Haza mentem és egyből felmentem a szobámba, hogy felpróbáljam a legújabb ruhámat, amit erre az alkalomra vettem. Mindenképpen jól akartam kinézni, hiszen ma újra lát és valószínűleg véleményt fog alkotni rólam.
A találka reggelén kipattantam az ágyamból és izgatottan mentem le reggelizni. Meglepetésemre a szüleim nem voltak egyedül (és itt nem a nagyszüleimre értem). Lee Jung Shin állt mellettük. Ő volt az egyedüli fiú, aki barátkozott velem a gimiben.
-Jó Reggelt!-köszöntöttek mindhárman.
-Jó..Jó Reggelt!-köszöntem én is.-Jungshin! Minek köszönhetem a látogatásod?-érdeklődtem.
-Az iskolai csapat verseny miatt jöttem.-mondta közömbösen.
-Milyen csapat verseny?
-Ami a jövő héten lesz megtartva.
-És ez engem miért is érdekel?-néztem rá értetlenül.
-Mert!
-De velem senki nem akar egy csapatban lenni!-érveltem.
-Egy ember már van.-mosolygott.
-Ki??-kérdeztem, aztán rápillantottam az órámra és eszembe jutott, hogy ma más programom van.
-Bocsáss meg de nekem most mennem kell!
-De gyakorolnunk kell! Legalább hallgasd meg, hogy mi a téma kör!-kiáltott utánam.
Nem fordultam vissza, mert már így is késésben voltam.
Mire odaértem a megbeszélt helyre, Gi Kwang már várt rám.
-Sajnálom, feltartottak!-kezdtem el magyarázkodni, de félbe szakított.
-Semmi baj! A fellépés úgy sem volt a programban.-mondta, mire én elnevettem magam.
Még mondott valamit, de annyira lekötött, hogy így mennyivel másabbul néz ki, mint a tévében, hogy nem is hallottam amit mondott.
-...Igaz?-zökkentett ki a gondolataimból.
-Igen...Vagy mi.... Elnézést nem figyeltem!
-Hol jársz? Min gondolkozol?-kérdezte kedvesen.
-Ja, semmin! Illetve... Így már nem az a kis pirulós, szemüveges srác vagy, mint voltál.-mondtam mosolyogva.
-Tehát észrevetted! -sóhajtott.
-Nem volt nehéz. -mondtam, mire mindketten elnevettük magunkat.Az a múlt, most már más emberek vagyunk. Ez meg sem történhetne.
-Tessék! Ez a tiéd. -kotorászott a táskájában.
-Azta... egy dedikált CD. -mondtam fintorogva.
-Hé! Nincs lehetőségem elmenni ajándék boltba, mert oda egy egész kommandós hadsereg kellene.-viccelődött. -Nyisd ki a CD tokot! -mondta titokzatosan. Kinyitottam és kiesett belőle egy cetli.
-Ezen rajta van, hogy hol lakom, a telefon számom és hogy mikor érsz el.-magyarázta a cetli tartalmát.
-Köszönöm!-mondtam.
-Bármikor hívhatsz, ha kedved van vagy segítség kell! De az, hogy át gyere, az egy kicsit húzós lenne a barátnőm miatt. -vakargatta a fejét. Értetlenül meredtem rá.
-Csak vicceltem! -röhögött fel. -De látnod kellett volna az arcod!-röhögött ki.
-Haha!-néztem rá.
-Nem a csapat tagjaival élek együtt.-mondta.
-Értem.-mondtam mosolyogva.
-Nem megyünk enni valamit?-kérdezte a hasát fogva.
-Mehetünk!-mondtam a kezemet az ég felé tartva, mint Superman.
Beültünk egy étterembe Hot-Dogot enni. Közben meséltem a suliról meg, hogy egyedül vagyok. Amikor megettük a Hot-Dogunkat, elmentünk sétálni a Han-folyóhoz. Most ő mesélt.Mesélt a CUBE-ról, a másik bandáról a BTOB-ról, a banda társairól meg úgy általában mindenről. Én figyelmesen hallgattam.
-Van egy új számunk és ahhoz még kell egy klip, csak még nem találták meg a klipbe illő legideálisabb lányt. Hé! -állított meg. -Nincs kedved? -kérdezte csillogó szemekkel.
-Áh! Dehogy is! Hogy is állhatnék kamerák elé, amikor még az osztálytársaim sincsenek jó véleménnyel rólam?? -értetlenkedtem.
-Miről beszélsz? -kérdezte és megragadta a karom -Te teljesen ideális lennél a feladatra! Amint haza érek, beszélek a producerrel!-mondta eltökélten.
Haza kísért és az ajtóban még egyszer megígérte , hogy benne leszek a klipben. Lezuhanyoztam, kezembe fogtam a cetlit és bekapcsoltam a CD lejátszómat.
~Lee Gi Kwang szemszöge
A reggel ugyanúgy indult, mint az összes többi. Reggeli, zuhanyozás, próba. A próba után még egy próba, azután egy ruha próba. Aztán még egy próba és végül a helyszínre jutás. Fel az arc maszkot, napszemüveget és a fejbe nyomni a sapkát. Csak a szokásos...
Lement a fellépés (hibátlanul persze) és éppen indultam volna a Min Ah-val megbeszélt helyre, amikor:
-Te meg merre indulsz? -szólt rám a másik fellépő csapatból, a BTOB-ból, Lim Hyun Sik.
-Ja, csak egy régi barátommal találkozom.
-Hogy hívják? Hátha ismerem! -erősködött.
-Park Min Ah.
-Ő az, aki félig ööö... magyar? -kérdezte.
-Ja, igen. Honnan tudod?
-A tesóm osztálytársa. -vágta rá.
-Ooooh, értem. Láttad már? -kérdeztem félve a választól.
-Naná, már volt nálunk!- vonta meg a vállát.
Egy "Gondolom." arc kifejezést erőltettem az arcomra és ott hagytam.
A nap hátra lévő része nagyon jól telt. Azon viszont meglepődtem, hogy azt mondta: "...nem az a pirulós, szemüveges srác vagy, mint voltál.", hiszen ő alig változott. Ugyanolyan kedves, mosolygós lány volt, csak... khm... szebb! Barna, hullámos haja a vállára omlott és az arca nőies lett... Na, mind egy.
Amikor haza kísértem, még szerettem volna maradni, de féltem, hogy felismernek és jönnek a paparazzik. Így hát elköszöntem és haza mentem.
-Merre jártál?? -kérdezte az egyik banda társam, Yang Yo Seob, amikor beléptem az ajtón.
-Semerre, csak csavarogni, egy lánnyal.
-Hallottátok ezt?? A mi kis Gi Kwang-unk becsajozott! -kiáltotta a csapat leadere, Yoon Du Jun.
Ettől a kijelentéstől, az egész lakás zengeni kezdett a röhögéstől.
-Ne már! Nem igaz! -szóltam rájuk. -Csak egy régi barátom és találkoztunk. Jun Hyung, magyarázd már el nekik!
Jun Hyung elmesélte a sztorit, mire még jobban kezdtek el röhögni. Yo seob-nak még a könnye is folyt a nevetéstől. Nem bírtam velük, ezért ott hagytam őket és lefeküdtem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése