-Mi a ....- hőköltem hátra.
" Lee Gi Kwang és egy titokzatos lány együtt töltötték a délutánt és az este egy részét."-olvastam és erre nem tudtam, hogyan reagáljak: örüljek, hogy benne vagyok az újságban, vagy akadjak ki, mert Gi Kwang barátnője ként állítanak be. Egy biztos a suliban ki fognak nyírni...
Ilyen és ennél durvább rémképekkel telt a napom. De egy gondolat még ezeknél is jobban foglalkoztatott:
"Vajon Lee Gi Kwang is látta ezt a cikket?"
Ez a gondolat este (amikor lefeküdtem aludni) sem hagyott békén, így alig tudtam aludni.
Másnap reggel, amikor suliba indultam, Lee Jung Shin várt rám a nappaliban.
Nem mondtam neki semmit, csak egy fejbólintással jeleztem, hogy indulhatunk. Nem szóltunk egymáshoz az út alatt, gondolom Ő is látta a cikket. Beértünk a suliba és akkor...
- Mi a francot képzelsz te ribanc/bevándorló???? -repkedtek felém a megalázóbbnál, megalázóbb megjegyzések. Voltak azonban olyanok is akik ajándékokkal jöttek hozzám. Ez csak azért volt, mert úgy gondolták, ha jóban vannak velem akkor majd elviszem őket minden féle koncertre meg bemutatom őket a B2ST tagjainak. Hát ez nem jött be, így lekoptattuk őket, Lee Jung Shin-nel, a fenyegetőkkel együtt. Ha Jung Shin Oppa nincs mellettem, akkor nem bírom ki a verseny napjáig...
~Lee Gi Kwang szemszöge
A találkozónk után, amikor haza értem és ott hagytam a fiúkat, hogy kiröhögjék magukat, lefeküdtem aludni. Ez csak egy terv volt, mert nem tudtam aludni, egyfolytában Park Min Ah-n járt az agyam. Jó volt vele újra találkozni. Az arcát egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből. Mosolyogtam. Nem is! Vigyorogtam!
Egy nagyon jó érzés töltötte el a testem, amiben lebeghettem. Nyílik az ajtó és én vissza estem a valóságba.
A következő reggel arra ébredtam, hogy "HÚÚÚÚ"-znak, röhögnek és ugrálnak az ágyamon.
-Most komolyan! Te ezzel a lánnyal voltál tegnap?? -kérdezte Jang Hyun Seung fintorogva.
-Mi??? -néztem rá értetlenül.
-Hát ez!-nyomta az arcomba az újságot.
-Mi?? Ez...Ez meg hogy lehet?? -értetlenkedtem. -De hát álcáztam magam és figyeltem is nehogy lekapjanak!
-Úgy látszik nem eléggé! -okoskodott Du Jun.
-De akkor is! Hé! Nem kéne próbára mennünk? -tereltem a témát.
Erre a kérdésemre mindenki pakolászni, öltözködni kezdett válaszként.
Lementünk a próbaterembe és ahogy gondoltam, kezdődhetett a fejmosás. A menedzserünk, szokásától eltérően, üvöltött velem. Azt mondta, hogy ezzel több millió rajongó szívét törtem össze és hogy még csak most jelent meg az újság, de már kapott öngyilkossággal fenyegetőző rajongói leveleket, olyanokat is amik össze voltak vérezve. Miután kiüvöltette magát, kezdődhetett a próba.
A következő napokban már nem üvöltött velem ,mert felvetettem egy ötletet.
-Mi lenne, ha őt raknánk a klipbe?-hangzott az ötletem.
-Miért raknánk őt be? Nem is koreai, csak félig!-érvelt a rendező.
-Mert akkor mondhatnánk azt, hogy azért találkoztam vele, mert össze kellett szoknunk, hogy hitelesebb legyen a videoklip.
-Ááh...Tényleg! Ez jó ötlet. Akkor, küldjetek egy kocsit a lányért!-utasította a menedzsert a rendező.
-De ne most! -szóltam közbe.
-Miért??
-Mert versenye lesz és gyakorolnia kell. Őt nem fogadják el az osztálytársai és ezzel a versennyel talán megtudja mutatni, hogy ő is ember és akkor majd ember számba veszik.
-De ez csak egy verseny...
-Egy verseny nagy téttel.-magyaráztam.
-Jó rendben, akkor majd a verseny után, de csak azért, mert jó ötlet és ha csak így kapjuk meg, akkor így kapjuk meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése