem.

-Bekapcsolva hagytad a videó játékot!! És ki az a Gong Ju (*hercegnő*)? -förmedt rám Yo Seob.

-Ja, igen játszottam.

-Egyedül 2 karakterrel? -kérdezték.

-Nem, Son A Eun-nel. Ott a pulcsija. -mutattam kómásan a fogasra.

-Nem mondod, hogy egy lánnyal voltál tegnap! Este is? -akadt ki Du Jun hyung.

-Este is! -mondtam.

-Akkor mi lesz Min Ah-val? -mondta Hyun Seung.

-Min Ah Jung Shin-é lesz. Engem úgy sem szeret és ha jól tudom tegnap vele volt, úgy hogy kibékültek. -magyaráztam.

-Aha, de ki ez a lány? -kérdezték.

-Az APink egyik tagja. Velük fogunk együtt dolgozni, tudátok...

-Omo! Hogy csináltad? Hogy szedted fel? -kérdezte Jun Hyung hyung.

-Nem tudom, csak sétáltunk, meg ettünk, meg videó játékoztunk...

-Aztán egyből az ágy? Már rögtön? -értetlenkedett Dong Woon.

-Nem, dehogy! Éjfél körül elment! -védtem magam. -Én nem vagyok ilyen!

-Biztos a kaja volt! -érvelt Yo Seob.

-Biztos... Basszus egy lánnyal voltam este! -esett le a dolog.

 Még egy hét után sem tudtam felfogni, hogy Son Na Eun-nel voltam. De hiszen én Min Ah-t szeretem! Aigooo! De Na Eun olyan szép és vicces és... Jaj, most mi legyen?

-Jól éreztem magam a múltkori estén! Nem ismételjük meg? -szóltam bele a telefonba.

-De! Szívesen! Én is jól éreztem magam és...

-Mindent megismétlünk! -biztosítottam.

-Rendben! Hol találkozzunk?? -kérdezte.

-A Cube Cafe bejárati ajtajánál. Hánykor?

-Umm... Délután 5:30?

-Az jó! Akkor ma? Legyen ma, mert holnaptól hétvége és pihenni is szeretnék.

-Rendben, akkor ma! -tette le a telefont.

"Húú, annyira várom! Találnom kell egy normális öltözéket! Vajon milyen stílust kedvelhet?  Meg kell tudnom!"

-Hyun Sik! -pillantottam meg a lakásunkból kilépve.

-Hyung! Most tényleg nem csináltam semmit! -mondta.

-Mi van? Mind egy! Segítened kell! -nem hittem volna, hogy egyszer tőle kérek majd tanácsot, de csak ő volt a közelben.

-Tényleg? Szívesen segítek!, hyung! -hajlongott. -Mi a feladatom?

-Ki kéne derítened valamit! -mondtam halkan.

-Oké! -kalandozott el.

-Azért kém felszerelésre és kommandó egységre nem lesz szükséged! -romboltam össze az álom várát.

-Ajj! -biggyesztette le a száját és a földet nézte.

-Na, arról van szó, hogy ma délut... Vagyis ki kéne derítened, hogy Na Eun milyen stílust szeret.

-Son Na Eun az APink-ből?

-Aha! Délutánig ki kell derítened!

-Megértettem hyung! -ment.

Egész nap Na Eun-t figyeltem, de nem lettem okosabb. Bár azt láttam, hogy egy emo lánnyal beszélgetett. Hm... 

-Gi Kwang hyung! -futott hozzám Hyun Sik. -Kiderítettem!

-Na? Mondd már! -sürgettem.

-A sötét színeket kedveli, de titkolja és egy picit emo.

-Rendben, köszönöm. -indultam a lakásba.

-Jáá! És a jutalom? -kiáltott utánam.

-Milyen jutalom? Nem ígértem jutalmat!

-De azért mégis! -hisztizett, de már ott hagytam.

Bementem a szobámba és a szekrényemből kiválasztottam a legsötétebb ruhadarabokat és átöltöztem. Mikor magamra aggattam a ruháimat, félve a tükörhöz léptem. "Hát... még az a szerencse, hogy a ruhák jól néznek ki, de amúgy úgy nézek ki, mint aki most jött egy temetésről. Túl kevés a szín!"

Fogtam magam és felvettem egy kék karkötőt. Ez nem volt elég, így zöldre cseréltem a fekete övemet. "Oké, így már elfogadható!"

Készen álltam és a Cube Cafe felé vettem az irányt.

"5:00" mutatta a telefonom kijelzője. Amíg Na Eun-t vártam leültem és ittam egy epres shake-t.

"5:20"-már csak 10 perc volt a találkáig.

-Gi Kwang! -szólt valaki a hátam mögül.

-Igen? Jung Shin! Hát te? -örültem meg neki.

-Min Ah-tól jövök.

-Aha, ezek szerint tényleg kibékültetek.

-Igen, szerencsére. -mosolygott le rám. "Annyira utálom, hogy 15 cm-rel magasabb, mint én."   -Ki a franc kérte, hogy öltözz halottnak?

-Senki. Én döntöttem így.

-Mi? Gi Kwang ne legyél emo! -kérte.

- Nem leszek, csak egy lánynak szeretnék tetszeni. -mondtam gyorsan.

-Son Na Eun-nek? Hát nem úgy néz ki, mint egy emo.

-Ismered? -kerekedett el a szemem.

-A múltkor összefutottunk. És ő mondta, hogy elméletileg a barátnőd.

-Azt mondta, hogy a barátnőm??

-Aha. -bólogatott hevesen.

-Akkor tetszem neki? Basszus! "5:27". Fel kell mennem átöltözni! -rohantam el.

-Neked is szia! -kiáltott utánam.

Rohantam a kávézó kijárata felé, de Na Eun hamarabb ért ide, így összefutottunk.

-Gi Kwang oppa, hova futsz?

-Átöltözöm! Mindjárt jövök! -mondtam.

-De minek? Jól vagy így! -mosolyogtt.

-Tényleg? AKkor jó, "barátnőm". -kacsintottam rá.

-Oh! Szóval hallottad... De nem azt mondtam, hogy tényleg ez vagyok, csak...a videó játék... a csók...

-Nem mondtál hülyeséget! -adtam a fejére egy puszit. Kuncogott egy sor, aztán elindultunk.

16. My Life

 -Hova megyünk?? -ismételtem meg a kérdésem.
Jung Shin nem mondott semmi, csak az útra figyelt. Nem láttam az arcát, így nem tudtam leolvasni róla semmit. Még egy darabig mentünk, aztán letért az autópályáról és egy eldugott kilátó szerűséghez értünk. Itt még nem voltam. Kiszálltam az autóból és csodálkozva mondtam:
 -Gyönyörű! -Szöul éjjel.
Több ezer fényes pont, több, mint az égen!
 -Pont, mint Te! -állt mellém és az arcom fürkészte. Ránéztem.
 -Miért hoztál ide? -kérdeztem.
 -Mert ez a legideálisabb hely.
 -Mihez? Jung Shin, ne titkolózz! Így is nagyon haragszom rád. -szóltam rá.
Megfogta a kezem és magához húzott.
 -"Say my name.." -kezdte el Kang Nam (M.I.B.) dalát. Imádom ezt a dalt!! -...jigeum eodie inni
My girl say my name bami gipeogajanha Oh no
Say my name gati itgo sipeunde
No way, no way nan ganghan namjajanha. -énekelte tovább.

Az autóban elindult a zene és azzal együtt énekelt. Átölelte a derekam és lassúzni kezdtünk. Magával ragadt a dal és mindent elfelejtetett velem. Még azt is, hogy ki a táncpartnerem. A végén már én is énekeltem. Teljesen megrészegültem a daltól, a friss levegőtől és az azzal elkeveredett Jung Shin illattól. Teljesen elvesztem. Olyan volt, mint amikor az ember bedrogozott...

Az utolsó refrénnél Jung Shin megállt és nem táncolt tovább. Közelebb húzott magához, megint megrándította a fejét, így mindkét szemével mélyen az enyémekbe tudott nézni. Elvesztem bennük. A szemei csillogtak és őszinték voltak. Láttam rajta, hogy most teljességgel igazakat fog mondani.Elfelejtettem, hogy haragszom rá és hogy tartozik egy magyarázattal. Erősen ölelt, én meg a vállába fúrtam a fejem és mélyen magamba szívtam az illatát. Ahogy ott álltunk éreztem, hogy lassan elengedi a derekam és a zsebébe nyúl, majd lassan megfordított a tengelyem körül. Nm tudtam, mit akarhat, de nem is igazán izgatott. Engedelmeskedtem neki. A nyakamba akasztott egy láncot, majd a fülemhez hajolt. Éreztem a leheletét a nyakamon, amitől kirázott a hideg. Hátulról átölelt és a fülembe súgta:

 -Ez a tiéd!

Felemeltem a lánc medálját, hogy megnézzem mi az. Egy drágakövekkel kirakott hangjegy volt, a közebén egy szívvel. Csodálatos volt.

 -Kö...Köszönöm! De ezzel még nem érted el, hogy megbocsássak. -tértem észhez.

 -Tudom, nem is ez volt vele a célom. -mondta. Visszafordultam és eltoltam magam tőle.

 -Hanem?? -értetlenkedtem.

 -Hanem az, hogy kifejezzem... Szeretlek! -nyögte ki. A zenelejátszó újra elindult (ezt nem ismerem) és megint énekelni kezdett.

 -Nem is tudtam, hogy tudsz énekelni! -mondtam. Elkezdtünk táncolni, de most olyan közel álltunk egymáshoz, hogy még egy lágy se fért volna el köztünk. A lejátszó tovább játszotta a dalokat és mi pedig, mivel eddig fogtuk egymás kezét, most elengedtük. Ő a derekamnál húzott magához, én meg a nyaka mögött fontam össze a karomat. Ilyen közel még nem voltam senkihez. Jung Shin eltolt magától egy picit, hátra lökte a haját és:

 -Szeretlek! És nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb, hogy ki is vagyok valójában. Most akartam elmondani, de már tudod... És a esetleg Gi Kwang miatt is haragszol...

 -Gi Kwang-gal már tisztáztuk a dolgokat. -nyugtattam, mire ő megcsókolt.

De ez a csók... khm... Több volt, mint egy normális csók. Ez sokkal forróbb és szenvedélyesebb volt, mint a többi, amit eddig kaptam. Most a nyelvét is használta. Csók közben nem engedett, majd egy cuppanással elvette ajkait az enyémektől, de tovább ölelt. 

Nem tudom meddig ölelhettük egymást, de mikor elengedett el kezdtem fázni.

 -Mondtam, hogy hozz pulcsit! -nézett rám.

 -De nem mondtak hideget mára. -értetlenkedtem.

 Levette a dzsekijét és rám terítette.

 -Nekem úgy is melegem van. -mondtam. Megköszönte, hogy nem engedett megfagyni és én is bocsánatot kértem.

 -Oppa, köszönöm. Én is sajnálom, hogy túlreagáltam a dolgokat! -mondta,. mire újra megcsókolt.

 -Gyere, menjünk! Mutatok valamit. -fogta meg a kezem. Na, erre kíváncsi leszek. Beszálltunk az autóba és elindultunk.

Nem mentünk sokáig, ezért nem indította el e lejátszót. Egy gyönyörű házhoz értünk.

 -Itt lakom a CNBlue tagokkal, de ők most nincsenek itthon. -mondta, miközben beléptünk az ajtón. A házban mindenhol hangszerek, erősítők, dobverők szanaszét, kották, jegyzetek, mikrofon állványok... Körbevezetett a házban, megmutatta a CD-ket és a koncerten készült fotókat. Azt mondta, azért nem mondta el, hogy egy K-rock bandában játszik, mert tudja, hogy szeretem az ilyen stílusú zenéket, és akkor nem azért szerettem volna, amiért, hanem mert zenész.

 -Hát, azt hiszem ezt elfogadom magyarázatnak. -mosolyogtam.

Jung Shin a karjaiba vett és megmutatta az emeletet. Bevitt a szobájába és ott letett.

 -Mindjárt jövök! -mondta és lerohant.

Amíg egyedül voltam, körbenéztem a szobában. A falak poszterekkel kitapétázva, gitárpengető gyűjtemény, és még több CD. Megakadt a szemem egy plafonra ragasztott fényképen. Jung Shin és én vagyunk rajta egyenruhában ülünk és béke jelet mutatunk. Ez még kilencedikben készült. Nem hittem volna, hogy még meg van neki. Jung Shin visszajött egy tál keksszel és üdítővel. Ja, és másik fölsőben.

 -Tetszik a szobád! -mondtam elismerően. -Nem hiszem el, hogy ez a kép még megvan.

 -Nem szoktam fontos dolgokat kidobni. -mondta, aztán megcsikizte az oldalam.

 -A szüleid mit szóltak ahhoz, hogy 3 fiúval élsz együtt?

 -Az elején nagyon nem akarták, sőt azt sem, hogy rocksztár legyek, de Yong Hwa jó a rábeszélésben.

 -Ő a leader, ha jól tudom. Omo, nagyon jól néz ki az a srác!

 -Mi vaan??? -hőkölt hárta.

 -Csak vicceltem! Nálad nem helyesebb. -nevetem ki. Jung Shin ledőlt az ágyra, én meg nem tudtam, hogy mit tegyek.

 "Úristen, most mit csináljak? Még nem voltam fiúval egyedül! Most nincs senki a közelünkben. Ez nem olyan, mint a koleszban... Itt nincsenek szomszédok!"

Elvettem egy kekszet, majd mielőtt beleharaptam volna, megkérdeztem:

 -Ugye ezt nem te csináltad?!

 -Nem, ez bolti. -mondta. -Miért?

 -Hát ezért :http://www.youtube.com/watch?v=gJWzAmb1jUI -nevettem.

 -Haha. Azóta már megtanultam, hogy kell! -durcizott.

Beleharaptam a sütibe, majd megállapítottam, hogy ez iszonyatosan finom.

 -Oppa, te nem eszel? -csodálkoztam.

 -Nem. -mondta, majd lefektetett.

 -Jung Shin oppa, miért én? -kérdeztem utalva arra, hogy miért engem választott barátnőjének, amikor biztos van egy pár hódolója.

 -Ne szólíts "oppa"-nak, hisz' nem vagyok a bátyád. A barátod vagyok. -mondta. Felém fordult, majd megcsókolt, majd újra és úrja és úrja...

~Lee Gi Kwang szemszöge

Mint minden klip forgatás, ez is kimerített. Annyira fáradt voltam, hogy még enni sem bírtam. Most az egyszer irigy voltam Yo Seob-ra, mert ő tudott enni. De még mennyit. Most, hogy már majdnem kész van az MV, el kellett kezdeni foglalkozni, az A-PINK-kel és a közös dallal. Szép lányok azt biztos, és ez a BTOB-nak is feltűnt. A forgatás után a lányok lakásához mentem, hogy köszönthessem őket (ők is a kollégiumban laknak)

Befordultam a kanyarban és 7 kíváncsiskodó fiút láttam, akik azon veszekedtek, hogy ki nézhessen át a kulcslyukon.

 -Hát ti mit csináltok? -kérdeztem.

A 7 fiú egyszerre ugrott fel.

 -Gi Kwang hyung! Mi... Mit keresel itt? -kérdezte Hyun Sik.

 -Ezt én kérdeztem hamarabb!

 -Nem, te azt kérdezted, hogy "mit csinálunk"! Nem mindegy ám! - okoskodott Il Hoon.

 -De az! Mindegy én kérdeztem hamarabb. -vágtam vissza.

 -Jól van... Tudod mostanában kevés lány jár ide. Sokkal több a fiú banda... És most, hogy itt vannak... Tudod... Fiúk vagyunk...

 -Oké, oké, nem érdekelnek a részletek. -fojtottam  belé a szót.

 -És te mit csinálsz it?? -kérdezte Eun Kwang.

 -Jöttem köszönteni őket.

 -Lécci, mondj a nevünkben néhány jó szót! -Nézet rám boci szemekkel Sung Jae.

 -Jó. De most tűnés! -szóltam rájuk.

 -Igenis, Gi Kwang hyung! -mondták egyszerre és elfutottak. Ha jól láttam Il Hoon a nagy sietségben neki is ment a falnak.

Bekopogtam az ajtón.

 -Szabad! -jött a válasz.

 -Sziasztok! Gi Kwang vagyok. Csak azért jöttem, hogy köszöntselek titeket. Szeretném, ha tudnátok, hogy ha bármi gond van nyugodtan szóljatok nekünk! Az fölöttetek lévő lakásban lakunk.

 -Köszönjük! -mondta Eun Ji mindenki nevében.

 -Nincs mit. Ja és ha minket nem találtok, akkor a BTOB-hoz is mehettek segítségért! Rendes srácok. És bármire rá lehet őket venni. -tettem hozzá. A lányok összenéztek, majd kuncogni kezdtek. Na, ezekkel jól jár a BTOB.

 -Na, én mentem. Sziasztok! -léptem ki az ajtón. 

 -Várj! -kiáltott utánam az egyik lány. -Hova mész?

 -Kajálni! Jössz? -kérdeztem. Amúgy is le vagyok törve, kell valami, hogy elvonja a figyelmem.

 -Megyek! -ugrándozott.

Becsuktuk magunk után az ajtót, aztán csak ennyit hallottunk:

 -Húú! Son Na Eun csak 2 napja van itt és már is felszedte magának Gi Kwang-ot? -szűrődött ki az ajtón.

 -Tényleg csak 2 napja vagy itt?

 -Igen... De ne hidd el, azt amit mondtak! Csak nem akartam egyedül enni.

 -Rendben.

Lementünk kajálni és közben beszélgettünk. Aranyos, okos, szép és vicces egyben. Egyszer pont egy ilyen lánnyal álmodtam. Evés közben végig " déjà vu " érzésem volt. "Lehet, hogy az a lány az álmomban nem is Min Ah volt, hanem Na Eun?" 

Mindenesetre élveztem a délutánt vele.Elmentünk sétálni, lementünk a Han-folyóhoz, bementünk egy szórakozó helyre és kiderült, hogy imád videó játékozni. Bementünk egy játékboltba és bevásároltunk.

 -Van kedved kipróbálni őket? -kérdeztem.

 -Igen! De hol? -pislogott nagyokat.

 -Nálam... Vagyis a lakásban, ahol a BEAST lakik... -habogtam.

 -Omo! Szabad? És a többiek??

 -Ők most erősítenek. Későn érnek haza. Na... Jössz? -kérdetem. Először hívtam fel lányt hozzánk. Visszaindultunk és Na Eun végig arról áradozott, hogy milyen jó, hogy én is szeretek játszani,mert az A-PINK-ben csak ő szeret és nincs kivel játsszon. Felértünk a lakáshoz, de mielőtt bementünk volna, muszály volt neki mondanom valamit.

 -Figyi, a látvány ami majd a szemed elé tárul... Hát bocsásd meg nekünk a runlit. Nincs bejárónőnk.

 -És a barátnőitek? Ők nem járnak ide? -kérdezte.

 -Csak Jun Hyung hyung-nak van barátnője.

 -Neked nincs? És az a lány? Min Ah, ha jól tudom, Vele mi van?

 -Neki van barátja. -mondtam szomorúan.

 -Óó! Értem -bólintott. Kinyitottam az ajtót. Na Eun nem futott el sikítozva a látvány elől.

 -Ez neked rumli? Akkor nem láttad még a sminkes dobozom! -mondta.

Elnevettem magam, majd bevezettem a szobámba. Bekapcsoltam a játékot és elkezdtük.

Az állás: 1:0-nekem; 1:1; 1:2...3:2-nekem és így tovább. Ezután az én általam választott játékkal játszottunk, amit Na Eun nem ismert. Szegény nem értette meg elsőre, így végül én nyertem. Elegem lett az így szerzett nyereségekből és abból, hogy nem tud rendesen játszani, ezért odamentem hozzá. Hátulról előrenyúltam és megfogtam a kezét, úgy irányítottam. A haja illata... a puha bőre... a hangja... Minden tökéletes volt. Ráadásul fiúk nélkül.

 -Son Na Eun! -súgtam a fülébe.

 -Mi az? -kérdezte és hátra fordult. Kaptam az alkalmon és megcsókoltam.

Megcsókoltam! Úristen! Megcsókoltam egy lányt!! És ő is visszacsókolt! Még soha sem éreztem ilyet! A puha ajkai...

15. My Life

"Hihetetlen, hogy Gi Kwang szeret. Azt mondta, hogy nem sértődik meg, ha Jung Shin-t választom, de szerintem azért fájna neki. Aigo! Nem tudom mit tegyek!"

 Következő nap már be kellett mennünk Gi Kwang-gal a forgatásra, így legalább elvonta valami a figyelmemet Jung Shin-ról. Ja, gondoltam én.

-Annyira sajnáljuk, hogy rosszul sült el a dolog. Ígérjük jóvá tesszük! -ölelt meg Yo Seob.

-Nem! Ez egyedül az én hibám! Számolnom kellett volna minden lehetőséggel, és ráadásul gondolhattam volna, hogy ismeritek egymást, mivel egy gimibe jártok. -vállalta fel az egész balhét Du Jun.

-Semmi baj, fiúk! Egyszer úgy is kiderült volna. -mosolyogtam rájuk. -Csoportos öleléés!

A BEAST egyszerre ölelt meg, kivéve Gi Kwang-ot.

-Mi van Gi Ki? -kérdezte tőle Jun Hyung.

-Semmi, csak... Nem értem! Mi történt? -pislogott nagyokat.

-Fogatás indul: 10, 9, 8... -hallottuk a rendező hangját.

-Majd forgatás után elmondjuk! -kiabálta neki Hyun Seung.

-5, 4, 3... -számoltak tovább.

Gyorsan a helyemre szaladtam és kezdhettük a forgatást.

Csak ezt a jelenetet vettük fel 5-ször és még a többi jelenet is várt ránk.

-Jól van emberek! Mára ennyi elég! -kiáltotta el magát a rendező.

Hát, most megsajnáltam az összes előadót/bandát, akik MV-ket készítenek. Reggel 7-kor kezdtük és este 6-ig nem hagytuk abba. Szegény Yo Seob, majdnem megőrült, mert nem ehetett. Amikor mondták, hogy "Ennyi!", Yo Seob 2 másodperc már sehol sem volt. (Lerohant a büfébe.) A többiek is megrohamozták az étkezdét, de ők nem ekkora tempóban.

Így ment ez még egy hétig.

A következő hétvégén, amikor végeztem a vacsorával, megcsörrent a telefonomon az An Cafe- Maple Gunman. (Igen, J-Rock a csengőhangom.) Ez csak egyet jelenthetett...

"Jing Shin hív" villogott a kijelzőn. A szám egyre hangosodott, így fel kellett vennem.

-Igen? -szóltam bele közömbösen.

-Szia... Öhm figyelj! Nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem és azt is ami történt. Szeretném jóvá tenni. -mondta zavartan.

-Jung Shin oppa,miért kellett ezt csinálnod? Miért kellett eltitkolnod?

-Gyere ki és megtudod. -titokzatoskodott. -Ja, és hozz pulcsit! -tette hozzá. Szót fogadtam és felvettem egy vékonyabb pulcsit (Nem mondtak hideget mára), és kimentem.

Jung Shin  egy sötétkék sportkocsi előtt állt és várt rám. A haja ki volt engedve, fekete bőr dzsekit és sötétkék csőnadrágot viselt. Na, igen. Emiatt (is) szerettem bele:

Ahogy ott ül az autón, kezeivel hátul megtámaszkodott, a szél meglebegtette a haját, ami a szemei elé esett. Ekkor következett az a mozdulat, amitől mindig elájulok.

Oldalra billentette a fejét és egy enyhe fejrándítással hátra lökte a haját.Ezután rögtön rám nézett. A pillantása, ahogy rám nézett...

-Szia! -mondta szomorú mosollyal. Ja, igen, mi most "rosszban" vagyunk.

-Szia! Csak, hogy tudd, csak azért jöttem ide, mert elméletileg barátok vagyunk. -mondtam.

Pajkos mosolyra húzta a száját. 

-Gondoltam, gyere! -nyújtotta a kezét. Egy darabig haboztam.

-Hova...? -kérdeztem, mire megragadta a karom és az autóhoz húzott. Kinyitotta az ajtót, én meg beültem. Az anyósülésen ültem és Jung Shin behuppant a kormány mögé. Indította a kocsit.

Elindultunk és ezzel párhuzamosan elindul a zene lejátszó. A legtöbb szám rockosabb feldolgozás volt és voltak olyanok is, amikre ezelőtt azt mondtam, hogy soha nem fogom végig hallgatni, de így...

Ezer hála a zenének, mert így nem volt kínos, hogy nem szóltunk egymáshoz. Sötét volt az utcákon. a kivilágított útról letértünk az autópályára. Itt még sötétebb volt.

-Hova megyünk? -kérdeztem.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Sajnos csak egy napot tölthettem együtt Min Ah-val. Utána már csak a forgatásokon láttam. Mióta bevallottam neki, hogy szeretem, egy kicsit szégyenlősebb lettem. Ez a fiúknak is feltűnt.

-Gi Kwang! Miért gombolod be a nyakadnál is az ingedet? -kérdezte Dong Woon.

-Mi közöd hozzá? -vágtam be a durcit.

-Ó! Most megbántottalak? Jaj, nem akartam! -gúnyolódott Dong Woon. Jun hyung hátba vágta, eztán el kezdtek röhögni és ott hagytak.

A tévéműsorokban, ahol szerepeltünk, mindig kellett "aegyo"-zni. Ez amúgy is kínos nekünk, de nekem most még nehezebb. Ezt közöltem is a műsor vezetőnek, vagyis azt, hogy nem tudok aegyo-zni, és egy kis vita után beleegyeztek abba, hogy ne kelljen.

Ezt a rajongók rossz néven vették és a 4. adásban már muszáj volt.

Hát, én olyan vörös voltam, mint a rák. Yo Seob-ék meg fulladoztak a röhögéstől. Jó nekik!

Du Jun többször bocsánatot kért Min Ah-tól a rosszul sikerült találkozó miatt. "Nekem miért nem modják el, hogy mi történt?"

A következő nap azt mondta, hogy majd forgatás után elmondják. El is mondták.

"Aigo! Akkor csak azért ölelt meg és sírt a vállamon, mert éppen én voltam ott?? Tudhattam volna, hogy nem bocsájt meg ilyen könnyen! Na, mindegy. Azért reménykedem. De ez annyira rossz, hogy a legjobb barátom barátnőjébe szerettem bele! Aish!"

 ~Min Ah, amit mondtam neked a múltkor... Az maradjon a mi titkunk! Előre is köszi, GK^^ ~írtam az sms-t.

~Rendben! ~jött a válasz.

Este Min Ah-val álmodtam. Újra álmodtam, azt amikor bevallottam neki az érzéseimet. De most egy másik alak is ült az ágyon és Min Ah-t simogatta. A beszélgetésünk ugyanúgy folyt, csak a szeretlek után hangos nevetést hallottam. Felismertem ezt a nevetést és ez nem volt másé, mint Jung Shin-é. Min Ah nem ölelt meg, hanem megcsókolta Jung Shin-t. Az álmomban összezsugorodtam és úgy néztem a jelenetet.

-Neeem! -kiáltottam és zihálva felébredtem. Felültem az ágyamon és ellenőriztem, hogy mindenhol ugyan akkora vagyok-e, mint amikor lefeküdtem. Szerencsére ugyanakkora voltam, és szerencsére csak álmodtam és Min Ah meg Jung Shin nem smároltak.

Szörnyű volt ez az álom. Remélem nem fog valóra válni!

14. My Life

  Bezártam az ajtómat, hogy senki se jöhessen be. Bezuhantam az ágyamba, magamhoz vettem az mp4-emet és bekapcsoltam. Már nem is emlékszem, hogy mit hallgattam. Kopogtak az ajtón, de nem nyitottam ki, a nevemet kiabálta be egy ismerős hang, de nem foglalkoztam vele.

"Nem hiszem le! Jung Shin azt mondta, hogy a tovább tanulás miatt utazott volna Tokióba, nem azért, hogy egy bandával debütáljanak. Ja, és azt sem mondta, hogy annak az áruló Gi Kwang-nak a legjobb haverja. Ki vagyok bukva! Sikeresen álomba sírtam magam.

Reggel nem kis meglapatés ért. Nem voltam egyedül. Egy hazug aludt a kanapén, az ágy mellett.

-Hééé! Te!! Hogy jutottál be?? Mit keresel itt?? -kiabáltam.

-Mi?? Mivan? Én éppenséggel téged kereslek. Miért kell kiabálni? -kérdezte kómásan.

-Mert! Hogy jutottál be? Gi Kwang, mit képzelsz, kivagy te??

-Ha nem kiabálsz, mindenre válaszolok! -válaszolt pimaszul.

-Jó. -halkítottam magamon.

-Úgy jutottam, be, hogy lementem a portára és elkértem a pótkulcsot. Hogy mit képzelek? Azt, hogy most tisztázni fogom a dolgaimat. Hogy ki vagyok? Egy barát, aki legközelebb 6-szor átgondolja, hogy mit mond.

-Tisztázni? Halljam, hogy akarod tisztára mosni a neved?

-Úgy, hogy elmondom, miért mondtam ilyen "csúnyákat" rád.

-Na? -kézdett fogyni a türelmem.

-Tudod, nagyon örültem, amikor mondták, hogy te lehetsz a klipben. Aztán, mindenki azzal szekált, hogy Te meg én. Ezt akartam tisztázni, csak nem sikerült. Meg Hyun Seung is mondott valamit, amitől összezavarodtam... És hát ez lett belőle.

-Értem, de attól még... Összezavarodtál? -értetlenkedtem.

-Igen... Tudod, mostanában nem vagyok tisztában az érzéseimmel.

-Ezzel mire célzol?

-Arra, hogy... Aish! Ezt így nehéz elmagyarázni.

-Miért? Mi gátol?

-Az, hogy te és Jung Shin...

-Nem! Ne is említsd előttem ezt a nevet!

-Miért, mi történt? -kérdezte, aztán láthatta rajtam, hogy ez nem a legmegfelelőbb kérdés, ezért így folytatta:

-Inkább ne mondd el.

Bólintottam. Leült mellém és megfogta a kezem.

-Min Ah... Én... Nem! Nem megy! -engedte el a kezem.

-Mi? Mit szeretnél mondani? -kérdeztem, egy kicsit kedvesebben.

-Csak azt, hogy... -itt elhallgatott és elvette az mp-m. Nyomkodni kezdte, aztán megtalálta, amit keresett és elindította. Szeretem ezt a számot. Arról szól, hogy a srác szerelmes egy lányba, de a lány nem szereti őt.

-Ezt most miért indítottad el? -kérdeztem.

-Tudod miről szól?

-Igen..

-Akkor most képzeld el, hogy ez a srác én vagyok, a lány meg...

-Én. -fejeztem be a mondatát. -Akkor te most...

-Szeretlek! -nyögte ki végül.

Egy gombócot éreztem a torkomban, amitől nem tudtam nyelni. Ezzel a gombóccal addig küzdöttem, amíg el kezdtem sírni.

-Most miért sírsz? -kérdezte Gi Kwang.

-Hogy tehetitek ezt velem? -szipogtam.

-Mit? Min Ah, én nem akarlak választás elé állítani. Megértem, ha nem engem választasz. -mondta komolyan.

Megráztam a fejem és még jobban sírni kezdtem. Mit tegyek? Jung Shin hamarabb bevallotta, hogy szeret és utána hazudott, vagyis alatta. Gi Kwang először meggondolatlan dolgokat mondott, aztán vallotta be. De Jung Shin... Várjunk csak! Ő nem is mondta, hogy szeret.

Nem tudom hogy, vagy miért, de mire feleszméltem már Gi Kwang-ot öleltem. Visszaölelt és így ültünk egymás karjaiban. Cikáztak bennem a gondolatok, de nem tudtam hova tenni őket.
 Előző nap a menedzser szólt, hogy ma még nem kell mennünk Gi Kwang-gal a forgatásra, hanem pihenjünk, így együtt maradtunk a nap hátra lévő részében is.
Gi Kwang elmondta, hogy a rosszul lét az azért volt, mert meglátott engem és Jung Shin-t csókolózni, kijöttek rajta az érzések, ettől bedepizett és nem volt kedve semmihez. Meg úgy általában mindent elmondott, amit eddig titkolt. Örülök, hogy ezekre fény derült, mert így tiszta lappal kezdtük a barátságunkat.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Min Ah után rohantam, de mire odaértem már magára zárta az ajtót. Mindenféleképpen be kellett hozzá jutnom. Ja, a portás szerencsére a haverom, így bátran odamentem hozzá.
-Szia, Kwang Jo! Park Min Ah lakásának a pótkulcsa kéne. -mondtam.
-Miért? -kérdezte értetlenül.
-Mert... Magára zárta az ajtót és tud kijönni. -nyögtem ki a szerintem ész szerű választ.
-Jaa! Értem. Tessék. -nyomta a kezembe a kulcsot.
-Köszönöm.
Rohantam Min Ah lakásához. Megvártam amíg elcsöndesedik, aztán a lehető leghalkabban kinyitottam az ajtót. Ez annyira nem volt könnyű, mert a zár hangos kattanással nyílt ki. Min Ah szerencsére nem ébredt fel rá, így nyugodtan bemehettem hozzá. Min a macskák, olyan halkan lépkedtem az ágy felé, de ott megtorpantam.
A lány még mindig remegett a sírástól és szaggatottan vette a levegőt. Nem tudtam, mi történhetett, hiszen csak a CNBlue-val találkozott.
"Na, majd reggel megkérdezem."
Leültem az ágy melletti kanapéra és elaludtam. Éjjel egy párszor arra ébredtem, hogy Min Ah sír. Szerencsére csak álmában és nem kelt fel teljesen. Ilyenkor odamentem hozzá és simogatni kezdem az arcát. "Hihetetlen, hogy milyen gyönyörű, amikor alszik." Amikor az arcát simogattam, elcsöndesedett és a remegése is abbamaradt. Legközelebb már csak akkor ébredtem fel, amikor Min Ah kiabálását hallgattam.
-Hé! Te! Mit keresel itt? -mutatott rám.
-Mi? Mi van? Ja, téged. -mondtam.
Ez után kiderült, hogy Jung Shin-nel van valami gáz. Aztán... Elmondtam neki... hogy szeretem. Ő erre elkezdett sírni, de én biztosítottam róla, hogy nem kell válaszolnia közöttünk. Még mindig sírt aztán... megölelt. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz. Azt hittem elküld melegebb éghajlatokra, de nem. Inkább arra kért, hogy maradjak és beszélgessünk. "Úgy gondolom, most tiszta lappal kezdhetjük a barátságunkat."

13. My Life

  1 és fél nap kórházban fogás után végre haza engedtek. Vagyis... Nem haza, hanem a CUBE kollégiumába. Yo Seob amint megtudta, hogy eljöhetek a kórházból, berontott a szobámba és elkezdett ugrálni. Épp, hogy felöltöztem.

 -Te meg mit ugrálsz? -érdeklődtem.

 -Hát mit?? Azt, hogy visszajöhetsz hozzánk és végre nevethetünk a vicceimen! -ugrált tovább.

 -Miért, eddig nem nevettetek?

 -Nem! Tudod mennyire aggódtunk? Én majdnem depis lettem, mert nem nevettünk! -mesélte.

 -Óh! Hát, sajnálom, nem kellett volna miattam aggódnotok! Nem volt komoly bajom. -néztem rá kedvesen.

 -Nem kellett volna??????? Te vagy az első lány, akit nem csak munkatársnak veszünk, hanem barátnak! -förmedt rám. Végre abbahagyta az ugrálást.

 -Jó. Oké, megértettem. -nevettem el magam. "Ezek szerint a barátjuk vagyok!" -Mehetünk? -kérdeztem.

 -Hova?kérdezte értetlenül. -Jaa! A koleszba! Naná! De ugye megállunk a büfénél! Nagyon éhes vagyok!

 -Igen, megállunk, De nem ettél még?? -csodálkoztam.

 -De, ettem "kimchi"-t, kétszer.

 -Hát... Oké... Nem tudom, hogy mekkora gyomrod van, de az biztos, hogy nagyobb, mint nekem.

Ő erre csak megvonta a vállát és indulhattunk.

Útközben megálltunk a büfében és Yo Seob bevásárolt. Amikor beértünk a CUBE aulájába, a BEAST többi tagja szó szerint letámadott és majdnem felborultunk, olyan erővel jöttek nekem.

 -Végre! Már annyira hiányoztál! -roppantott össze az ölelésével Du Jun.

 -Én is örülök nektek, de azért nem kéne összetörni, mert megint mehetek vissza a kórházba. Du Jun!! Megfojtasz! Engedj el! -szóltam rá.

 -Ja, bocs! -engedett el.

 -Gyere! Bemutatunk valakiknek! -húzott maga után Jun Hyung.

 -Oké! Megyek már, ne ráncigálj!

Nem tudtam kiknek mutatnak be, de megnyugtatott, hogy azt mondják a másik felek sem tudják...

 -Min Ah, ők itt a CNBlue. Mondtam, hogy bemutatunk nekik! Ma elméletileg Tokióba utaztak volna, de a basszus gitárosnak kötelező részt vennie egy iskolai rendezvényen. -ismertette a történetet Jun Hyung. -Aki a mi Gi Kwang-unk legjobb haverja. -tette hozzá csak úgy mellékesen. Hát jó, akkor ezzel a taggal sem fogok jó kapcsolatot tartani.

 -Aha, értem. És ki a basszus gitáros? -érdeklődtem.

 -Ő most...

 -Itt vagyok!

Megállt bennem az ütő. Nem hiszem el! Ő is hazudott és ráadásul a legjobb haverja...

 -Jung Shin? -kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

 -Min Ah! Te mit keresel itt??

 -Engem mutatnak be a CNBlue-nak.

 -Ááh! Nem így akartam, hogy megtudd! -rázta a fejét.

 -Mit is?? -kérdeztem, mintha nem tudnám miről van szó.

 -Hát azt, hogy a CNBlue bassz gitárosa vagyok és hogy valójában miért mentem volna Tokióba. -mondta.

 -Azt reméltem, azt mondod majd, hogy csak azért vagy itt mert engem jöttél meglátogatni. De most, hogy tőled is hallottam...

 -Mi a francért nem tudtátok elmondani, hogy őt mutatjátok be? -förmedt Du Jun-ra.

 -Honnan kellett volna tudnunk, hogy baj lesz és, hogy ismeritek egymást? -értetlenkedett.

 -Ne Du Jun-t hibáztasd! Neked nem kellett volna HAZUDNOD!! -emeltem fel a hangom, amit nem szoktam.

 -De én el akartam mondani csak.... -próbálkozott Jung Shin.

 -Csak akartad! Nos, fiúk örültem a találkozásnak! -néztem rájuk kedvesen. -Jung Shin! -pillantottam rá csalódottan és felrohantam a lakásomba.

Magamra zártam az ajtót és bedőltem az ágyamba. Még sosem sírtam így Jung Shin miatt, mint most.

"Ő is hazudott! Ááh senkihez nem fogok szólni Yo Seob-on és Hyun Seung-on kívül!"

~Lee Gi Kwang szemszöge

Azután, hogy megláttam Min Ah-t és Jung Shin öhm....csókolózni, nem szóltam egy szót sem és nem mentem sehova a forgatáson kívül. Hyun Seung-ék hívtak, hogy menjek velük bemutatni Min Ah a CNBlue-nak, de nem volt kedvem hozzá, így otthon maradtam, mondván rosszul vagyok.

Aztán jött egy hívásom és mivel az illető nem hagyott békén, így rászántam magam és elmentem vele kávézni.

 -Hogy alakul a karriered Seung Yeon? -kérdeztem

 -Jól! Bár már kezd elegem lenni a magas sarkúból. -mondta.

 -És ez hogy jön a karrieredhez? -értetlenkedtem.

 -Sehogy!- nevetett. -Min Ah hogy van?

 -Hát... Szerintem jól. Tegnap már nevetett. -mondtam szomorúan.

 -Ennek nem is örülsz?

 -De igen, csak... Pont Jung Shin?? -gondolkoztam hangosan.

 -A CNBlue-ból? -kérdezte. -Mi van vele?

 -Tudod... Min Ah és ő... Végül is megértem! Azok után, amiket mondtam róla...

 -Ajj már! Úgy mond, hogy én is értsem!

 -Jó. Még a múltkor kiszaladt a számon valami, ami megbántotta és Jung Shin vállán sírta ki magát. Aztán történt a baleset, elmentem hozzá meglátogatni, de nem úgy sikerült, ahogy akartam, mert csak kiabált velem, így hát hazajöttem. Másnap viszont visszamentem hozzá, de amikor kinyitottam az ajtót... Jung Shin és Min Ah... Szóval.... Csókolóztak... -mondtam elfojtott hangon.

 -Á! Értem, és most ezért vagy ilyen.

 -Igen. -bólintottam. -Szerinted... Lehet, hogy én is ...

 -Ha ennyire kikészültél.... Biztos!

 -Oh! Hát, köszönöm, hogy kirángattál a szobámból. Már majdnem depresszióba estem.

 -Azt nem engedem! Szívesen! Aztán... Én neked szurkolok! Fighting! -mutatta felém a hüvelykujját

Elbúcsúztunk egymástól és indultam a lakásunkhoz. Mivel a mi lakásunk is a koleszban van, sokszor futottam össze Min Ah-val.

Sétálok a folyosó, amikor elfut mellettem egy lány sírva. Majdnem fellökött. Csak akkor láttam ki az, amikor befordult a folyosón. Min Ah volt az. A feje tiszta vörös volt a sírástól és a végtagjai remegtek.

utána rohantam, de mire odaértem, bezárkózott.

Be akartam menni hozzá, de nem nyitott ajtót. Ki kellett találnom valamit, hogy bejuthassak hozzá!

12. My Life

  Felébredtem és Jung Shin még mindig mellettem ült. Aludt. Nem akartam felkelteni, így visszaaludtam.Legközelebb kopogásra keltem fel.Egy orvos akart bejönni, így Jung Shin-nek gyorsan el kellett bújnia. Amíg megvizsgált a doki, Jung Shin a mosdóban bújt el.

-Bah... -mondta, mikor elment az orvos.

-Hát igen, kellett neked bebújni a mosdóba. -nevettem rajta. -Egész éjjel itt ültél mellettem? -kérdeztem.

-Igen. -nyomott egy puszit az arcomra.

-Hogy tudsz ülve aludni? -kérdeztem elkerekedett szemekkel.

-Nem tudom...

-De tényleg! És ráadásul mozdulatlanul... Hogy??

-Nem tudom.

-Most komolyan! Te mit tudsz?

-Nem tudom. -mondta, mire mindketten elnevettük magunkat és közben megcsókolt. 

A szemem sarkából láttam, hogy valaki kinyitja az ajtót, aztán be is csukja. Az illetőt nem láttam, de valami volt nála mert amikor kinyitotta az ajtót, az a valami kiesett a kezéből és nagyot puffant. Lehet, hogy megint egy ápolónő akart bejönni, csak elejtette a holmiját és inkább nem jött be. Nem tudom. :)

Sok dologról beszélgettünk és igazából nagyon kíváncsi voltam, hogy honnan ismerik egymást Gi Kwang-gal, de nem kérdeztem. Ha el akarja mondani, akkor majd elmondja, ha nem, akkor nem.

A következő orvosi vizit után Jung Shin elment, de nem sokkal utána megjelent a BEAST és a BTOB Gi Kwang nélkül.

-Gi Kwang hol van? -érdeklődtem.

-Azt mondta rosszul érzi magát. -válaszolt a kérdésemre Hyun Sik (BTOB).

-Na, szóval! -kért egy kis figyelmet Yo Seob. -Azért hívtuk ide a BTOB-ot, mert be akarunk téged mutatni.

-Ja, igen! Sok jót hallottunk már rólad! -bólogatott Yook Sung Jae.

-Te vagy a Félvér? -kérdezte Suh Eun Kwang, mire könnybe lábadtak a szemeim.

-TE! Eun Kwang! Én egyszer még lerúglak! -fenyegette meg Il Hoon és rávágott a mellettem lévő ágyról szerzett párnával a fejére.

-Semmi baj! Megértem. -sóhajtottam.

-De nem úgy értettem! Csak helyre raktam a képet. De nem értem, miért baja van veled Gi Kwang-nak, mert rendes vagy, aranyos vagy, szép vagy okos vagy és még sorolhatnám. -mosolygott.

-Köszönöm! -takartam el az arcom, hogy ne lássák, elpirultam.

Lényegében örültem, hogy  a BTOB tagjaival közelebbről is megismerkedhettem. Sokkal több dolog van bennük, mint, amit a tévében, rádióban vagy újságokban írnak/mondanak róluk. Sokszínűek, az éneklésen és táncoláson kívül sok mindennel foglalkoznak. Rengeteg dolog érdekli őket és megint előjött az, hogy magyar vagyok (félig).

-Ott is vannak ilyen sztár bandák, mint mieink?? -érdeklődött Sung Jae.

-Háát... Vannak. Nekem az egyik kedvencem a The Carbonfools (http://www.youtube.com/watch?v=TsCNY4FRWtA), de az Anti Fitness Club-nak is vannak jó számaik (http://www.youtube.com/watch?v=1Q2s-asGAOM).

-Várj! Kitalálom... az "AFC"-nek rock dakaik vannak. Igaz? -"okoskodott" Min Hyuk.

-Igen! Honnan tudtad?

-Anti! -mondta a két banda egyszerre.

-Ohh. Szóval ez ennyire nyilvánvaló? -hitetlenkedtem.

-Az! De akkor szereted a rock zenét? -kérdezte Jun Hyung.

-Hát... Igen. -bólintottam.

-Akkor ajánlom figyelmedbe a CNBlue-t meg a FT Island-et.

-CNBlue? -kérdeztem.

-Igen. Jó barátaink, majd bemutatunk nekik. -mosolygott Du Jun.

-Rendben... Akkor most mindenkinek be fogtok mutatni?

-Ja, persze, hogy aztán nekik is megtetsszél nekik és aztán elvegyenek tőlünk és berakjanak hozzájuk. Neeem! Semmi pénzért! TE A MIÉNK VAGY!!! -közölte Jun Hyung.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Mint elterveztem, bementem a kórházba meglátogatni Min Ah-t. A próba után egyből indultam is. Lifttel felmentem arra az emeletre, ahol Min Ah szobája volt. Megállt a lift, kiszálltam és a Min Ah-nak szánt ajándékokkal a kezemben sietős léptekkel haladtam a szoba felé. Nevetést hallottam, azt hittem Jun Hyung-ék megelőztek. Ám amikor kinyitottam az ajtót... 

Azok az idióta érzések... Összeállt a kép!

"Jung Shin és Min Ah."

Nem értettem. Hogyan? Vagy mikor? Esetleg mióta? És erről miért nem tudtam?

Az ajándékok kiestek a kezemből, gyorsan felkaptam és rohanni kezdtem a lifthez. Balszerencsémre a lift lassan közlekedik, ezért a lépcsőn gyorsabban lejutottam a kocsimhoz (azzal jöttem) és a lehető leggyorsabban vezettem haza. Az előtérben összetalálkoztam Du Jun-ékkal és a BTOB-val. Azt mondták Min Ah-hoz mennek. Nem akartam menni , ezért azt "hazudtam", hogy rosszul érzem magam és ledőlök pihenni. Ezzel ott is hagytak.

Egész nap csak meredtem magam elé, Du Jun-ék elhitték, hogy beteg vagyok és nem zavartak.

"Nem értem. Miért zavar az, ha a haverom összejön egy régi barátommal??" Kavarogtak bennem az érzések.

"Min Ah és Jung Shin. Min Ah és Jung Shin. Min Ah és Jung Shin."-Ez járt folyton a fejemben.

A nap folyamán csk Du Jun-nal és Jun Hyung-gal beszéltem, de egyiknek sem említettem, hogy mi igazából a bajom. Utálom ezt az érzést, amit most érzek. Egy depis hétnek nézhetek elébe.

11. My Life

  Az elmúlt napokban nem nagyon volt dolgom, mert már kiválasztották a ruhámat, megcsináltuk a fényképeket és megtanultam a kis szövegemet meg a koreográfiámat. Tehát már csak az egész klipet kellett újra és újra próbálni. Az egyik próbán azonban........

    Fel voltak állítva a lámpák és a háttér is a helyén volt. Szóval minden készen állt, csak a BEAST-re vártunk, hogy megérkezzen. 10 perc várakozás után meg is érkeztek. El kezdtük az első jelenet próbáját (külön-külön próbáltuk és vettük fel a részeket). Felálltam  a székemből és elindultam az extra magas sarkú cipőmben. Lépkedtem a kábelek-zsinórok-vezetékek között és......

Volt Min Ah, nincs Min Ah.

  Át estem az egyik lámpa zsinórján és a lámpa állvány felborult.

Ráadásul rám! Mindenki abbahagyta amit csinál és oda rohant hozzám. Először Du Jun ért oda. Kérdezte, hogy fel tudok-e állni. Nem tudtam. Megpróbáltak talpra állítani, de összecsuklott a lábam. Mindenki megrémült és azonnal hívták a mentőket. A mentősök bevittek a kórházba és megvizsgáltak. Bevittek a kórterembe, azt mondták kificamodott a bokám és, hogy egy kis agyrázkódást kaptam, de pár napig bent tartanak a kórházban megfigyelésre. Azt hittem elbőgöm magam! Ha itt tartanak, nem tudják megcsinálni  a klipet és nem tudok ott lenni, amikor Jung Shin elutazik.

   A rendező, a menedzser és a producer bejöttek hozzám a szobámba és közölték, hogy nincsen semmit baj, majd azokat a részeket veszik fel, amiben nem vagyok benne. Jobbulást kívántak és kimentek. Utánuk rögtön bejöttek Du Jun-ék.

-Ajj! Én is annyira utálom ezeket a zsinórokat. Teljesen olyanok, mint a kígyók!Rálépsz és nem engedi el a lábad. Egyszer én estem el bennük és majdnem eltörött a kezem. Azóta úgy lépkedek közöttük mint egy gólya. Felhúzom a térdem és messze ellépek tőlük. -mondta Yo Seob elsőként.

Ezer hála ennek a zabagépnek, amiért megnevettetett.

A szüleim is jöttek meglátogatni. Ekkor a fiúk kimentek a szobából.

-Mi az? Már kórházban is fiúzol?? -kérte számon apa.

-Nem, dehogy is! Ők a BEAST! Velük dolgozom a CUBE-ban. -magyaráztam. -Mi az, hogy "is"?? -"talán látta a csókunkat Jung Shin-nel??"

Erre mindketten elnevettük magunkat. Jó volt újra látni őket és így megfeledkeztem a fájdalomról.

-Jung Shin? -kérdeztem.

-Amióta eljöttél otthonról, nem láttuk. -mondta anya.

-Holnap után utazik és nem lehetek ott! -sóhajtottam.

-Hova is? -kérdezte apa.

-Ha jól tudom Tokióba. -válaszoltam.

-Jaj, Min Ah drágám! Az egyetlen ember, aki mindenkinél jobban ismer és az egyetlen barátod is elmegy! -szomorkodott anya.

Ez után hallgattunk. A csöndet egy doktor törte meg, és közölte, hogy megszeretnének vizsgálni. Így anyáéknak menniük kellett. Elköszöntünk egymástól és el is mentek.

Megvizsgált az orvos és  rögtön ki is ment az ajtón. Egyedül maradtam. Jung Shin holnap után utazik, én meg itt fekszem a kórház egyik ágyában, kificamodott bokával. 

"Ááááh!! Ha nem engednek el holnap, akkor meg fogok szökni." Ezt nem gondoltam komolyan. Hogy lehet megszökni egy kórházból?? De tenni fogok azért, hogy elengedjenek.

-Bejöhetek? -jött egy ismerős hang az ajtó felől. Automatikusan "igen!"-t mondtam. Kár volt.

Nem kis meglepetésemre Gi Kwang lépett be az ajtón.

-Azta! Nem is tudtam, hogy érdekel mi van a Félvérrel! -mondtam szemrehányóan.

-Mi van?? Miről beszélsz?? Milyen "Félvér"?? -értetlenkedett.

-Amnéziában szenvedsz?? Mert akkor szólok az egyik orvosnak és ide feküdhetsz a mellettem lévő ágyba. Ja, nem. Te nem akarsz egy ilyen mellett lenni, mint én! -aláztam. -Emlékezz csak vissza, mit mondtál Hyun Sik-éknek a múltkor! -kiabáltam rá és egy ápoló nő jött be, hogy ne kiabáljunk, mert más pihenni szeretne. Motyogtunk egy "Elnézést!" félét, aztán az ápolónő kiment.

-Honnan tudsz erről?? Hyun Seung mondta? Tényleg! Láttam jól el vagytok...

-Ne tereld a szót Gi Kwang! A saját fülemmel hallottam. -mondtam a szemébe nézve. -Hogy mondhattál ilyet?? -akadtam ki teljesen.

-Te ezt nem értheted! -rázta a fejét.

-Mit, azt, hogy végig hazudtál nekem?? Miért nem tudtad már az elején elmondani, hogy nem bírsz?? -küszködtem a könnyeimmel. -Miattad szegény Jung Shin vállán kellett sírnom! De ezt miért is mondom  el neked, úgy sem érdekel és te sem mondasz el semmit! -itt már zokogtam.

-Figyelj! Sajnálom! Tudod? Nagyon sajnálom! De... Ne itt beszéljük ezt meg, oké? -nézett rám aggódóan. Leült mellém az ágyra.

-Menj innen! -lökdöstem a meglévő erőmmel le az ágyról, de ő csak szomorú mosollyal ült az ágyamon és nem mozdult.

-Ne izgasd fel magad, mert még nagyobb kárt teszel magadban és nem mehetsz haza! Pihenned kell! -fogtam meg a vállam és lefektetett a párnára.

Sírtam, a könnyeim patakokban folytak.

-Az előbb azt mondtad, Jung Shin vállán sírtál?? -kérdezte.

-Igen, ő az egyetlen igaz barátom!

-Akkor azért mondta...-gondolkodott hangosan.

-Mit? -törölgettem a könnyeim.

-Semmit.

-Már megint hazudsz! -förmedtem rá.

-Na jó! Azt mondta, hogy ha ennél is jobban megbántalak, akkor búcsút mondhatok neked és neki is. De ekkor még nem tudtam miért mondja ezt. -adta be a derekát.

-Ooh. De hogy érted azt, hogy azt mondta neked, "neki"?? -kérdeztem. -Ti ismeritek egymást??

-Igen, a múltkor bandázunk és amikor szóba jöttél, nem mondott semmit és nem sokkal utána el is ment. Este meg azt mondta, hogy ne merjelek még egyszer megbántani. Hát, kb. ennyi. -mondta.

Bejött egy ápolónő és mondta, hogy vége a látogatási időnek, így Gi Kwang nak mennie kellett. Még egy utolsót mosolygott, majd barátságosan összeborzolta a hajam és elment.

Újra egyedül maradtam a gondolataimmal.

"Jung Shin képes volt ott hagyni a celeb haverjait miattam?? És a csók?? Akkor ez nem csak úgy megtörtént, hanem jelentett is valamit?? Megfenyegette az érdekemben Gi Kwang-ot?? És egyáltalán honnan ismerik egymást?? Vagy mióta?? Vagy minek a kapcsán??"

Ahogy gondolkodtam, felcsörrent a telefonom.

-Szia! -szóltam bele.

-Szia! Hogy érzed magad? Hallottam kórházba kerültél. Minden rendben?

-Jung Shin! Épp rád gondoltam!

-Ennek örülök.- mondta.

-Képzeld! Ma egyedül maradtam Gi Kwang-gal és számon kértem. -kezdtem az élmény beszámolóm.

-Hm..

-Azt nem mondta meg, hogy miért mondta ezt, de valami mást igen...

-Hogy szeret?? -dramatizálta a helyzetet.

-Azt, hogy ismeritek egymást. -hagytam figyelmen kívül a beszólását.

-Valóban.

-Azt mondta megfenyegetted és hogy amikor bandáztatok, szóba jöttem, te hallgattál, majd nem sokkal később elmentél.

-Igen, ez így történt.

-Akkor jöttél hozzám. És gondolom nem tudtad, hogy tudom, mit mondott Gi Kwang, ezért nem is mondtad el, hogy ismeritek egymást. De... a csók... változtatott a nézeteimen!

-Igen. Az a csók... Először csak feszültségoldónak indult, de amikor megtörtént... Nos, nekem is változtatott a "nézeteimen". -mondta őszintén.

-Köszönöm! Szeretnék megköszönni mindent,amit értem tettél.

-Nincs mit. -lépett be az ajtón Jung Shin.

-Te mit keresel itt?? Már vége a látogatási időnek...

-Itt dolgozik az egyik haverom. -vonta meg a vállát.

-Jaa! És a haverod nem akarja elárulni, hogy mikor engednek haza??

-Nem. -sóhajtott.

-Tudod, nagyon örülök, hogy most itt vagy!

-Én is. Vagyis annak, hogy veled vagyok. -nevetett, aztán leült mellém az ágyamra.

-Most akkor mi van? Most mi... együt...

-Nem tudom. Ha szeretnéd, akkor igen. -mosolygott.

-Szeretném, hát persze, hogy szeretném, de holnap után utazol és mi lesz velem nélküled??

-Ó! Tényleg, ezt el is felejtettem. Nem utazok el. Itt maradok a kirándulás végéig, aztán majd meglátjuk mi lesz!

-Jaj, de jó! -ugrottam a nyakába. Ő is átölelt és nyomott egy puszit a homlokomra. Ez után még sokáig beszélgettünk, aztán elnyomott az álom.

~Lee Gi Kwang szemszöge

Nagyon megbántam, azt amit mondtam Min Ah-ra. Nem akartam megbántani, csak kiszaladt a számon.

Most, hogy kórházban van a próbák olyan üresek, mint az előtt, hogy Min Ah idejött. A srácok is hiányolták. Yo Seob már tiszta depressziós volt, mert nem nevettünk a viccein. Nem nevettünk, mert azzal voltunk elfoglalva, hogy Min Ah-ért szurkoljunk.

"Nincs komoly baja, de az agyrázkódásból bármi lehet és a tegnapi veszekedésünk után, ha nagyon felidegesítette magát, akkor... Nem, nem engedem"

Inkább elmentem hozzá.