6. My Life

  Ahogy írogattam az embereknek az eredményem, kaptam egy válasz üzenetet. Naná, hogy Lee Gi Kwang írt vissza. Azt írta, hogy ő is látta a képet az újságban és, hogy elintézte, hogy ne legyen ebből balhé.

Ezek szerint nincsen gáz. Lejjebb olvastam, hogy ne menjek el itthonról, hanem maradjak a házban.

Ezen elgondolkoztam és összeesküvés elméleteket gyártottam a fejemben: "Lehet, hogy megtámadnak a rajongók és, ha kilépek az ajtón, akkor széttépnek?" -ugrattam magam és nevetni kezdtem.

  Másnap megtettem, amit Gi Kwang kért és nem mentem sehova. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz. Kora délután egy fekete kocsi állt meg a házunk előtt és kiszállt belőle két maszkot viselő férfi. Becsöngettek, azt mondták engem keresnek. Nem akartam beengedni őket, de az egyik félnek ismerős volt a szeme.

  Felismertem és beengedtem őket. Beléptek az ajtón és levették a maszkjukat. Ahogy sejtettem, az egyik Lee Gi Kwang volt az egyik, a másikat viszont nem ismertem. Gi Kwang bemutatott minket egymásnak. Mint kiderült, az úr a BEAST menedzsere volt. Ekkor esett le, hogy akkor valószínűleg azért jöttek, hogy magukkal vigyenek a CUBE-ba. Igen ez gyorsan ki is derült. Az ok az volt, hogy bekerültem a klipbe. Ennek nagyon örültem, mélyen meghajoltam a menedzser előtt és tisztelet tudóan megköszöntem.

  Elköszöntem a szüleimtől, de ők annyira el voltak foglalva azzal, hogy Gi Kwang mennyire megváltozott, hogy nem is hallották. Nagy nehezen kiszabadítottuk Gi Kwang-ot a szüleim "kérdés-dicséret záporából" és indulhattunk is.

~Lee Gi Kwang szemszöge

  Reggel megtudtam, hogy csak kora délután mehetünk Park Min Ah-ért, mert még sok dolgunk van a dallal. Megtanulni a szöveget és a koreográfiát. Kicsit csalódott voltam, mert már le akartam tudni az egészet.

Úgy éreztem sose lesz már délután. Letörten ültem a kávézóban, amikor Yang Yo Seob leült mellém négy darab fánkkal a tálcáján.

-Mi a baj? -kérdezte és beleharapott az egyik fánkba. Még az orra is porcukros lett.

-Semmi! Csak olyan lassan telik az idő. -sóhajtottam.

-Hé! Kérsz fánykot? -mutatott felém egy rózsaszín sütit.

-Te most szívatsz?! Mi az, hogy rózsaszín??? Teeee... Nem vagyok SZERELMES! -kezdtem vitatkozni.

-Jaj, ne legyél már szenya! Ó! Jut eszembe, szendvics is kell! -csapott a fejére és elrohant szendvicsért.

Értetlenül meredtem magam elé, aztán elnevettem magam.

-Mi volt azzal a "nem vagyok szerelmes"-sel? Én nem azért mondtam, mert cukkolni akartalak... Várj csak! Te most bizonygatod magadnak, hogy nem vagy szerelmes? Úúúú! Ki a lány? -kérdezősködött, amikor visszatért három szendviccsel.

-Huh? -fogtam fel amit mondott.

-Talán ő ott?? -mutatott egy magas, hosszú barna hajú lányra. Megráztam a fejem.

-Akkor talán Han Seung Yeon? Azt hallottam, hogy jóban vagytok. -találgatott.

-Mondtam már, hogy nem vagyok szerelmes. -mondtam egy kicsit hevesebben.

-Jól van, te tudod! -hagyta rám a dolgot.

-Már meg is etted az összeset? -csodálkoztam.

-Miért? Te is kértél volna? -kérdezte.

Megráztam a fejem és észre vettem, hogy "eljött az idő". Felpattantam és indultam készülődni. Feolkaptam a maszkom és lementem a kocsihoz.

  Izgatottan ültem a kocsiban az út alatt. Amikor megérkeztünk Park Min Ah-ékhoz, kiszálltam és megvártam a menedzserünket, hogy vele együtt menjek a bejárati ajtóhoz. Teljesen megértem Min Ah reakcióját. Két maszkos férfi kiszáll egy fekete autóból...Hát, igen, ebben a mai világban... De aztán beengedett. Nagyon örültem, hogy újra találkozhattam vele és a családjával, ezért tűrtem, hogy úgy viselkedjenek velem, mint egy öt évessel... Ezer hála a menedzserünknek, amiért közbeszólt, hogy mennünk kell.

5. My Life

  A verseny napja olyan gyorsan eljött, mintha csak kettőt pislogtam volna.

  Erre a versenyre Szöul összes gimnáziuma benevezett egy-egy csapatot. a csapatok 4-4 főből álltak, minden évfolyamból 1-1 tanulóval. Én a harmadik évfolyamot képviseltem, Lee Jung Shin pedig a negyediket. Egyedül vele voltam jóban a csapatból, így mindig vele gyakoroltam.

  A verseny a megszokott kerék vágásban haladt, csak engem ritkán hagytak szóhoz jutni.

Az első helyen 3 iskola állt. Közöttük volt a mi iskolánk is. a következő feladat döntötte el, hogy ki lesz a nyertes és kinek az iskolája viheti el a főnyereményt: egy utazás az egész iskola számára.

  Mivel ez egy műveltségi verseny volt, ez a mindent eldöntő kérdés így szólt:

"Írd le a felsorolt európai országok fővárosát és húzd a megfelelő hírességet a megfelelő országhoz!"

A csapat társaim elkezdtek tanakodni.Én "jó kis lány" módjára kimaradtam a beszélgetésből. Hallottam, hogy azon vitatkoznak," Budapest vagy Bukarest Magyarország fővárosa?". 

  -Ne már! És nekem mondják, hogy idióta vagyok? -csaptam a fejemre.

magam elé vettem a feladatlapot és elkezdtem megoldani. Már az utolsó hírességet húztam a helyére, amikor gyilkos és kétkedő pillantásokkal találtam szemben magam. Nem foglalkoztam velük, bíztam magamban és jeleztem, hogy KÉSZ!

Beszedték a lapot. A társaim fenyegető jeleket küldtek felém.

  -Ha elbukunk az a TE hibád lesz!-mondták.

A szívem a torkomban dobogott miközben a lapot pontozták.

  Lepontozták és hozzá adták a pontokat az eddigi pontokhoz. Kezdődhetett az eredmény hirdetés!

Zakatoló szívvel hallgattam, hogy a harmadik helyezett egy külvárosi iskola, a második, pedig egy nagyobb szöuli iskola lett. Az első helyezett.... Nos.... Mi lettünk!!!

  Azt hittem lefordulok a székemről annyira meglepődtem. A többieknek is leesett az álluk, de nem azért, amiért nekem, hanem azért, mert MIATTAM nyertünk! Amikor kimondták az iskolánk nevét, a kísérőink tombolni kezdtek. Aztán a suliban....

  Már híre ment, hogy miattam nyertük meg a versenyt, így amikor elhaladtam egy őrjöngő csapat előtt, azok mélyen meghajoltak előttem.

  Haza érve az első dolgom volt, hogy elújságoljam, hogy mi történt. Írtam Han Seung Yeon-nak, Lee Gi Kwang-nak és a magyarországi barátaimnak.

~ Lee Gi Kwang szemszöge

  Aznap, mikor Park Min Ah versenye volt, minden erőmmel drukkoltam neki. A próbákon is erre koncentráltam és az egyik karkörzésnél fejbe vágtam a maknae-t, Son Dong Woon-t. De aztán összeszedtem magam és folytattuk. Sete megkaptam Park Min Ah levelét, miszerint sikerült a terve és emberszámba veszik.

  Futottam a klip rendezőjéhez és szóltam, hogy küldhetik a kocsit Min Ah-ért. Erre azt mondta, hogy minek, hiszen mmár késő van és ilyenkor nem forgatunk. Hát igen, annyira örültem, hogy ezt el is felejtettem. De azt mondta, hogy holnap mindenképpen küldi érte a kocsit!

Viszarohantam a szobámba és vissza írtam Min Ah-nak:

  "Holnap ne menj sehova! Maradj otthon! :D"

 -Miért futkorászol? Megártott a vacsora?-kérdezte Lim Hyun Sik. Fogalmam sincs mit keresett a lakásunkban, de ez lényegtelen.

 -Nem, nem erről van szó, csak a klipünköz a lány... Nos megtaláltam.-vigyorogtam.

 -Tényleg?Hát, gratulálok!-mondta őszintén. Testvér banda vagyunk, ezért elfogadjuk a másik eredményét.

 -Holnap meglátjátok!-mondtam és rácsuktam az ajtót. Du Jun épp akkor jött ki a fürdőszobából.

 -Miért csapkodod az ajtót?-kérdezte értetlenül.

 -Ja, csak a huzat!-füllentettem és bár láttam, hogy nincsenek kinyitva az ablakok, ez volt a legjobb válasz, ami eszembe jutott. Du Jun is látta, hogy nincsenek kinyitva, de nem foglalkozott ezzel és megmagyarázta magának, hogy biztos azért mondtam ezt, mert mostanában eléggé szét vagyok esve és megbolondultam.

4. My Life

  Másnap reggel, a konyhába menet, megláttam a konyhapulton az újságomat (megrendelésre jött minden hónapban, a K-pop-ról és egyéb zenével kapcsolatos dologról írtak benne). Oda siettem és fellapoztam a pletyka rovatot.

-Mi a ....- hőköltem hátra.

  " Lee Gi Kwang és egy titokzatos lány együtt töltötték a délutánt és az este egy részét."-olvastam és erre nem tudtam, hogyan reagáljak: örüljek, hogy benne vagyok az újságban, vagy akadjak ki, mert  Gi Kwang barátnője ként állítanak be. Egy biztos a suliban ki fognak nyírni...

Ilyen és ennél durvább rémképekkel telt a napom. De egy gondolat még ezeknél is jobban foglalkoztatott:

  "Vajon Lee Gi Kwang is látta ezt a cikket?"

  Ez a gondolat este (amikor lefeküdtem aludni) sem hagyott békén, így alig tudtam aludni.

Másnap reggel, amikor suliba indultam, Lee Jung Shin várt rám a nappaliban.

Nem mondtam neki semmit, csak egy fejbólintással jeleztem, hogy indulhatunk. Nem szóltunk egymáshoz az út alatt, gondolom Ő is látta a cikket. Beértünk a suliba és akkor...

- Mi a francot képzelsz te ribanc/bevándorló???? -repkedtek felém a megalázóbbnál, megalázóbb megjegyzések. Voltak azonban olyanok is akik ajándékokkal jöttek hozzám. Ez csak azért volt, mert úgy gondolták, ha jóban vannak velem akkor majd elviszem őket minden féle koncertre meg bemutatom őket a B2ST tagjainak. Hát ez nem jött be, így lekoptattuk őket, Lee Jung Shin-nel, a fenyegetőkkel együtt. Ha Jung Shin Oppa nincs mellettem, akkor nem bírom ki a verseny napjáig...

~Lee Gi Kwang  szemszöge

   A találkozónk után, amikor haza értem és ott hagytam a fiúkat, hogy kiröhögjék magukat, lefeküdtem aludni. Ez csak egy terv volt, mert nem tudtam aludni, egyfolytában Park Min Ah-n járt az agyam. Jó volt vele újra találkozni. Az arcát egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből. Mosolyogtam. Nem is! Vigyorogtam!

   Egy nagyon jó érzés töltötte el a testem, amiben lebeghettem. Nyílik az ajtó és én vissza estem a valóságba.

A következő reggel arra ébredtam, hogy "HÚÚÚÚ"-znak, röhögnek és ugrálnak az ágyamon.

-Most komolyan! Te ezzel a lánnyal voltál tegnap?? -kérdezte Jang Hyun Seung fintorogva.

-Mi??? -néztem rá értetlenül.

-Hát ez!-nyomta az arcomba az újságot.

-Mi?? Ez...Ez meg hogy lehet?? -értetlenkedtem. -De hát álcáztam magam és figyeltem is nehogy lekapjanak!

-Úgy látszik nem eléggé! -okoskodott Du Jun.

-De akkor is! Hé! Nem kéne próbára mennünk? -tereltem a témát.

Erre a kérdésemre mindenki pakolászni, öltözködni kezdett válaszként.

   Lementünk a próbaterembe és ahogy gondoltam, kezdődhetett a fejmosás. A menedzserünk, szokásától eltérően, üvöltött velem. Azt mondta, hogy ezzel több millió rajongó szívét törtem össze és hogy még csak most jelent meg az újság, de már kapott öngyilkossággal fenyegetőző rajongói leveleket, olyanokat is amik össze voltak vérezve. Miután kiüvöltette magát, kezdődhetett a próba.

A következő napokban már nem üvöltött velem ,mert felvetettem egy ötletet.

-Mi lenne, ha őt raknánk a klipbe?-hangzott az ötletem.

-Miért raknánk őt be? Nem is koreai, csak félig!-érvelt a rendező.

-Mert akkor mondhatnánk azt, hogy azért találkoztam vele, mert össze kellett szoknunk, hogy hitelesebb legyen a videoklip.

-Ááh...Tényleg! Ez jó ötlet. Akkor, küldjetek egy kocsit a lányért!-utasította a menedzsert a rendező.

-De ne most! -szóltam közbe.

-Miért??

-Mert versenye lesz és gyakorolnia kell. Őt nem fogadják el az osztálytársai és ezzel a versennyel talán megtudja mutatni, hogy ő is ember és akkor majd ember számba veszik.

-De ez csak egy verseny...

-Egy verseny nagy téttel.-magyaráztam.

-Jó rendben, akkor majd a verseny után, de csak azért, mert jó ötlet és ha csak így kapjuk meg, akkor így kapjuk meg.

3. My Life

   Elérkezett a találka előtti utolsó nap. Az iskolában alig tudtam figyelni a tanárokra. Egyfolytában csak azon járt az agyam, hogy vajon mi fog történni. 100-szor átgondoltam, gondoltam át újra és így tovább.

Haza mentem és egyből felmentem a szobámba, hogy felpróbáljam a legújabb ruhámat, amit erre az alkalomra vettem. Mindenképpen jól akartam kinézni, hiszen ma újra lát és valószínűleg véleményt fog alkotni rólam.

  A találka reggelén kipattantam az ágyamból és izgatottan mentem le reggelizni. Meglepetésemre a szüleim nem voltak egyedül (és itt nem a nagyszüleimre értem). Lee Jung Shin állt mellettük. Ő volt az egyedüli fiú, aki barátkozott velem a gimiben.

  -Jó Reggelt!-köszöntöttek mindhárman.

  -Jó..Jó Reggelt!-köszöntem én is.-Jungshin! Minek köszönhetem a látogatásod?-érdeklődtem.

  -Az iskolai csapat verseny miatt jöttem.-mondta közömbösen.

  -Milyen csapat verseny?

  -Ami a jövő héten lesz megtartva.

  -És ez engem miért is érdekel?-néztem rá értetlenül.

  -Mert!

  -De velem senki nem akar egy csapatban lenni!-érveltem.

  -Egy ember már van.-mosolygott.

  -Ki??-kérdeztem, aztán rápillantottam az órámra és eszembe jutott, hogy ma más programom van.

  -Bocsáss meg de nekem most mennem kell!

  -De gyakorolnunk kell! Legalább hallgasd meg, hogy mi a téma kör!-kiáltott utánam.

Nem fordultam vissza, mert már így is késésben voltam.

  Mire odaértem a megbeszélt helyre, Gi Kwang már várt rám.

  -Sajnálom, feltartottak!-kezdtem el magyarázkodni, de félbe szakított.

  -Semmi baj! A fellépés úgy sem volt a programban.-mondta, mire én elnevettem magam.

Még mondott valamit, de annyira lekötött, hogy így mennyivel másabbul néz ki, mint a tévében, hogy nem is hallottam amit mondott.

  -...Igaz?-zökkentett ki a gondolataimból.

  -Igen...Vagy mi.... Elnézést nem figyeltem!

  -Hol jársz? Min gondolkozol?-kérdezte kedvesen.

-Ja, semmin! Illetve... Így már nem az a kis pirulós, szemüveges srác vagy, mint voltál.-mondtam mosolyogva.

  -Tehát észrevetted! -sóhajtott.

  -Nem volt nehéz. -mondtam, mire mindketten elnevettük magunkat.Az a múlt, most már más emberek vagyunk. Ez meg sem történhetne.

  -Tessék! Ez a tiéd. -kotorászott a táskájában.

  -Azta... egy dedikált CD. -mondtam fintorogva.

  -Hé! Nincs lehetőségem elmenni ajándék boltba, mert oda egy egész kommandós hadsereg kellene.-viccelődött. -Nyisd ki a CD tokot! -mondta titokzatosan. Kinyitottam és kiesett belőle egy cetli.

  -Ezen rajta van, hogy hol lakom, a telefon számom és hogy mikor érsz el.-magyarázta a cetli tartalmát.

  -Köszönöm!-mondtam.

  -Bármikor hívhatsz, ha kedved van vagy segítség kell! De az, hogy át gyere, az egy kicsit húzós lenne a barátnőm miatt. -vakargatta a fejét. Értetlenül meredtem rá.

  -Csak vicceltem! -röhögött fel. -De látnod kellett volna az arcod!-röhögött ki.

  -Haha!-néztem rá.

  -Nem a csapat tagjaival élek együtt.-mondta.

  -Értem.-mondtam mosolyogva.

  -Nem megyünk enni valamit?-kérdezte a hasát fogva.

  -Mehetünk!-mondtam a kezemet az ég felé tartva, mint Superman.

  Beültünk egy étterembe Hot-Dogot enni. Közben meséltem a suliról meg, hogy egyedül vagyok. Amikor megettük a Hot-Dogunkat, elmentünk sétálni a Han-folyóhoz. Most ő mesélt.Mesélt a CUBE-ról, a másik bandáról a BTOB-ról, a banda társairól meg úgy általában mindenről. Én figyelmesen hallgattam.

  -Van egy új számunk és ahhoz még kell egy klip, csak még nem találták meg a klipbe illő legideálisabb lányt. Hé! -állított meg. -Nincs kedved? -kérdezte csillogó szemekkel.

  -Áh! Dehogy is! Hogy is állhatnék kamerák elé, amikor még az osztálytársaim sincsenek jó véleménnyel rólam?? -értetlenkedtem.

  -Miről beszélsz? -kérdezte és megragadta a karom -Te teljesen ideális lennél a feladatra! Amint haza érek, beszélek a producerrel!-mondta eltökélten.

  Haza kísért és az ajtóban még egyszer megígérte , hogy benne leszek a klipben. Lezuhanyoztam, kezembe fogtam a cetlit és bekapcsoltam a CD lejátszómat.

~Lee Gi Kwang szemszöge

A reggel ugyanúgy indult, mint az összes többi. Reggeli, zuhanyozás, próba. A próba után még egy próba, azután egy ruha próba. Aztán még egy próba és végül a helyszínre jutás. Fel az arc maszkot, napszemüveget és a fejbe nyomni a sapkát. Csak a szokásos...

Lement a fellépés (hibátlanul persze) és éppen indultam volna a Min Ah-val megbeszélt helyre, amikor:

-Te meg merre indulsz? -szólt rám a másik fellépő csapatból, a BTOB-ból, Lim Hyun Sik.

-Ja, csak egy régi barátommal találkozom.

-Hogy hívják? Hátha ismerem! -erősködött.

-Park Min Ah.

-Ő az, aki félig ööö... magyar? -kérdezte.

-Ja, igen. Honnan tudod?

-A tesóm osztálytársa. -vágta rá.

-Ooooh, értem. Láttad már? -kérdeztem félve a választól.

-Naná, már volt nálunk!- vonta meg a vállát.

Egy "Gondolom." arc kifejezést erőltettem az arcomra és ott hagytam.

  A nap hátra lévő része nagyon jól telt. Azon viszont meglepődtem, hogy azt mondta: "...nem az a pirulós, szemüveges srác vagy, mint voltál.", hiszen ő alig változott. Ugyanolyan kedves, mosolygós lány volt, csak... khm... szebb! Barna, hullámos haja a vállára omlott és az arca nőies lett... Na, mind egy.

Amikor haza kísértem, még szerettem volna maradni, de féltem, hogy felismernek és jönnek a paparazzik. Így hát elköszöntem és haza mentem.

  -Merre jártál?? -kérdezte az egyik banda társam, Yang Yo Seob, amikor beléptem az ajtón.

  -Semerre, csak csavarogni, egy lánnyal.

  -Hallottátok ezt?? A mi kis Gi Kwang-unk becsajozott! -kiáltotta a csapat leadere, Yoon Du Jun.

Ettől a kijelentéstől, az egész lakás zengeni kezdett a röhögéstől.

  -Ne már! Nem igaz! -szóltam rájuk. -Csak egy régi barátom és találkoztunk. Jun Hyung, magyarázd már el nekik!

Jun Hyung elmesélte a sztorit, mire még jobban kezdtek el röhögni. Yo seob-nak még a könnye is folyt a nevetéstől. Nem bírtam velük, ezért ott hagytam őket és lefeküdtem aludni.

2. My life

  Elballagtunk és Seung Yeon is leszerződtetett az egyik szórakoztató ipari céggel, mint sok más ismerősöm. Egyedül maradtam és a gimnáziumban sem volt sok barátom, csupán egy srác és két lány barátkozott velem, de az nem volt ugyanolyan, mint a Seung Yeon-nal, vagy a Gi Kwang-gal való kapcsolatom.

Egyik délután, amikkor hazamentem és bekapcsoltam a laptopom, kaptam egy e-mail-t. Elolvastam a feladót és akaratlanul is elmosolyodtam.

"Kedves Park Min Ah!

Szerintem neked is feltűnt, hogy már elég régen nem találkoztunk, vagy beszéltünk. Ez, gondolom te is tudod a tévéből meg internetről, azért van, mert én is bekerültem egy szórakoztatói céghez. De ennek ellenére én minden nap gondolok rád és a barátságunkra. A hétvégén lesz egy rendezvény, ahol csak vendég szereplők leszünk.Gondoltam utána elmehetnénk valahova csavarogni és akkor mesélhetnél a suliról meg úgy általában magadról.

Üdv.: Lee Gi Kwang :D"

 Én akkor már harmad éves voltam a gimnáziumban, így a sok idő utáni hirtelen felbukkanása hihetetlenül nagy boldogságot okozott. Szinte a levél elolvasása után válaszoltam neki:

"Kedves Lee Gi Kwang!

Nagyon örülök a levelednek és annak, hogy bekerültél a K-POP előadók közé! Természetesen benne vagyok a csavargásban! Számolni fogom a napokat! :)

U.I.: Sok sikert a karrieredhez! Én is minden nap gondolok a barátságunkra.

Üdv.: Park Min Ah"

Nem mertem azt írni neki, hogy éni is minden nap gondolok rá, mert akkor lehet, hogy azt hiszi, csak azért, mert sztár lett. De ez egyáltalán nem így van!

~Lee Gi kwang szemszöge

Annyira örültem, hogy AJ-kén ( ez lett a művész nevem) újra kezdhettem az életem. A sok dal, a klipek forgatása, a fellépések mind jók voltak. Aztán jött az ötlet miszerint álljak be a B2ST-hez. Nos, ez az ötlet volt a legjobb dolog ami történhetett, hiszen Yon Jun Hyung is benne van a bandában.
Egyik próba utáni beszélgetésünkkor feljött AZ a bújócskázás:
-Emlékszel? Először nem is akartál játszani!!-röhögött rajtam.
-Ja, de aztán jól elbújtam és jól ott hagytatok!
-De akkor hova is bújtál?? Mert azt még nem óhajtottad elmondani!
-Háát... Park Min Ah szekrényébe....
-Ne mááár! Komoly?? A házban nem is kerestünk... És, hogy jöttél ki onnan?
-Az úgy volt...Min Ah feljött a szobájába és amikor kinyitott a szekrény ajtót, én ki "gurultam".
-Hú! És aztán??-röhögött továb.
-Jaj már!-löktem meg a vállát.-Hova gondolsz? Akkor még csak általánosba jártunk!
-Oké,oké!De akkor is! Nem volt semmi?-hallottam a hangját, de én akkor már ott hagytam.

Próba után első dolgom volt, hogy írjak Min Ah-nak. Azzal egy kicsit túloztam, hogy minden nap gondoltam rá, de legyen jó napja, meg amúgy is ott volt a fényképe az asztalomon, tehát így nem felejttem el.

1/2~Lee Gi Kwang szemszöge

  "Vajon a többieket már megtalálták?"-így gondolkodtam a sötét szekrény belsejében. Lépteket hallottam a lépcső felöl, amik egyre közeledtek. Az ajtó nyílni kezdett és én kigurultam a szekrényből. Amikor felálltam egy lány nézett rám meglepetten. Azt hiszem Park Min Ah-nak hívták.

-Hát te?-kérdezte. Szép lány volt. Zavarba is jöttem, ezért csak ezt tudtam hebegni:

-Engem...Nem találtatok meg!

-Akkor te nyertél!

-Hát..igen. Úgy látszik.-mondtam. Aztán, ahogy láttam a lány mosolyát, nem bírtam rajta tartani a szemem, mert akkor látta volna, hogy elpirultam, ezért a földre szegeztem a tekintetem.

-Elnézést, de még nem tudom a nevedet!-hallottam a kérdését, miközben a cipőm orrát tanulmányoztam.

-Lee Gi Kwang vagyok, te pedig, ha jól tudom, Park Min Ah.-válaszoltam, majd az előbbi "tekintetem a földre szegezem" mozdulatom miatt feljebb kellett tolni a szemüvegemet az orromon.

Utána még mondott valamit Min Ah, de csak annyit vettem ki a szavaiból, hogy későre jár.

-De...De...Igen, most már haza kell mennem.-motyogtam.

Min Ah kivezetett a házból és aztán megkérdezte:

-Ha nem nyitom ki azt az ajtót, akkor reggelig itt maradsz?

A kérdés hirtelen jött, ezért csak felnevettem.

   Haza érve a szüleim kérdőn néztek rám. Elmagyaráztam nekik, hogy mi történt, aztán láttam anyám arcán, hogy most tervezgeti az "esküvőt" és inkább bementem a szobámba.

Befeküdtem az ágyba és azon töprengtem, hogy vajon találkozhatunk-e még.

  Találkoztunk, sőt együtt lógtunk, de aztán megtalált a CUBE és leszerződtem velük. Jöttek a próbák, de szerencsére Jun Hyung-ot is leszerződtették és egy bandába kerültem vele. Az együttesünk neve B2ST lett.

Az egyre több próba és fellépés miatt már nem volt időm többet Park Min Ah-val találkozni.

1. My Life

   A szomszéd házban egy velem egyidős lány élt akit Han Seung Yeon-nak hívnak(még most is). Hamar össze barátkoztunk. Az iskolában is egy osztályba kerültünk. De rajta kívül senkit sem ismertem, ezért mindig vele voltam a szünetekben vagy ebédkor.

  Az egyik délután áthívott hozzájuk, hogy bújócskázzak vele és a barátaival, akik meglepő módon, fiúk voltak. De ez csak mellékes, hiszen nagyon jól szórakoztunk.

A játék végén,mire mindenki elfáradt, elköszöntünk egymástól és én felmentem az emeleten lévő szobámba. Amikor kinyitottam a szekrényem ajtaját, kigurult belőle egy... fiú.

-Hát te?? Mit keresel a szekrényemben??-kérdeztem meglepetten.

-Engem...Nem találtatok meg...-válaszolt csalódottan.

-Akkor, te nyertél!!-ujjongtam.

-Hát..igen. Úgy látszik.-mosolygott a szemüvege mögött.

-Elnézést, de még nem tudom a nevedet!

-Lee Gi Kwang vagyok, te pedig, ha jól tudom, Park Min Ah.-mondta és feltolta a szemüvegét az orrnyergére.

-Igen, jól tudod. De ugye tudod, hogy a többiek már rég haza mentek!

Gi Kwang riadtan ragadta meg az órámat a karomon.

-De...De...Igen most már haza kell mennem.-mondta zavartan.

Lekísértem a lépcsőn a bejárati ajtóhoz. A szüleim már aludtak, ezért halkan kellett leosonnunk a lépcsőn.

Amikor kilépett az ajtón, még kérdeztem tőle valamit:

-Ha nem nyitom ki azt az ajtót, akkor reggelig itt maradsz??

Gi Kwang erre csak felkacagott és elment.

Felrohantam a szobámba és egyenesen az ablakhoz léptem.Megfogtam egy radírt és megdobtam vele Seung Yeon szobájának az ablakát. Szerencsére még nem aludt, mert égett a villany.

-Jun Hyung-ék itt hagyták Gi Kwangot. Az előbb kísértem ki.-mondtam, amikor kinyitotta az ablakát.

-Ne már! Tényleg?? Akkor ő nyert?! De... mégis hova bújhatott?-reagált és csillogott a szemében a kíváncsiság.

-Nem fogom megmondani, mert akkor legközelebb te is oda bújsz!

-Mi?? Dehogy is!!Hogy gondolhatod ezt??-kérdezte.

Egy pillanatra csend lett, aztán szinte egyszerre nevettünk fel.

Gi Kwang utána még sokszor átjött, de amikor elballagtunk, azután már nem jött.

Bevezető:

Én egy félig magyar, félig koreai lány vagyok. Park Min Ah-nak hívnak. Amikor felsős lettem, a szüleimmel a nagyszüleimhez költöztünk, Szöulba. Nekem már elsőre nagyon tetszett a város és az emberek! Csak egy baj volt ezzel: Nem ismertem senkit! De ez nem sokára megváltozott, és ezzel kezdődött az új életem.......