Erre a versenyre Szöul összes gimnáziuma benevezett egy-egy csapatot. a csapatok 4-4 főből álltak, minden évfolyamból 1-1 tanulóval. Én a harmadik évfolyamot képviseltem, Lee Jung Shin pedig a negyediket. Egyedül vele voltam jóban a csapatból, így mindig vele gyakoroltam.
A verseny a megszokott kerék vágásban haladt, csak engem ritkán hagytak szóhoz jutni.
Az első helyen 3 iskola állt. Közöttük volt a mi iskolánk is. a következő feladat döntötte el, hogy ki lesz a nyertes és kinek az iskolája viheti el a főnyereményt: egy utazás az egész iskola számára.
Mivel ez egy műveltségi verseny volt, ez a mindent eldöntő kérdés így szólt:
"Írd le a felsorolt európai országok fővárosát és húzd a megfelelő hírességet a megfelelő országhoz!"
A csapat társaim elkezdtek tanakodni.Én "jó kis lány" módjára kimaradtam a beszélgetésből. Hallottam, hogy azon vitatkoznak," Budapest vagy Bukarest Magyarország fővárosa?".
-Ne már! És nekem mondják, hogy idióta vagyok? -csaptam a fejemre.
magam elé vettem a feladatlapot és elkezdtem megoldani. Már az utolsó hírességet húztam a helyére, amikor gyilkos és kétkedő pillantásokkal találtam szemben magam. Nem foglalkoztam velük, bíztam magamban és jeleztem, hogy KÉSZ!
Beszedték a lapot. A társaim fenyegető jeleket küldtek felém.
-Ha elbukunk az a TE hibád lesz!-mondták.
A szívem a torkomban dobogott miközben a lapot pontozták.
Lepontozták és hozzá adták a pontokat az eddigi pontokhoz. Kezdődhetett az eredmény hirdetés!
Zakatoló szívvel hallgattam, hogy a harmadik helyezett egy külvárosi iskola, a második, pedig egy nagyobb szöuli iskola lett. Az első helyezett.... Nos.... Mi lettünk!!!
Azt hittem lefordulok a székemről annyira meglepődtem. A többieknek is leesett az álluk, de nem azért, amiért nekem, hanem azért, mert MIATTAM nyertünk! Amikor kimondták az iskolánk nevét, a kísérőink tombolni kezdtek. Aztán a suliban....
Már híre ment, hogy miattam nyertük meg a versenyt, így amikor elhaladtam egy őrjöngő csapat előtt, azok mélyen meghajoltak előttem.
Haza érve az első dolgom volt, hogy elújságoljam, hogy mi történt. Írtam Han Seung Yeon-nak, Lee Gi Kwang-nak és a magyarországi barátaimnak.
~ Lee Gi Kwang szemszöge
Aznap, mikor Park Min Ah versenye volt, minden erőmmel drukkoltam neki. A próbákon is erre koncentráltam és az egyik karkörzésnél fejbe vágtam a maknae-t, Son Dong Woon-t. De aztán összeszedtem magam és folytattuk. Sete megkaptam Park Min Ah levelét, miszerint sikerült a terve és emberszámba veszik.
Futottam a klip rendezőjéhez és szóltam, hogy küldhetik a kocsit Min Ah-ért. Erre azt mondta, hogy minek, hiszen mmár késő van és ilyenkor nem forgatunk. Hát igen, annyira örültem, hogy ezt el is felejtettem. De azt mondta, hogy holnap mindenképpen küldi érte a kocsit!
Viszarohantam a szobámba és vissza írtam Min Ah-nak:
"Holnap ne menj sehova! Maradj otthon! :D"
-Miért futkorászol? Megártott a vacsora?-kérdezte Lim Hyun Sik. Fogalmam sincs mit keresett a lakásunkban, de ez lényegtelen.
-Nem, nem erről van szó, csak a klipünköz a lány... Nos megtaláltam.-vigyorogtam.
-Tényleg?Hát, gratulálok!-mondta őszintén. Testvér banda vagyunk, ezért elfogadjuk a másik eredményét.
-Holnap meglátjátok!-mondtam és rácsuktam az ajtót. Du Jun épp akkor jött ki a fürdőszobából.
-Miért csapkodod az ajtót?-kérdezte értetlenül.
-Ja, csak a huzat!-füllentettem és bár láttam, hogy nincsenek kinyitva az ablakok, ez volt a legjobb válasz, ami eszembe jutott. Du Jun is látta, hogy nincsenek kinyitva, de nem foglalkozott ezzel és megmagyarázta magának, hogy biztos azért mondtam ezt, mert mostanában eléggé szét vagyok esve és megbolondultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése