2. My life

  Elballagtunk és Seung Yeon is leszerződtetett az egyik szórakoztató ipari céggel, mint sok más ismerősöm. Egyedül maradtam és a gimnáziumban sem volt sok barátom, csupán egy srác és két lány barátkozott velem, de az nem volt ugyanolyan, mint a Seung Yeon-nal, vagy a Gi Kwang-gal való kapcsolatom.

Egyik délután, amikkor hazamentem és bekapcsoltam a laptopom, kaptam egy e-mail-t. Elolvastam a feladót és akaratlanul is elmosolyodtam.

"Kedves Park Min Ah!

Szerintem neked is feltűnt, hogy már elég régen nem találkoztunk, vagy beszéltünk. Ez, gondolom te is tudod a tévéből meg internetről, azért van, mert én is bekerültem egy szórakoztatói céghez. De ennek ellenére én minden nap gondolok rád és a barátságunkra. A hétvégén lesz egy rendezvény, ahol csak vendég szereplők leszünk.Gondoltam utána elmehetnénk valahova csavarogni és akkor mesélhetnél a suliról meg úgy általában magadról.

Üdv.: Lee Gi Kwang :D"

 Én akkor már harmad éves voltam a gimnáziumban, így a sok idő utáni hirtelen felbukkanása hihetetlenül nagy boldogságot okozott. Szinte a levél elolvasása után válaszoltam neki:

"Kedves Lee Gi Kwang!

Nagyon örülök a levelednek és annak, hogy bekerültél a K-POP előadók közé! Természetesen benne vagyok a csavargásban! Számolni fogom a napokat! :)

U.I.: Sok sikert a karrieredhez! Én is minden nap gondolok a barátságunkra.

Üdv.: Park Min Ah"

Nem mertem azt írni neki, hogy éni is minden nap gondolok rá, mert akkor lehet, hogy azt hiszi, csak azért, mert sztár lett. De ez egyáltalán nem így van!

~Lee Gi kwang szemszöge

Annyira örültem, hogy AJ-kén ( ez lett a művész nevem) újra kezdhettem az életem. A sok dal, a klipek forgatása, a fellépések mind jók voltak. Aztán jött az ötlet miszerint álljak be a B2ST-hez. Nos, ez az ötlet volt a legjobb dolog ami történhetett, hiszen Yon Jun Hyung is benne van a bandában.
Egyik próba utáni beszélgetésünkkor feljött AZ a bújócskázás:
-Emlékszel? Először nem is akartál játszani!!-röhögött rajtam.
-Ja, de aztán jól elbújtam és jól ott hagytatok!
-De akkor hova is bújtál?? Mert azt még nem óhajtottad elmondani!
-Háát... Park Min Ah szekrényébe....
-Ne mááár! Komoly?? A házban nem is kerestünk... És, hogy jöttél ki onnan?
-Az úgy volt...Min Ah feljött a szobájába és amikor kinyitott a szekrény ajtót, én ki "gurultam".
-Hú! És aztán??-röhögött továb.
-Jaj már!-löktem meg a vállát.-Hova gondolsz? Akkor még csak általánosba jártunk!
-Oké,oké!De akkor is! Nem volt semmi?-hallottam a hangját, de én akkor már ott hagytam.

Próba után első dolgom volt, hogy írjak Min Ah-nak. Azzal egy kicsit túloztam, hogy minden nap gondoltam rá, de legyen jó napja, meg amúgy is ott volt a fényképe az asztalomon, tehát így nem felejttem el.